2016. augusztus 22., hétfő

Nicolas Barreau A ​nő mosolya




Ez a könyv pontosan olyan, mint amit a borítója ígér.
Üde, színes, hangulatos, romantikus, francia ízig-vérig.
Egy könnyed olvasmány, amiben van szív.
Kalandozás Franciaország macskaköves utcáin, éttermeiben. Ételek, zenék, épületek.
Bepillantás a francia mentalitásba, életvitelbe.
Egy romantikus mese.
És rengeteg hangulat és hangulat.
Imádtam minden sorát.

Külön piros pont, hogy a történet egy könyv körül bonyolódik.
Könnyen követhető, kikövetkeztethető, ám cseppet sem unalmas. 
Bájos és finom.
Gyorsan elolvasható. Nem jellemzik körmondatok, ám nem is faék egyszerűségű vagy bugyuta. 
Megfelelő határmezsgyéjén helyezkedik el az élvezhetőségnek.
Árasztja magából a boldogságot, pedig nem csupán jó pillanatok vannak megörökítve a könyvben. 
Egy férfi és egy nő könyve, akiknek megvan a maguk élete, bajuk, sebezhetőségük, de a sors egymáshoz irányítja őket. Mert sors van. Nem lehet, hogy így túlbonyolítja az élet, sors nélkül e történetet. 
Kettőjük szemszögéből láttunk mindent, megismerve ezzel őket. 
A mellékszereplők tovaúsznak rövid időn belül, alig felfedve önmagukat.
Nem mondom, hogy túl nagy mélységük volt a karaktereknek, de eléggé fel voltak térképezve, hogy akár megszerethessük őket, ha ahhoz van kedvünk. 
Aurélie egy érdekes hölgy, aki kicsit ragaszkodik minden kis apróságához, eszményekhez. De szeretnivaló és naiv. Nem mondom, hogy közel állt a személyisége hozzám vagy néha nem idegesített. De nem volt bugyuta és vészesen nem cincálta az idegeim sem.
André egy céltudatos úriember, aki áldozata a fatális vétlennek, az inkognitónak és annak, hogy férfiként gondolkodik, néha cinikusan és érzéketlenül, nem gondolva bele a következményekbe. Őt valamennyire jobban kedveltem, mint a hölgyeményt.

Romantika nincs túlbonyolítva, lassan halad, de érezni a szikrákat, az egymásra találás ígéretét.
Vidám és vicces jelenetek oldják a hangulatot, a drámát, a kínosságot.

Több részletben olvastam és mindig könnyen visszataláltam a könyvhöz, nem rekesztett meg a szünet. Mindig jó barátként üdvözöltem. Tudtam hol szakadtam abba az olvasással. Semmi gondot nem okozott. De egyben, egy estés olvasásnak is tökéletes.

Ha jókor fogod a kezedbe, ha megkedveled a szereplőket, magadénak érzed gondjaikat, drukkolsz nekik, akkor bizony remek szórakozásban lesz részed. Minden adott hozzá.

A hangulat, a táj, az ízek, a szerelem, a humor, a könnyedség és a remek írásmód!

Párizsba akarok menni, de most rögtön!
A könyv igencsak meghozta hozzá a kedvem. 
Egyszer úgyis eljutok...







A könyvet köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… 
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…


Idézet:
Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.

Park kiadó
288 oldal
saját, recenzió
FordítottaSzántó Judit

2016. augusztus 17., szerda

A. M. Aranth Oculus




Egy kicsit ültem az értékelésem fölött, mire elkészítettem volna.
Számos oka van. 
- Nem most olvastam már, utólag nehéz volt összeszedni csapongások nélkül az értékelést. Így sem garantálom, hogy teljesen mentes ettől, a recenzióm.
- Sokáig nem voltam itthon (és nem nyaralás miatt sajnos). Papírra tudtam volna vetni gondolataimat és utána beírni a kis blogomba, de ahhoz túlságosan fáradt vagyok, hogy kétszer írjam le a véleményem.
- Aztán a következő ok, hogy sokat adott a könyv és nagyon jókor. Nem szerettem volna csak áradozni róla. Hanem hibáit is feltárva, írni róla. De nagyon jókor került a kezembe. Átsegített egy nehéz kórházi tartózkodáson, fájdalmakon, félelmeken csupán azzal, hogy volt és elrepített egy másik világba.
- Biztos tudnék még okot találni, ha nagyon keresném, de inkább a történetről írok nektek végre.

Könyvről könyvre elcsodálkozom, mennyit változik, javul, fejlődik, alakul az író stílusa a számon következő könyvei során. Jobban odafigyel az összefüggésekre, a történetvezetésre, a karakterek kidolgozására. Nem ragad le apró részleteknél. Már nem a ruha színe és a körömlakk a fontos, ami szemet szúr nekem. Inkább a világfelépítés egyediségére fektet nagy hangsúlyt.
Amit az első köteteinél hibának láttam, azok valahogy elszálltak. Nem sok mindenbe tudnék a mostani könyvénél belekötni. Egészen apró kis banális hibákba csak, ha nagyon keresném nagyítóval.

Közelebb hozta a szívemhez ezt a műfajt. 
Pedig nem vagyok sci-fi fan. Idegenkedem tőle és nem igazán érzek késztetést, hogy ezt a műfajt a kezembe vegyem. 
De akkor miért is került mégis az olvasnivalóim listájába? 
Mert a borító és a fülszöveg sokat ígért. 
Mert tudtam, hogy olyan világba fog elkalauzolni, ahol a gyomrom még beveszi a műfaji sajátosságokat, emészthetőbbé teszi az író számomra.
Aztán az író neve garancia egy jó olvasmányra.
És nem mellesleg a borító elkészültétől a leleplezésig, a történet alakulásáig figyelemmel kísértem a könyv születését. Nem maradhatok le az olvasásáról és a végkifejletről így!

