2017. február 20., hétfő

Soman Chainani Jók ​és Rosszak Iskolája





Szokatlan mese felnőtteknek, ami kielégíti gyermeki énem mese utáni sóvárgását, de felnőtteknek való fantasy őrületem is. A mese és a felnőtt valóság határmezsgyéjén egyensúlyoz, hol egyik oldalra billentve a mérleg nyelvét, hol másikra.
Mesének kicsit sötét, néha horrorisztikus és nem túl happy endes.
Sima fantasy könyvnek meg néhol banális és romantikus és mesés, mesei elemekkel tarkítva.
Korosztályt sem tudnék belőni igazán, kinek ajánlom.
Mert egyaránt el tudom képzelni egy 12 éves korosztály kezében, de én mint erős 30-s is szívesen olvastam és izgultam rajta.
Nézzük miért.

A karakterek érdekesek. Szívesen követtem nyomon megismerésüktől az első kötet lezárásáig a változásukat, jellemfejlődésüket vagy éppen vissza fejlődésüket.
Semmi sem az, aminek látszik. Folyton változások és változások jönnek a lapok során a szereplők jellemében, érzéseiben.
Sophie egy szőke, kedves, szép és bájos tündérke, akit mindenki szeret. Ő lenne a jó?
Vagy Agatha? Őt mindenki elkerüli, nyomasztó helyen él, nem túl barátságos és sötét, elhanyagolt a kinézete.
Ti mit tippelnétek?Melyikük a jó?

Igaz, hogy tipikus jó és rossz harca, mint ahogy a címe is mutatja, de meglepően kicsit fonák módon. 
A jó a rossz, és fordítva. Vagy mégsem? 
Bizarr, mert folyton változtak az érzéseim a szereplők irányába. Nem tudtam eldönteni, hogy ki az igazán jó és ki az igazi rossz. Inkább a körülmények áldozata jobban a két barátnő, akikről szól a könyv. 
Nem tudtam végül egyiküket sem nem kedvelni, még rossz, vélt rossz és jó tulajdonságaik megítélése alapján sem. Inkább néha kevésbé, máskor jobban szerettem őket.
A történet kettőjük barátságáról, harcáról, útkereséséről szól mesei elemekkel, boszorkányokkal, farkasokkal, hercegekkel és hercegnőkkel, na és meglepően sok szarkazmussal, viccel beszólásokkal, poénos történésekkel megtoldva, hogy kellően szerethető történetet kapjunk.
Változatos és színes a szereplők kavalkádja, annyi szent
Sok kedvencet avattam mellékszálon is.

Meglepő, az tuti az egész történet, ahogy van.
A kerettörténet innen-onnan cseppenként ellopott, összetákolt, ám mégis meglehetősen működő, pedig néhol erősen vérzik több sebből is. 
Néhol konkrétan hasonlítgatni is tudnék. 
Ám máskor meg akkora újításokkal, új dolgokkal apellál, hogy feledtem az előző apróságokat.
Van itt minden, mint a jó boltban. Meseíró toll, Gazgató és kerek erdő...


Az illusztrációkért külön köszönet, mert csodaszépek!
A mondanivalóért, az erkölcsi normák elénk tárásáért szintén plusz pont jár, mert úgy tálalja írónk, hogy nem unalmas, nem "hegyi beszéd" stílusú, hanem élvezetes.

Izgalmas, fordulatos, egyenesen meglepő a sok fordulat, nem várt akadály. Kiszámíthatatlan és előre nem megjósolható. Ezekért kifejezetten szerettem.