A karakterábrázolása és a világábrázolása, egy új világ megteremtése isteni volt! Ezek a legerősebbek a könyvben. És ezek a dolgok miatt szerettem a legjobban.
Adva van egy kicsit szokatlan, ám a miénktől nem sokban eltérő kultúra és egy másik bolygó, ahol őrzik még a Földi lét élőlényeit, szokásait elzárva és tanulva belőlük. Aztán adva van egy nagy csapás, hogy ne legyen túl szép, az igazhoz. Ez betegség, ahol megvakul szinte mindenki, aki 40-s korba lép. És ennek áthidalására gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy a "szemek" legyenek és lássanak. Az oculusok. Az elején, a  rózsaszín ködben, minden szép és jó. Majd fokozatosan megismerjük az árnyoldalait, nehézségeit. Utána pedig a szükségességét, mélységes bugyrait, de előnyeit is. Nehéz eldönteni, hogy szükséges rossz ez vagy annál is rosszabb dolog. Mi lenne a jó megoldás helyette, egy csomó morális kérdést feldobva és körbejárva.

Lassú bemutatás és felvezetés, majd gyors történések láncolata. Utána ismét lassan csordogáló monológok, szenvedések és egy ütős, meglepő lezárás.
Sok a csavar, nem kis meglepetéseket okozva. Főleg a végén kapkodod a fejed.
Figyelni kell az összefüggéseket, utalásokat, át kell gondolni és összetenni a kockákat képről képre. Nem tudod a végén, kinek a pártján állj,  kinek is kell szurkolni. Vérzett a szívem rendesen, sokfelé szakadtam. 

Truth, Aoi, Kaled, Verity, Mi-Szellem...
Ezek a nevek egyediek és furák. Nehéz volt megszoknom őket. Vajon honnan ötölhette ki az író? Mert nem mindennapiak, annyi szent.

És ennyi pozitív után jöjjön a rövidke fekete leves, csak érintőlegesen.
A két női főszereplő fura kapcsolata. Truth és Aoi barátok lettek volna csupán vagy testvérek, esetleg több. Sokszor nem tudtam, melyik kategóriába lehetne besulykolni kettősüket.

A harcok izgalmasak. Az ismerkedés része viszont túl hosszú és kiszámítható. Néhol a cselekmény rovására ment az etikai fejtegetés, a morális dolgok.

A Földről és a nagy anyahajóról jövő harcosok furcsaságai és kidolgozatlanságuk néha irritált, Pedig talán kedveltem volna vagy kedvelve utáltam volna őket.
Sok szál, mellékes dolog, még leleplezetlen rész van benne. Persze, hiszen sorozat. Ezt annak tulajdonítom be.

Truth apja és anyja dühítettek, felháborítottak. Nem hívnám szülőknek őket, már bocsi!

De ezek az apróságok eltörpülnek a könyv izgalmassága, egyedisége mellett!



És akkor nézzük a főszereplőket.
Truth sokszínű kiscsaj, akiért nagyon lehet lelkesedni, szeretni, amit aztán egy fél mondatával összetör. Hogy újból megkedveltesse magát velünk. Elég kiszámíthatatlan. Túl sokat tépelődik, gondolkodik akkor is, mikor cselekedni kéne inkább. Könnyen befolyásolható, naiv és mindenkinek próbál jót cselekedni, magát háttérbe szorítva.
De apró kis hibái ellenére (De kinek nincsenek, az tegye fel a kezét. Na ugye, hogy egy kezet sem látok!) csíptem őt, még ha sok húzásával nem értettem egyet és néha a hisztizése sok volt.



Aoi. Nos, ő egy fekete folt. Nagyon nem tudtam a könyv során megállapítani, hogy jó avagy rossz karakter inkább és ezáltal megkedvelni és nagyon megutálni sem ment.
Tetszett nagyszájúsága, pörgős énje, szókimondása. De utóbbi sokszor a hátrányára is vált.


Verity is egy igen érdekes karakter. Néha gyűlöltem, néha szerettem. A könyv végén pedig...
Na de nem lövöm le az összes poént! Hagyok nektek.
Olvassátok!

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek!

Külön köszönet a dedikálásért:)



A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek és és Aranth író úrnak!

Fülszöveg:
Mit ​​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Főnix könyvműhely
420 oldal
recenzió, saját


2016. augusztus 11., csütörtök

Jodi Picoult · Samantha van Leer Sorok között




Valami sziporkázóra, merőben újra, valami mesésre vágytam, a sok itthoni nehézség miatt. És sikeresen meg is találtam e könyvben. Gyorsan olvasható mese. Vagy ami a mese után történik.
De valójában mese? Inkább felnőtteknek szóló olvasmány vagy nagyobb, de befogadó ifjúságnak?Talán mindkettőnek javasolnám. De a nagyobb gyerekeket sem hagynám ki a felsorolásból, mert szerintem ők is élveznék már a történetet.
Te gondolkodtál már el azon, hogy a kedvenc történeted hogyan folytatódna vagy mi történne a főszereplőiddel? Bizonyára igen!
Nos az írónőnk a lányával karöltve megálmodta, mik vannak a lapokon és szavakon túl. Mi van egy mese mögött. Mit érezhetnek a szereplők...

Ugye, hogy egy igazi könyvmoly álma ez a téma?

Már az is olyan jópofa, hogy az írónő lányával közösen vetette papírra. El tudom képzelni, hogy esténként ülnek az íróasztalnál és serényen folyik a munka. Meg-megbeszélik, mi legyen a következő oldalon, milyen szót cseréljenek ki másra, a történet szála hogyan gombolyodjon tovább. Bensőséges pillanatok, órák és mi bepillantást nyerhetünk, még ha rövid ideig is.

A szereplők szerethető kis karakterek. Könnyű azonosulni velük, megérteni őket és a vágy röpít a lapokon át, hogy tudjuk, mi lesz a sorsuk.
Delila igazi aranyos főhősnő. Akit könnyedén megkedveltem. 
Minden valamirevaló könyvmoly vágyakozik egy-egy kedvenc történetébe. Egy kicsit átélnénk, bele szeretnénk a főhősbe, végig élnénk a világokat. Nem hibáztatom Delilát ezen álmáért. Inkább irigylem, hogy ő megélhette, elmenekülve a valós világ bajaitól. Jól vett minden akadályt, amit az élet elé gördített. És szerettem őt mindenképpen azért, mert olvasott. Mert mert mesét kézbe venni. És talán sok fiatalnak példát mutat ezzel.

Olivér egy herceg, aki cseppet sem olyan, mint a hercegekről ismeretes. Nos, őt nehezebben ismertem meg teljesen, mert van a könyvbeli énje és aki a könyv becsukása után jelentkezik. kicsit erőszakos, kicsit öncélú emberke. De megértem az ő álláspontját is. A végén nagyon szurkoltam neki és társainak.

Kettőjük váltott szemszögén át látjuk a könyvet. Ezzel kellően megalapozva az érzéseket. Bevallom Olivér mesés világ izgalmasabb volt számomra. Nagyon ötletesnek találtam.
Míg Delila szemszöge realisztikusabb, megfoghatóbb volt és valós drámai helyzeteket ecsetelt és valós, mai problémákra hívta fel a figyelmet.
Továbbá elmondható a könyvről hogy bájos, romlatlan, hangulatos, gyors sodrású és izgalmas a szokatlansága mellett. Igazán egyedi világot teremtettek meg benne nekünk.

Ez a könyv merőben más, mint az írónőtől megszoktunk. Szokatlan tőle, de jó tudni, hogy mindig képes megújulni, valami mást írni nekünk.
Könnyed szórakozás inkább érzelmekkel fűszerezve, mesés világokon barangolva és mindezt szembe állítva a valós világgal néhol humorosan, máskor kicsit drámaian.

A könyv kinézete valami eszméletlen szép. Kezdve a hangulatos, szépséges borítóval, folytatva a benne helyet kapó illusztrációkon át. 
Yvonne Gilbert és Scott M. Fisher nevét megjegyzem mindenképpen, hisz a munkáik mesések és nagyon illettek a könyvhöz.

Azt hiszem, nem rakom messzire a könyvet. Csak a nagyobbik lányom könyvespolcának fő részére, hogy mikor olvasni tud majd és elég érett lesz az izgalmasabb mesékre is, maga is felfedezhesse e könyv értékét, szépségét, hangulatát, humorát, finomságát.

A könyv nagyszerűségét bizonyítja az is, hogy több mint egy hónapja olvastam és most jutottam csak el a történet keltette érzéseim megírásához, de az élmény, hangulatok élénken élnek bennem, nem felejtettem el. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Az ​​igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

Idézet:
CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.

Athenaeum kiadó
368 oldal
FordítottaBabits Péter  
Illusztrálta:Yvonne GilbertScott M. Fischer

2016. július 27., szerda

Ingar Johnsrud Követők





Első könyves szerző Ingar Johnsrud. Ráadásul nem vagyok nagy rajongója a skandináv krimiknek, talán egyet, ha olvastam eddig, az is felejthető volt. Félve, ám meglehetősen nagy elvárásokkal ugrottam neki a könyvnek. Végül nem csalódtam. Szövevényes, fordulatokkal teli történet. Hidegen írja le az elképesztőbbnél elképesztőbb brutális tetteket. 
A karakterábrázolásokra szintén jellemző a mélység, ám hideg távolságtartás, érzelgősségmentesség. Az író nem ítéli el őket tetteiért vagy szeretteti meg. Egyszerűen leírja tényszerűen.

Nekem személy szerint egyetlen egy gondom volt csak a könyvvel. Gyorsan vált térben, időben és nem mindig jelzi megfelelően. Így néha vissza kellett lapoznom, hogy most kinél is járok vagy mikor.
Feljebb írtam, hogy szövevényes. Ezt bővebben is kifejteném. 
Több szálon fut a cselekmény, ráadásul több főszereplő, mellékkarakter is kap részleteket. Így néha a múltban járunk, néha a jelenben. Néha az üldözött gonosz fejében, majd a következő részben a bűnüldöző vagy éppen az áldozat kap  történést. Ez izgalmassá teszi a könyvet és gyors folyásúvá. A megfelelő helyeken vált, hogy tövig rágjuk a körmünk izgalmunkban, mi a végkifejlete az előző szereplő szálának.

A tagoltsága megfelelő. Rövid szösszenetek, fejezetek alkotják, így bármikor előkaphatjuk a könyvet, ha időhiányban is szenvedünk. Esetleg letenni nem fogjuk tudni.
Megfelelő elegye a kriminek és az akciónak.
A krimi része igen erős. Szívesen nyomoztam, figyeltem az összefüggéseket és próbáltam rájönni a részletek tudatában a lényegre. Nem mindig jártam a nyomozóink előtt, de volt, hogy sikerült lekőröznöm őket. Nyilván a múlt ismeretében több támpontom volt.
Az akció része is rendben volt. Izgalmas üldözések, lövöldözések és kézi párharc tarkította a jeleneteket, kellően felturbózva a művet és az ingerküszöbömet. Hihető és cseppet sem bugyuta jelenetek. Nincsenek túltagolva, de elnagyolva sem.