Egy elemet említettem már, aminél kicsit ingott a léc. 
A másik, ami esetleges buktatója lehetett volna a könyvnek, azok a néhol bugyuta karakteri kidolgozások, sztereotípiák, beskatulyázások. De ezt elkendőzve, inkább kifigurázásnak vélem és így már nem is döcög a történet. Sőt! Még élvezetesebb, hogy a megszokott és elvárt normáknak görbe tükröt mutat az író.
És persze fityiszt a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak " tézisnek!
Ami a mesék mögött van...
Te hogy értelmezed?
Ki a jó és ki a rossz? 
Rossz az, aki naiv? 
Vagy az a rossz, aki önző? 
Az netán, aki rosszat cselekszik, bár nem bántásból, hátsó szándék nélkül?
Esetleg az a rossz, aki annak tartja önmagát? 
A körülmények összejátszása miatt lesz valaki rossz?
Vagy a rossz társaság teszi azzá?
És mitől jó a jó?
Talán a könyv végére megleled a választ, ha tudsz a sorok között olvasni. Vagy mégsem...
Igazából ennél a könyvnél én sem vagyok semmiben sem biztos. mert a fekete és fehér együtt lehet szürke és a fekete is lehet jó választás, mint ahogy a fehér rossz!
De az biztos, hogy jól szórakoztam a könyv olvasása közben, még ha alaposan meg is lepett a tartalmával. 
Elvarázsolt? Naná!
Kikapcsolt? Tutira!
Jókat kacagtam? Azt ám!
Egyszóval mindenkinek ajánlom e sorozatot, aki szeretne valami szokatlant, valami mást olvasni mesés köntösben!

A lényeget majd elfeledtem. 
Boldogan éltek míg meg nem haltak!
Egy frászkarikát! Folytatás érkezik...Mert van élet az után is!

A borító meseszép! A tervezőt nagy dicséret illeti!

A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Idézet:
– Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött.
– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van?
– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna.
– Tegyél le! – követelte.
– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől.
– Tegyél le!
Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle.
– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére.
Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét…. háááá….
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.

Twister Média kiadó
584 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Illusztrálta: Iacopo Bruno
http://iacopobruno.blogspot.hu/

2017. február 12., vasárnap

A. O. Esther Gombnyomásra ​3.




Az első két rész elbűvölt, magával ragadott, egyszóval imádtam. Így nagyon húztam e könyv olvasását, nehogy véget érjen a sorozat vagy csalódás érjen. Utóbbira azt tudom mondani, hogy is-is. Valamennyire csalódás volt, de kellemes meglepetés is.
Második könyv volt, amit bepakoltam a kórházi pakkba, szerencsémre. lekötött és elszórakoztatott, bár túl hamar a végére értem.

A sorozat e része ismét akció dús, izgalmas, sodró lendületű, gyilkos, vérengzős, humoros, szerelmes és erotikus is, pár morális kérdéssel, társadalom kritikával megspékelve, nagyszerűen megírva.
Egyik percben szerelmetesen andalgunk a párral, majd fél szempillantás alatt valami akciójelenetben találjuk magunkat.
Tudott még meglepetéseket okozni és fokozni az első két rész feszültségét Eszter, az írónő.
Sokszínű és ámulatba ejtő a stílus, a világ, amit megalkotott és tovább építgetett.
Gyorsan kivégeztem, sodró lendülete miatt és vitt előre a humor, a karakterek is. Még ha lassabban is indult be a történet, mint vártam volna.

Véresebb, kegyetlenebb történések is helyet kaptak, ami meglepett, mert nem jellemző Eszter stílusára.
Így valamennyire ellensúlyozta a sok szerelmes, rózsaszín percet, igaz, ami igaz.
De akkor is szokatlan ez az írónőtől.