Az író stílusa érdekes, ám szerethető. A könyvet végig körüllengi a sötétség, mindenki maga démonaival való harca,  kellően fűszerezve leíró részekkel, tájleírásokkal, jellemábrázolásokkal, párbeszédekkel, találgatásokkal, visszaemlékezésekkel, érzelmekkel. 
És a nagyon durva témával. 
Megrázó. Letaglózó.
Nem is tudom, hogy a múlt, vagy a jelenbeli részek drámaibbak és brutálisabbak. De adtak némi alapot a nehezen történő elalvásomhoz.
Még mindig hihetetlen, hogy egyes emberek szívfájdalom, lelkiismeret furdalás nélkül milyen tetteket visznek végbe. És mégis oly hihető a történet. Akár igaz, megtörtént eseményként is helytállna.

Tetszett, hogy egy egyszerű kis eltűnésből mekkora dolog lesz végül. Mint egy rózsa, ami kis bimbóból hatalmas rózsává fejlődik, de egy sötét rózsává.

Kidolgozott. Minden apró rész a kirakó darabkája és szép lassan összeáll a kegyetlen valóság. Összeér a múlt és a jelen. Nem találtam rajta fogást. Mindig szokott lenni kilógó vagy éppen hihetetlen részlet, baki vagy bármi, de most akárhogy is olvastam a sorokat, nem leltem.

A karakterek lenyűgözőek. Kicsit talán elcsépeltek, de jól kidolgozottak. Hitelesek. Tetszett, hogy lassan megismerjük a személyiségüket, az élet hogy formálta őket ilyenné. 

A könyvet köszönöm a Kildara csapatának és a Generál Press kiadónak!
Fülszöveg:
Oslo, napjainkban: Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben, egy politikus lánya után nyomoz. Az eset azonban hirtelen fordulatot vesz, amikor az Isten Fénye elnevezésű szekta több tagját is lemészárolják, és a fiatal nő, aki szintén a hívők egyike, nincs a holtak között. Hová tűnhettek a gyülekezet életben maradt tagjai? És vajon milyen munka folyt a szekta rejtett laboratóriumában? 
Bécs, 1937: megalakul a Bécsi Testvériség, a nemzetközi csoport fajkutatással foglalkozik. A negyvenes években a testvériség feje, Elias Brinch egy norvég hadifogolytáborban folytatja a kísérleteit. Mire bukkanhatott és milyen eredményeket érhetett el, ha kapcsolat látszik felsejleni a mostani gyilkossági ügyek és az évtizedekkel ezelőtti háborús bűnök között? 
Ingar Johnsurd első regénye az izgalmak és a borzongás rajongóinak való olvasmány. A hús-vér figurák, a mesteri történetszövés, az újabb és újabb meghökkentő fordulatok jelentik a biztosítékot arra, hogy aki belekezd, az nem lesz képes megállni a trilógia első darabjánál.


Generál Press kiadó
428 oldal
FordítottaVaskó Ildikó

2016. július 20., szerda

Lakatos Levente A tiltás gyönyöre (Szigor 1-4.)







A Szigor első két  e-könyv formátumú megjelenését olvastam már. Nagyon megörültem, mikor megérkezett a folytatás, ráadásul könyvben. Kicsit halogattam, kicsit tologattam az olvasást, mert nem voltam ráhangolódva a műfajra. Igaz az olvasásra sem. Aztán végül egy este alatt felfaltam, az utolsó szóig. Azokat a részeket is újra átolvastam, amiket már végig vettem, de nem okoztak csalódást másodjára sem.

Könnyed olvasmány. Gyorsan lehet vele haladni. Így is tettem. rohamléptekkel elfogyasztottam. Vitt előre a könyv lendülete és az izgalom, mi lesz főhőseinkkel.

Nem fekszi meg a gyomrod az erotika sem. 
Bár erotikus könyv, szerencsére nem csak az. 
Van itt jóféle karakterábrázolás, karakterfejlődés is. 
Továbbá izgalmas, fordulatokban bővelkedő csavarok szintén. 
Morális kérdések boncolgatása. 
És szerelem, szex, ármány.

Amit nehezen dolgoztam fel néha, azok az emberi reakciók. Valahogy nem úgy működtek a szereplők, ahogy vártam. Sokszor okoztak meglepetést. De ez nem baj.

És akkor lássuk a legfontosabbat, az EROTIKÁT. 
Így csupa nagybetűvel írom, mert ez az volt, a jóféle változatban. 
Volt itt izzás, szikrázás, vágyakozás, beteljesülés...
Meredek változat és hétköznapi szex is. 
Teljesen végig élt aktus és rövid ízelítő, beharangozó szintén.
Mindez úgy megírva, hogy ihaj! 
Nem csöpög, nem nyáladzik, nincs megalázás, alárendelés, csak a vágyak beteljesülése, adok-kapok a megfelelő arányban. Végre normális kapcsolat férfi és nő között, hogy mindkettőnek jó legyen. Egy hallgatólagos megegyezés, ahol mindenki kap egyformán, tabuk nélkül.
Nem szeretem túlságosan az összehasonlításokat, de szerintem fölözi a legtöbb most kapható erotikus könyvet. Nem bugyuta. Nem túlírt. Nincsenek benne felesleges körök, de szépen elsimítja a szex körüli dolgokat is. Nem csak igényesen van megírva nyelvezetileg, hanem figyelt az író az apróságokra, körülményekre és a körítésre is. 

Élnek a szereplők.
Váltott szemszögből olvashatjuk, így bepillantást nyerve a női főszereplő és a férfi karakter érzéseibe, gondolataiba is. Imádtam. Érdekes, mikor egy férfi író ennyire el tud helyezkedni a női karaktere szerepébe is, nem csak a férfiébe. Hiteles volt. Néha kicsit ingott a léc, de eddigi az egyik legjobb, ha nem a legjobb váltott szemszögű könyvem. 
Nem volt siralmas az átmenet. És unalmas sem. 
A váltás alig érzékelhető, nincs szakadék a két nem elbeszélése között.
Szerettem mindkét szereplő bőrébe bújni. 
Liza karaktere az elején szimpatikus volt, majd egy kicsit eltávolodtam tőle, majd ismét megszerettem. Egy erős, céltudatos nő, aki a körülmények, az apja és saját maga gyengeségei rabja, tömény nyűggel. Mindezt tartással és humorral viselve.
(Sz)Igor pedig egy titokzatos idegen, akiért sok nő epekedne a valóságban is, ha létezne. Férfias, frenetikus és szépen alakítható pasas, aki kemény és céltudatos, de könnyen megdönthető az ereje, ha a megfelelő ember kerül a közelébe.
Kettősük hatalmas mélységeket jár be, minden szempontból.
Szépen alakítják, változtatják egymást, a végére majdnem hogy a szerepeket felcserélve. 
A mellékszereplők változatosak és jól megírtak. Tudtam őket gyűlölni vagy szeretni.

Politika. Ha ezt a szót mondom, mindenki tudja, hogy valami mocskos, korrupt dolog tuti van a könyvben. Nem is kell túlbonyolítani, a történetben a politika is helyet kap.
Így kész a keverés, kavarás, dráma, botrány. Ezt tetézve szexualitással kész bomba...

A vége pedig? Arra nincsenek szavak!
Egy akkora atombomba robbant, hogy a szemem is szikrázik tőle! Ilyen függővéggel befejezni kész bűn. Most rághatom a körmöm a következő részre várva.

Köszönöm a könyvet Lakatos Leventének és a Libri kiadónak!

Fülszöveg:

Az egykoron kicsapongó életű Liza és vőlegénye, a fényes politikai karrier előtt álló Sándor a kívülállók szemében tökéletes álompárnak tűnik, ám színlelt boldogságukat kínos titkok tartják egyben. Mikor a lány egy félreértés folytán találkozik egy sármos idegennel, aki darabokra töri a testi és érzelmi nélkülözés miatt már megrepedt álarcát, a botrány elkerülhetetlen. Vajon Liza képes kiköszörülni a csorbát, vagy az édesapja politikai hírnevével együtt a saját jövőjét is beszennyezi?
Szentesy Igor vagy ahogy a barátai hívják, Szigor keresett reklámszakember, a kormányzó párt újonnan felfogadott propagandistája. Kreativitása, komolysága és keménysége előtt nem csak a politika zárt ajtói, de a női combok is sorban kitárulnak. Ritkán mosolyog, utálja az ellenkezést, de imádja heccelni a sorsot.
Liza és Szigor őrült vágyaktól hajtva félelmetes játszmába kezd, de vajon melyikük a dörzsöltebb játékos ezen az erotikus sakktáblán? Mennyit érnek a titkok? Te képes lennél gyilkolni értük?

Idézet:
Ez lehet az, amit a színes női magazinokban kémiának neveznek. Amit a fizikai vonzalommal ellentétben biztosan képtelenek vagyunk megfékezni. Amin nem fog az akaraterő. Aminek a legzordabb lélek is kiszolgáltatott. Ami megpuhít.

saját, recenzió
338 oldal
Libri kiadó

2016. július 7., csütörtök

Michael Gibney:: Sous Chef




Főzni mindenki tud, legalábbis azt állítja, vagy próbálkozik. Bevallom, én imádok főzni és kotyvasztani. Nagy érdeklődéssel nézem a tv-beli mesterszakácsok, chéfek ténykedéseit, apró, kikotyogott kulisszatitkait, remek receptjeiket, guszta tálalásukat. Így ez a történet vágyott a kezembe. 
Nem is tudom, hogy mire számítottam pontosan, az olvasása előtt. Receptekre, titkokra, önmaguk méltatására mindenképpen. De a könyv inkább egy személyes, ám igen rövid, 24 órás napi memoár egy általam nem ismert, de talán híres chef tollából. Azért sajnálom, hogy az igazi ételreceptek, apró kóstolók kimaradtak. Egy-két színes kép elfért volna a történetbe tűzdelve.