A szereplők változatosak, izgalmasak.
Régi kedvenceim maradtak továbbra is maradtak ugyan azok. De újabb szereplőt is avattam e csapatba. 
Viszont nem árulom el, hogy ki ő. Az én titkom marad.
Szerettem, ahogy végül a sorsuk alakult, ahogy formálódott a jellemük, ahogy újabb és újabb tulajdonságaik kerültek felszínre.
Itt is azt tudom csak mondani, hogy a karakterek szintén sokszínűek és változatosak. Van itt mimóza, megmentésre váró leányzó, de erős, kikezdhetetlen női karakter is.
Mindenki választhat, ki áll közelebb hozzá és az ő fejezeteit fokozottan várhatja. 
A pasik. Nos. Igaz, hogy lényegében női regény, de el van látva pasikkal bőven. Ez a kötet közelebb visz hozzájuk és több részt kapnak a könyvben. 
Viszont némi kritikával élnék a sok ömlengés után. 
Ennyire kedves, erős, modoros, szerelmes, papucs pasik nem léteznek, főként nem ilyen tömegével, egy kupacban. Vagy igen? Inkább utópia ez. Vágyálom, amire minden nő vágyna. De csak vágyna, mert ilyen pasik a valóságban nem léteznek. Egy hangos szó, egy beszólás, egy félreértés, egy akármi sincs a párok között? Mindent ráhagynak álmaik nőjére? Semmi pasi hiszti? Semmi féltékenykedés? Semmi rossz szokás?
Átnevelő táborba küldöm férjet a Gombnyomára férfi társasághoz akkor:)
Ráadásul túl sok, túl giccses, túl rózsaszín, hogy senki sem hal meg, csak a rosszak(igaz azok tonna számra) és mindenki párra lel, örök szerelemmel. 
Lehet nekem nem jó az ingerküszöböm, de nekem még várandósan, rózsaszín felhőket kergetve is sok volt. 
És a sok szerelem, történés mellett elsikkadtak az új szereplők jellemkibontásai, a régiek pedig nagyon keveset mutattak önmagukból, a szerelmen kívül.
Ráadásul ez a sok jó és szép és romantika a világ kifejtésének rovására ment. Sokkal többet olvastam volna Manipuráról, hogy Mia mitől más, az ő  múltjáról, a szörnyek keletkezéséről, nagyi fantasztikus képességéről és így tovább...
Valószínű a következő kötetben mindenre magyarázatot kapunk, ami most még homályban maradt.
Szurkolok a csapatnak, bár nem tudom ezen kívül miről lehet még írni a következő könyvben. Remélem nem a szerelmi évődésükről, vagy összeveszésükről-kibékülésükről, csiki-csukiról.

A borító és annak színe ismét telitalálat volt! Gyönyörűséges és túlszárnyalhatatlan.

És akkor érkezzen a jó hír. Bizony kicsit feljebb elszóltam már magam.
A következő kötetben...
Folytatás érkezik, aminek nagyon örülök. 
És utánnyomás is, kicsit más köntösben, így nem lesznek hiánycikkek a sorozat egyes kötetei.
Amit nagyon, de nagyon várok. 
A kisebb bakik nem vették el a kedvem Eszter varázslatos világától. Sőt! Meghozták! Alig bírom kivárni, hogy megkaparinthassam a folytatást!

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

Fülszöveg:
Miután ​a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik…

Idézet:
– Smink holmi? 
– Az…, de nem akármilyen! – kuncogott Mia. – Csókálló, időtálló, esőálló, szélálló, mutánsálló – sorolta nevetve. – Komolyan. Szegény csomagot végigrángattam egész Manipurán, a mutánsokkal teli alagúton, a folyón, a sáron, és meg sem kottyant neki.


Decens Magazin Média
606 oldal

2017. február 6., hétfő

Neal Stephenson Seveneves ​– A hét Éva





ltem a könyvtől nagyon.
Ugyanakkor vártam is. 
Egy ekkora, ikonikus, a sci-fik sci-fije könyvet kihagyni bűn, még ha nem is nagyon vág a profilomba a műfaja. 
Ráadásul a vastagsága igazi, jól kifejtett világot ígért.
A kórházba menet első könyv volt, amit bepakoltam. 
Nem éppen rózsaszín leányálmos-babavárós-boldogságos könyv. 
De mégis a negyedétől elhelyezkedtem az olvasmányba, megszoktam a stílusát, a temérdek szereplőt megkedveltem. A tömeges tudnivalót is feldolgoztam vagy épp átsiklottam fölötte néha, ha nagyon messze állt tőlem vagy nem érdekelt. Ekkor jutottam arra, hogy nem untatott és érdekelni kezdett, mi lesz a végkifejlet.