Tartom azt a nézetemet, hogy a főzés nem csak időtöltés, pocakok megtömése, hanem művészet is. De még annál is sokkal több. Egyfajta tánc. Harc az idővel és a minőséggel, az első fogástól az utolsóig, minden egyes rendelésnél. Zsonglőrködés az alapanyagok mennyiségével, elosztásával. A munkafolyamatok beosztása, szétosztása a megfelelő embereknek. A Chefnek rengeteg dolga van a hangzatos tálalásig. Ő a karmester, aki mindent kitalál, megrendel, elhelyez, felügyel, kiszámol, kijavít, leír. Sok minden függ a hierarchia alján álló személyek munkájától is, de mégis minden felelősség a Chefen vállán van, az ő hírnevét kisebbíti vagy öregbíti.
A Sous Chef pedig a Chef jobb keze, füle, szeme, helyettese. Róla szól ez a könyv. Michael nem csak jó szakács és Sous Chef, hanem jó mesélő is. Hihetően, továbbá rendkívül dinamikusan adja elő egy napját. Ott érezzük magunk a konyha gőzében, érezzük a felszálló illatokat és a nyomást, ami az időhiánnyal, elvárásokkal együtt fokozódik. Felötlik bennem a gondolat, hogy jobb író-e vagy szakács. Elhivatott, szereti a szakmáját, de kezd kiégni talán. Nem volt teljesen szimpatikus és a mérleg nyelve nem mindig pozitív irányban billen Michael felé. Hiába csinálja jól a munkáját, ha nem elég elhivatott, nincs jövőképe, nem becsüli azt, amiben most él. Ez ellenszenvessé tette számomra némiképp. A munka után jól megérdemelt pihenését kellene töltenie, de mint az ábra mutatja, inkább levezeti itallal a feszkót, mint előző éjjel is. Munkaadóként, nem tolerálnám. Mint ember, barát, barátnő sem. Vágyik az előlépésre, de nem tesz érte eleget. Vágyik többre, amiért tenni kéne, de nem cselekszik. Önromboló.

A vidám, bohókás énjét viszont szerettem. Továbbá tetszett még, ahogy a munkatársaival bánt, nem lekezelően, hanem inkább támogatóan, viccelődően, még ha nem is mindig gondolta úgy. A hivatásában ahogy élt, munkálkodott, felelősséget vállalt, ha kellett segített és besegített, az is jó felé terelte az érzéseimet irányában. Szerethető ember, csak kellene neki egy jó fenéken billentés, egy pofon, ami észhez téríti, mennyien lennének a bőrében, szívesen vállalnák a munkáját helyette. És a kesergésért még senkit sem léptettek elő. Jusson eszébe, miért szeretne Chef lenni. Miért szeret főzni és mindjárt többet tesz az előrejutásért. 

Sok újdonságot megtudhatunk az elit konyha világáról. Ám rengeteg kérdés marad nyitott számomra és talán már nem is annyira vonzó ez a chef dolog. Több negatívuma van, mint gondoltam volna. 
Azt viszont továbbra sem értem, miért olyan kevés a női Chef?

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildara csoportnak!

Fülszöveg:
Görnyedő hátak lakatják jól a gyomrot. . . . Ebben a lenyűgöző és egyedi könyvben Michael Gibney mindössze huszonnégy óra történetébe sűrítve eleveníti fel mindazt a sokrétű bajtársi viszonyt és kulináris koreográfiát, amely egy elit New York-i étterem mindennapjait jellemzi. Az olvasó igazi információ-záporban tudja meg, hogyan is készül el egy-egy pazar fogás – avagy a kiválóság útja fáradtsággal van kikövezve… Az egyes szám második személyben megszólaló Sous Chef története egy magával ragadó, adrenalin fűtötte futam, ahol az olvasó a kibic szemszögéből leshet be az étkeztető-ipar kulisszái mögé, és rövid időre maga is belakhatja a konyha ajtaja mögötti titkos világot. A rendszeres étterem-látogatók és az ínyencek számára mulatságos, részletes, bizalmas beszámoló a kezdő szakácsok előtt is őszintén feltárja, mivel jár szakmai jövőjük, miközben tisztelettel adózik a séfek karrierjét megalapozó nehéz és komoly elhivatottságot követelő munka előtt. Egy olyan konyhában, ahol a legmagasabb követelményeknek kell megfelelni, és a legkisebb baklövés is katasztrófához vezethet, a Sous Chef a kifinomult ötletekre helyezi a hangsúlyt, amelyek mind az emlékezetes és ínycsiklandozó végeredményt szolgálják. A karcos humorral megírt, szellemes prózában Michael Gibney kendőzetlenül nyers, de mégis csodás jellemzést ad erről az emberpróbáló, néha mégis alábecsült szakmáról, árnyalt képet festve az ételkészítés és felszolgálás műhelytitkairól.

Twister Medial kiadó
240 oldal
Fordító: Bősze Márta Zita

2016. június 30., csütörtök

Amy Harmon Arctalan szerelem





A könyvet hatalmas nagy érdeklődés övezte. Sokan várták a magyar nyelvű fordítását. Nem is értettem, mire ez a nagy felhajtás. Ám hamar megvilágosodtam. Számtalan könyve jelent meg az írónőnek eddig világszerte, csak nálunk nem. Míg végre a Twister Media kiadó elhozta számunkra. Elsőnek a gyönyörű borítója volt, ami megfogott, és ez miatt került az érdeklődésem középpontjába. Egy szépséges, ám nem szokványos, ideállnak nem mondható hölgy látható rajta. Nem a klasszikus szépség, de mégis gyönyörű. Ezután rögtön elbűvölt a belbecs is. Egy olyan könyv, ami jól esik a szívnek, a léleknek. A nyelvezete pedig szemet gyönyörködtető, szívet reptető egy könyvmolynak.
Kifejező, érzésekben gazdag mondatok. Egy igazi érzelmi bomba. Romantikázás, abból is a jó fajta. Barátság, ami sírig tart. Összetartás. Kétségek. Érzelmi sokk. Tragédiák sora. Egyszóval minden, ami a valós életben is jelen van.
Ez az a könyv, ami nyomot hagy majd benned!  
Azt mondhatom, rég esett ilyen jól egy történet.  Maradandó lesz. Emlékezni fogok hosszú időkig a cselekményre, a szereplőkre, a sok szeretetre, a fájdalmas dolgokra és a mérhetetlenül sok optimizmusra, az életigenlésre, ami helyet kapott benne. Meg akarok tartani az emlékeimben a szépségesen megírt, meghatározó mondatokat. A könyv háromnegyedét ki tudnám tenni idézetnek, napi jó tanácsnak, hogy ne lehessen feledni.
Adva van két ember. 
Egy fiú, a siker kapujában, aki vágyik valamire, csak nem tudja még igazán, mire. Megvan neki minden, mi fontos lehet. Hírnév, ismertség, szépség, barátok, kedvező jövő. Ám nem találja a helyét.
Egy átlagos lány, aki szerelemre vágyik. Pont erre a fiúra vágyik.
Valószínűtlen, hogy egy átlagos lány és egy híres, a lányok körében népszerű fiú egymásra találjon? Csak a mesékben vagy a hihetetlen romantikus történetekben lehet ez igaz? Talán néha a véletlen vagy a sors közbe szól, közelebb sodorja őket egymáshoz, eltávolítja, majd megint egymás útjába ejti…
Fern Taylor egy olyan csajszi, akivel könnyű azonosulni, szeretni. Bájos,  szerethető, gondos, mindenkivel foglalkozó, pozitív jellem, tele humorral és belső szépséggel. Olyan jellem, akit mindenki szívesen barátjává fogadna. Az első perctől a szívembe zártam. Nem nyafogott, hisztizett akkor sem, mikor lett volna rá miértje. Talán túl kedves és naiv is. Sebezhető. Tele lelki gátlásokkal, amit belül hordoz, mint ahogy a vonzerejét is..
Bailey a barát, pártfogó, rokon, támogató személye Fern számára. Rokonok, de jóval többek annál. Ő a harmadik főszereplő, akinek szintén fontos szerep jut a történetben. Ő is olyan karakter, akit könnyű megkedvelni és elviselni apró furcsaságai és betegsége ellenére. Fontos dolgokat mutat meg Fernnek és nekünk, olvasónak is az életről, az elfogadásról, az életszeretetről, barátságról.
És jöjjön Ambrose a hős, akit nem felejthetek el bemutatni. Ő a szíve, lelke a történetnek. Kettősség van a karakterében. A kifelé „népszerű vagyok és jóképű, sztárbirkózó”-t mutató, kicsit lekezelő ember és a belül tipródó, sebektől teli férfi, aki nem találja az életben, a jövőben önmagát.
Ők hárman, és a keretet adó közeli barátok, rokonok adják a sava-borsát, a történet magját. Az ő élethelyzetükről, konfliktusaikról, tipródásaikról, boldogságukról szól a könyv. Rengeteg, érdekes témát feldolgozva, ami érdekelheti a mai ifjúságot. Ami mai, és kell róla beszélni. Mindenképpen át kell érezni és élni, megtapasztalni. Hihető és olyan, mintha a te iskoládban, a szomszéd lánnyal történne meg mindez. Amy ezekhez a témákhoz érzékenyen nyúl, finoman interpretálja őket, hihetővé formálja, meghatódást, sírást vagy örömet és nevetést kicsikarva belőlünk. A nyelvezetről írtam már, mennyire elvarázsolt. De nem tudom megint nem megemlíteni. Nagyon szerettem a hangulatok váltakozását, az érzelmek hullámzását, a nyelvezet érzékenységét, a párbeszédek ironikusságát, a viccek elementáris erejét, a romantika és az egymás iránti vágyak izzását.
Már egy jó ideje a könyvről beszélek, de nem tudom igazán átadni minden pozitív oldalát. Nem tudom szavakba önteni, mennyire jó kis könyv. Csak remélni merem, hogy kedvet kaptok hozzá.. Nehéz beszélni úgy róla, hogy nem árulok el semmi lényegest a történetről. Pedig nagyon nem szeretnék. Megtapasztalni kell és átérezni, hogy igazán bűvöletbe ejtsen. A gondolatok, a stílus és a szereplők mind külön-külön megérdemlik az olvasást. Valamiért mindenki szeretni fogja ezt a könyvet, higgyétek el.

Az a történet, amit minden, még emocionálisan nem érett emberpalántának a kezébe nyomnék, kötelező olvasmányként. A depressziós, megkeseredett személyek kezébe is elhelyezném. A férfiaknak is ugyan úgy ajánlom, mert így talán kicsit belelátnának a fiatal lányok lelkébe, tetteiknek hátterébe. Nőknek szintén ajánlom olvasmányként, mert ilyen egy igazi barátság és ilyen egy szép, harmonikus, jól működő szerelem, ami belülről jön és épít, nem rombol. 

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak és a Kildarának!

Fülszöveg:
Ambrose Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.