Aprólékosan kidolgozott, minden pici részletet megosztó könyv. Ebben nem tévedtem. Mindenben precíz és alapos, legyen szó túlélésről, űrutazásról...
Egyedül a szereplők lélektana, gondolatai hiányoztak számomra kicsit. Sok a leíró rész, technikai elemek, tudományos magyarázatok. 
Nem mindig és nem mindenkinek lesz világos minden rész. Ettől néha butácskának éreztem magam. De ezen, ha túllépsz, akkor élvezni fogod a könyvet!

Nem mondom, hogy szélvész gyorsasággal kapjuk a történéseket. Kissé túlírt és lassú folydogálású történet. 
De a számos, alapos információ
áramlás miatt ez érthető és talán nem is baj.
Végig fenntartja a feszültséget az író. 
Csigázza az érdeklődésünk, majd altatja a tudományos blablával. Aztán ismét megcsillant valamit, ami felkelti az érdeklődésünk és újult erővel vethetjük bele magunkat az olvasásba.
Ami külön tetszett, az a 7 Éva kapcsolata, a jövőjük és sorsuk alakulása. Az ő konfliktusuk miatt is olvastam végig. A kapcsolati hálójuk valami eszement. Ki szeret kit és ki-kit nem...
Valami viszont nagyon hiányzott belőle. Az emberi tényező, humor, irónia, párbeszédek. Az emberközeliség. 
A szereplők hullanak és néha csak egy sort kapnak megemlékezésül, semmi különös gyász, visszaemlékezés, ráeszmélés.
Igaz, ami igaz, milliók tűnnek el és arra sem fecséreltek a főszereplők túl sok időt, akkor egy-egy embernél miért lenne nagyobb a visszaemlékezés, megemlékezés? Ezen megrökönyödtem kicsit.
Azt feltételezem, az író könnyebben veszi a technikai akadályokat, sokszínűséget, mint az emberi tényezőt, az érzelmeket, megélést. Vagy a férfiaknak akart kedvezni azzal, hogy hanyagolta, minimalizálta ezeket.

Azon agyaltam olvasás közben, hogy mennyi az igazságtartalma a történetnek?
Vajon tényleg ennyivel elől járunk már? 
Mindezeket véghez tudnánk vinni egy esetleges hasonló katasztrófa után?
7 ember DNS-ből egy új civilizációt építhetnénk föl? 
Egy "kis dobozban" eléldegélhetnének az emberek évtizedekig?
Ezen kivül még számos kérdés fogalmazódott meg bennem, vastagsága ellenére is. De ez a jó egy könyvben. Nyitva hagyott  részek, teóriák, vadul cikázó gondolatok...
Legalább kicsit gondolkodóba ejtett.

A vége annyira más stílusú, mintha valaki eltérő író írta volna. Inkább egy külön könyvet érdemelne a lezárás. Elhanyagolható és pár sorban elég lett volna vagy ahogy írtam, teljesen új kötetben.

A stílus érdekes és az írásmód is. Olyan "szokni kell" fajta. De élvezhető.

Így végezetül annyit adnék útravalóul, hogyha kézbe veszed e könyvet, legyen kitartásod, szokd, ismerkedj vele, emelkedj fölül a sok technikán, fizikán, űrutazáson és ne vágyj nagy érzelmekre, karakter-központúságra, humorra, ellenben kapsz egy izgalmas sci-fit.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!


Fülszöveg:
„A ​Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”
A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.
A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie. A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.
Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…
A Hét Éva pedig válaszol hívására.
Idézet:
Az elme humort felismerő algoritmusai minden jel szerint akkor is futnak a háttérben, amikor ennek semmi hasznát nem lehet venni.

Fumax kiadó
854 oldal
Fordította: Galamb Zoltán

2017. február 2., csütörtök

Szabadságra mentem, gólyahír

Bizonyára észrevettétek, hogy egy egész hónapja csend van a blog háza táján. 
Ennek egy kis 4 hetes kórházazás és némi gólyahír az oka. De olvastam, és amint időm engedi, hozok értékelést Neal Stephenson: Seveneves-A hét Éva és A. O. Esther: Gombnyomásra 3. kötetéről. Blackout című könyvet is olvastam, de az még bizonytalan, hogy írok-e róla. Hamarosan, talán pár óra alvás után újult erővel olvasok újra.
Addig is pusszantás mindenkinek. 

Bemutatom legifjabb molypalántát Andrást, aki 3950 és 58 cm-s paraméterekkel rendelkezik.




2016. december 30., péntek

2016 legjei


Szilveszteri postot írni én nem tudok...na de nem is akarok.
Viszont egy év végi összegzős, legek post jöhet.
Mert van az a könyv, amire érdemes megemlékezni.
Bizony nem mindig sikerült csak egy leget választani, ami jó.
Sok emlékezetes könyvet kaptam az idén kézbe. Viszont még több könyv van, ami vár rám a polcomon még olvasatlanul. Remélem minél hamarabb sikerül is olvasni belőlük.
Köszönöm a sok recenziós példányt a kiadóknak és az íróknak, írónőknek. Végtelenül hálás vagyok, hogy megtiszteltetek a bizalmatokkal. A mulasztásaim igyekszem majd pótolni.
Bár nem tudom a blog mennyire fog olajozottan működni harmadik gyerkőcke érkezése után. Na és az olvasás sem fog menni ennyire gyorsan talán. De majd próbálkozom.
Az idei évben a molyos számadás szerint 116 könyvet vettem a kezembe, ami pontosan a mai napon 32606 oldalt jelent. Van, amit nem jelöltem, mert nem volt molyon vagy hasonló.
És ki tudja pontosan mennyi lesz még szilveszterig. Remélem még két könyv belefér a számadásba, amik itt most nincsenek feltüntetve. Párat hagytam csak félbe, amire büszke vagyok. Viszont a régi könyveket kiszorította a kortárs irodalom jelentősen.
Mindkettő szívügyem. Remélem a hazai írók, a friss, kezdő írók és a régi szépirodalom is hasonló mértékben kerül majd jövőre terítéken.
Na de akkor nézzük a legeket!

Az év legjobb sorozata, befejezése:
Ann Aguirre: Horda

Az év legviccesebbje:
Csabai Márk: A hatlövetű

Amire mindig emlékezni fogok:
Lois Lowry: Az emlékek őre
Amy Harmon: Arctalan szerelem

A legszebb borítója:
Sara Raasch: Hó, mint hamu
Anne Bishop: Vörös betűkkel

Legmesésebb:
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Legfélelmetesebb könyve az idei évnek:
John Cure: Hontalan lelkek

Legmeghökkentőbbje:
Moskát Anita: Horgonyhely
Dragomán György: A pusztítás könyve

Legjobb, legegyedibb kötete:
Benyák Zoltán: Csavargók dala

Legszebb kötete:
George R. R. Martin: The Ice Dragon – A jégsárkány
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Legjobb fantasyje:
Cecelia Ahern: A Vétkes
Anne Bishop: Vörös betűkkel

Az év legromantikusabbja:
Nicolas Barreau: A nő mosolya
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Legjobb sci-fije:
A. M. Aranth: Oculus
Chris Beckett: Sötét Éden

A legjobb krimije:
Csabai Márk: A hatlövetű
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Erotikusok legje:
Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre

Legjobb szakácskönyve:
A Street Kitchen bemutatja: Fördős Zé a konyhában
Borbás Marcsi: A sűrűje

Legjobb steampunk könyve:
Vivien Holloway: Végtelen horizont

Legjobb történelmi kötete:
Pusztai Andrea: A sárkányölő
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Legjobb magyar könyve számomra:
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Legjobb külföldi könyv számomra az idén:
Anne Bishop: Vörös betűkkel

Az év legérdekesebb befejezése:
M. R. Carey: Kiéhezettek

És az év citromdíjasa, amit végig sem bírtam olvasni:
E. L. James: Grey

Boldog új évet kívánok mindenkinek!


2016. december 29., csütörtök

Bogár Erika Végtelen ​Mezők Vándora





Egy gyorsan olvasható, rövid és könnyed délutáni könyv, ám megtévesztő. A belsője nem ezt tükrözi. Rövid és velős.
Bevallom az én értékelésem is rövid lesz.
A könyv tele van érzelmekkel, mondanivalóval, gondolkodni is lehet rajta jelentősen.
Igaz, nagy részt nem túl vidám végük lett a kis részleteknek, ám mégsem lettem szomorú.
Apró, rövidke történetek, ám majdnem mindegyik megérintett egy pár perc erejéig. És mégsem éreztem dühöt, csalódottságot, bút és bánatot. Inkább csak felemelt.

Vannak mese szerű, fantasy és valós történetek is benne.
Ám mindegyiknek van tanulsága, megfejteni valója.

Erika stílusa ki tud teljesedni a könyvben, rövidsége ellenére is. Előző, hosszú kötetét olvastam, amit szintén szerettem, de leltem benne hibákat. Most ez a könyv sokkal jobban tetszett. Azt kell mondjam megérett az írásmódja, kifinomultabb, összeszedettebb és aprólékosabb. Jobban fejezi ki magát és elénk tárja mélyebb érzéseit is. Szereplői kevésbé kifejtettek, ám így is szerethetők, követhetők, féltőn olvassuk történetük szálát.
Nem vagyok nagy novella kedvelő, de most igazán jól esett!


Személy szerinti kedvencem egy szerelmes rész volt a vadász és egy állatorvos lány között, természetet, erotikát csempészve bele. Imádtam és többször is átolvastam.

Egy szépséges borító, még több történet és egy jó kiadó kellene Erikának. A körítés és reklám hiányzik-e könyvnek. 
Annyira megérdemelné a nagyobb felhajtást, ismeretséget.

Jó, hogy ezt vettem kézbe karácsonyi olvasnivaló gyanánt. Felüdített, megrendített, könnyeket csalt a szemembe, de érzésekkel töltött meg!

A könyvet köszönöm az írónőnek!

Fülszöveg:
„Bogár Erika minden itt olvasható novellájában megtalálhatóak a mély érzelmek, az örömök és a fájdalmak, az emberi gyarlóságok, a becsület vagy a becstelenség, és az Olvasó rádöbben: szinte alig létezik mai életünkben olyasmi, ami az idők során képes radikálisan változni. Az önzés, a kegyetlenség, az erőnkkel való visszaélés mindig létezett, és létezni is fog. 
Ám hiába tudatosítjuk mindezt önmagunkban, mégsem érzünk az írónő novelláinak elolvasása után letargiát, legfeljebb némi léleképítő szomorkás ízt, ami ugyanúgy a magasabb szintre emelkedés irányába képes az emberi pszichét fordítani. 
Jobbá lenni, és jobbá tenni másokat és magunkat! –, ez villan elsőnek az Olvasó elé, ha a novellák esetleges burkolt célját boncolgatja.”


Publio kiadó
recenzió
104 oldal

2016. december 28., szerda

Csabai Márk A ​hatlövetű


Hát ez laza volt. Faltam mint más a töltött káposztát!
Humoros, vicces, poénos, poéngyáros, laza, tréfás, vidám, muris, szellemes, nevetséges, mókás, szórakoztató, mulatságos, komikus, bohókás, poénos, jópofa, kacagtató, bohó, röhejes...
Hamar ki is végeztem, mint írónk a történet szereplőit oldalakról oldalakra.
A szereplők? Na azok aztán voltak valamik. Nem tudtam eldönteni, hogy szatírát olvasok vagy ténylegesen valós karakterek léptek életre a könyv lapjairól.
Az baj, ha mindenkit csíptem, még azokat a csúnya rosszfiúkat is? A percenkénti csörtéik remek szórakozást ígértek, csak tartott volna tovább a könyv...

Emánuel. Szegényt még a neve miatt is szánom. De kotnyelessége, bénázásai miatt az első oldaltól kezdve szívembe zártam. Esetlen, de szerethető. Igyekszik nyugis életet élni, de mindig valamibe bele keveredik. Rosszkor, rossz helyen. De szép fejlődésen megy keresztül. A végére a tutyimutyi fiúkából majdnem tökös legény lesz, a jó nevelésnek köszönhetően. Vagy csak sodródik az árral és én látom rosszul?

Bevallom azért kellett néha némi szünet, mert a túl sok volt a humorbonbon és a szóképek, hasonlatok. 
Ezt tényleg én írtam le? Bizony. Én pötyögtem be a billentyűzeten. Minő meglepetés. Eddig sok könyvnél sokfélére panaszkodtam, de hogy nekem túl sok legyen a hasonlat, arra nem emlékszem. Azt hittem abból sosem elég. Talán Vavyan Fable műveinél éreztem csak ezt az utóbbi időben, hogy kicsit sok a szófordulat. Kell némi pihenő emésztgetni.

A történet szintén humoros és száguldóan üde, gyors folyású.
Még egy dolgot tudnék írónk számlájára felróni hibának. A női nem igen ritkán tette tiszteletét, és azt is negatív formai módon, a könyv hasábjain. Kérem szépen ez diszkrimináció. Tessék folytatást írni és kedves, segítőkész, normális nőket is bele írni. Sőt! Mi több. Író/majdnem nyomozó és hullajelöltünk mellé tessék egy nyomozó nőt adni a második részben, de íziben! És persze további jópofa rosszfiúkat.
És persze az is legyen ilyen száguldóan gyors folyású és jó történet, kacagtató részekkel, szatírával és iróniával telve!

Köszönöm a lehetőséget, a nagyszerű kikapcsolódást Márknak és az Athenaeum kiadónak!
Fülszöveg:
A történetünkhöz adott egy fiatal író, Gyulai Emánuel, s A hatlövetű című gengszterregénye. 
De mi tegyen egy szerző, amikor a hősei egyszer csak bekopognak az ajtaján, s laposra verik a fejét, aztán a következő snittben már kénytelen hol egy rablásos bűncselekmény szálait kinyomozni, hol maga is rabolni, esetleg gyilkolni? 
Kedves írók, figyelem! Vigyázzanak, milyen történeteket írnak, hiszen van rá esély, hogy pillanatok alatt ott találják magunkat művük fikciós és valódi szálainak szövevényében. 
Rablás, gyilkosság, bűnözőbandák, vádalku a rendőrséggel, és egy gyönyörű PR-os lány, Imola… A szex, a pénz és a hatalom tényleg szétválaszthatatlan? 
A csattanót persze nem lőjük le, de annyit elárulunk, hogy mint a hasonló történetekben, vastagon gurul a forint is, és szép számmal akadnak, akik szaladnak utána.


Idézet:
Valaminek a vége, az mindig valaminek a kezdete is. Biztos vagyok abban, hogy ezzel a gondolattal valaki retekre szedte magát, de tény, hogy igaza volt.

Athenaeum kiadó
388 oldal
recenzió

2016. december 27., kedd

Howard L. Braden Ammara







Igazi keményvonalas, férfias, férfiasan megírt sci-fi, így tőlem messzebb nem is állhatott volna a történet. De legyűrtem. Jobban mondva inkább ő engem. Elég hosszú ideig olvastam.
Nem volt rossz. 

De iszonyat messze állt tőlem stílusban, történetben, megírásban. 
Ha jobban szeretném a sci-fit, mint műfajt, valószínűleg jobban is tetszett volna. 
Izgalmas és fordulatos a történet. 
Jó kis dolgokkal operál. Néha hihetetlen, de mindenképpen újszerű és meglepő.
De túl gyors a történések sorozata. Nem győztem kapkodni a fejem.
A szereplők az én ízlésemnek nincsenek eléggé megformálva, kifejtve, így nem tudtam megkedvelni őket egy hangyányit sem. Ki sem emelnék külön-külön szereplőket.
De végül is mit vártam egy férfi írótó? Nem lehetnek benne nyálas fejtegetések, érzések kavalkádja, túlírás, mert igencsak meglepő lenne.

Mondanivalója nagyon tetszett és a filozófiai fejtegetései, a jóra való törekvések is.
Hihetőnek tűnnek a tudományos, űrhajózási részek. Bár nekem túl sok volt és sokszor érthetetlen vagy követhetetlen. Ez nem tudom abból adódik-e hogy tudatlan vagyok e téren(még ha nem jó érzés is ezt bevallani) vagy idegen tőlem a közeg.
Az írásmód lebilincselő és egész jó, első könyves szerzőként. Csak dicsérni tudom. Nincsenek közhelyek, ezredik ismétlések. Felnőtt stílus, felnőtt szereplőkkel. Az író nem nézi butának az olvasót. Ezt sejteti a hangzásával, írásmódjával, a párbeszédekkel is. Viszont a leíró részek csapongóak. Néhol túl sok, néhol meg igényeltem volna a továbbiakat, de nem kaptam meg.
Amit még nagyon csíptem benne, az a humor. Sokszor a vicces beszólások, élethelyzetek nagyon felhozták a könyv apró hiányosságait, hibáit.

Továbbá annyira egyet tudok érteni az íróval. Hiszem, hogy van a földön kívül más faj, aki segített nekünk fejlődni, életben maradni. Mintha az alapkoncepció a fejemből pattant volna ki.

Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvet!
Nagyon elkélnek ilyen kortárs írók magyar földön!



Fülszöveg:
Az Ammara egy lebilincselően izgalmas, megható, egyúttal megszívlelendő gondolatokat, mély életfilozófiát is felvonultató tudományos-fantasztikus kalandregény, melynek üzenetéhez életet lehet igazítani. Howard L. Braden regénye magába szippant, a történet a szerző különös stílusának köszönhetően filmszerűen megelevenedik az olvasó lelki szemei előtt páratlan olvasási élményt nyújtva. 
A napjainkban játszódó történetben Robert Lance asztrofizika-professzor egy kutatás élére áll, majd az emberiség legnagyobb rejtélyével szembesül, hogy a végén a feje tetejére állítsa a világot és a melléje szegődők életét. A kalandok során feltárulnak az emberiség keletkezésének titkai, miközben a történet az alapvető önismereti kérdések és az élet értelmének határait feszegeti.

Idézet:

Ajánlom e könyvet az emberiségnek, hogy mutasson utat és adjon hitet, valamint azoknak az ezreknek az elkövetkező korok során, akik majd rádöbbennek arra, hogy nekik, róluk íródott.

360 oldal

Publio, Révai Digitális

2016. december 22., csütörtök

Karácsony(Harmadik felvonás)

Elérkeztünk a karácsonyi post harmadik, egyben utolsó felvonásához!

Kemese Fanni: 




–Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok?

Én még viszonylag új vagyok a saját karácsonyi szokások kialakításában, de nagyon úgy tűnik, hogy a párolt lilakáposzta kihagyhatatlan karácsonyi menü elem. 
Emellett szeretem egy kicsit kidekorálni a lakást. Minden évben veszek néhány díszt, szigorúan olyasmit, ami nagyon tetszik, így decemberben mindig nagy örömmel veszem elő a karácsonyi holmikat.
Idén írtam egy mini anti karácsonyi mesét, amely remélhetőleg elfér egy képeslapon. A karácsony jó apropó egy képeslap küldésére, ezt a szokást szeretném beiktatni a jövőben. :)

– Szoktál ilyenkor is írni? 
Legfeljebb annyit, amennyit bármely másik napon. De inkább kevesebbet.

– Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül? 
Az ünnepek alatt elég bekapcsolni a tévét, és az ember jó eséllyel talál egy régi kedvencet. Ebben az időszakban szeretem a családi filmeket, például újranézem a Csillagport vagy a Holdhercegnőt. De egyik évben fadíszítés közben egy látványos Alice csodaországban balettelőadást csíptem el, és nagyon erős élmény maradt. Azóta is kapcsolgatom a csatornákat ebben az időszakban, hátha sikerül újra kifognom.



Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?


Mindenkinek kellemes ünnepeket és felejthetetlen olvasmányokat kívánok.

Szabó Krisztina, Krlany



Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok?
Nanáhogy!:) Tojáslikőrrel kezdünk Szentestén - ez csak karácsonykor és húsvétkor van nálunk. Töltött káposzta és zserbó nélkül pedig nem ünnep az ünnep! :)

Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