Twister Media kiadó
368 oldal
FordítottaMarczali Ferenc

2016. június 28., kedd

John Cure Hontalan lelkek



John Cure első kezembe kerülő könyvét élvezettel, rettegéssel telve olvastam, így nem volt kétségem, ha egy kis borzongásra vágyom, a másik kötetét is meg kell szerezzem. Sikeresen meg is érkezett hozzám hétfőn a könyv. Ma csütörtök van. Azt vettem észre, hogy témája ellenére hihetetlen gyorsan elfogytak a lapok, pedig nem rövid, vékonyka, kis olvasmányról van szó. Vitt előre a cselekmény és a lendület. Igazándiból ez az első könyve Johnnak, csak beszerezhetetlen lett, míg a Mogul Kiadó úgy nem döntött, helyesen, hogy javítottan újra piacra dobja. Ez egy nagyon jó ötlet volt, mert ennek a thrillernek nem szabad feledésbe merülnie. Nem tudom, mennyit javítottak rajta az első kiadáshoz képest, de egyszerűen hihetetlen, hogy egy első könyves író ennyire összeszedett, teljes, hibáktól mentes, élvezetes könyvet hozzon össze.
A borító. Hát ez bizony megér egy misét. Nem az a tipikus, jaj de szép borító. Szó szerint a frász kerülgetett, mikor kézbe vettem. Azt hiszem, jó mélyen eldugom a polcomon, nehogy véletlenül is meglássák a gyerekeim, és rémálmaik legyenek tőle. De ez a veszély erősen fenyegetett engem is, pedig egy sort sem olvastam még belőle. Nem az a könyv és borító, amit szívesen olvasnék akárhol is. Érzékeny lelkületűeknek ijesztő, nyomasztó és sötét.
Miután kiijedeztem magam, megcsodáltam a dedikálást és a nekem szóló sorokat az írótól. Ezért érdemes olvasni és írni a könyvekről. Mikor személyre szóló dedikálás van benne, nem tucat. Majd eljött az este, és kézbe vettem a könyvet. Bevallom, nehéz volt kivárni ezt az időt.
Erős nyitány.  Baljóslatú, ijesztő, sokat sejtető. Azt hiszem, a kedves olvasó rögtön előzetest kap a könyv stílusából, tartalmából, és eldöntheti, van-e mersze tovább olvasni, vagy inkább örökre búcsút mond neki! Nem csak a borító beszédes, hanem a Prológus is. Bevallom, teljesen egyedül itthon, nem biztos, hogy lett volna merszem végigolvasni. Így is rezgett a léc.
A kedves író úr az egyik legfélelmetesebb dologgal ijesztgeti olvasóit… halott gyerekek szellemeivel. Továbbá a könyvben még két hatalmas félelmem teret kapott. Mintha John a tudatom mélyéről ásta volna elő a dolgokat, személy szerint, nekem szánva a riogatást. Kísérteties.
A történet sok résztvevős, szerteágazó. Az elején nem is sejtjük, kik a főszereplők, és kiknek szán csak mellékszerepet szerzőnk. Azért én szép lassan elkezdtem megkedvelni a megfelelő embereket. Főként az élő gyerekeket, akikben nem láttam a potenciális gonoszt. Ha már szereplők. A felnőttek sötétben tapogatóznak, nem is kicsit. Némileg tesze-toszák. Tele vannak félelmekkel, hibákkal, rossz döntésekkel, titkokkal és megemésztetlen múlttal. De ettől élők és hihetők. Még az FBI kemény zsarujai is hibáznak vagy meginognak. Nem elérhetetlen idealizált emberek.
Az író zseniálisan keveri a lapokat, sokáig sejtésünk sincs, mi történik itt, ki a hunyó, mik az összefüggések. Teljesen hétköznapi emberek, hétköznapi élethelyzetek, kevésbé hétköznapi gyilkosságok. Csak az a fránya gyerekdal és a gyerekek ne lennének. Ők már sugallnak valami fontosat, amit a könyvből kiragadott részlettel jellemeznék:
 „…Hintába ültetnek a valóság és a képzelet elmosott határán.”
És hogy nektek is kellőképpen borsódzzon a hátatok, íme, a gyerekversike:
gyerekek lelke, sötét az este 
este, este, a gyereket leste
leszállt az éj, minden sötét
Gerald eljön a gyerekekért”

Meséltem a szereplőkről, akik sokan vannak és átlagosnak mondhatók, míg nem látunk a dolgok mögé. Meséltem a bevezetésről. Azt hiszem, a könyv atmoszféráját is leírtam ezer szinonimával, milyen sötét, baljóslatú, rettegős, félelmetes, hátborzongató, lélekig hatoló…
Már csak azt nem fejtettem ki, milyen könnyed a szóhasználat, gyorsan olvasható és élvezhető. Falod az oldalakat, és sajnos menthetetlenül gyorsan elfogynak. A párbeszédek gördülékenyek. A hangulatérzékeltetés kielégítő. A leíró részek alátámasztják a hangulat aláfestését. Részletes, pontos. Az apró komponenseket kirakósként gyűjtögeted, majd megérted azt, amit a főszereplők csak sejtenek…
Úgy gondolom, ez egy remek regény volt a kategóriáján belül, nagyszerű kivitelezéssel. Bátran ajánlom a thrillert kedvelőknek, vagy az éppen ezzel a műfajjal ismerkedőnek!
A könyvet köszönöm a Mogul kiadónak, Johnnak és a Kildara csapatának!
Fülszöveg:
Egy regény, amiben minden lehetséges. Egy amerikai kisváros, ahol szörnyű gyilkosságok történnek. Egy Átjáró, ami a szellemvilágot összeköti az élővel. Egy Dögkút, amiről legendák keringenek.
Clive Wallace kiegyensúlyozott, idilli kapcsolatban él feleségével, Susannával, és két kisfiával, Timmel és Robinnal. Megszokott életük azonban váratlan fordulatot vesz, amikor a kisvárosban gyerekek tűnnek el nyomtalanul, miközben a szüleiket könyörtelenül lemészárolják.
Egy borús délutánon Tim és két barátja sárkányt eregetni indulnak a közeli tisztásra, nem is sejtve, hogy halálos veszély leselkedik rájuk.
Jack Homa, a város öregedő seriffje, próbál a rejtély megoldására bukkanni, azonban egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy a kisváros lakói sötét titkot őriznek a múltból.
Mindeközben Clive-nak szembe kell néznie szörnyű rémálmaival, és eltitkolt múltjával, hogy a családját megmenthesse a borzalmaktól.
De kicsoda Gerald, aki kezében egy véres csákánnyal bújik meg a sötét árnyékban? És mit akarnak Robintól a halott gyerekek szellemei?

Mogul kiadó
432 oldal

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék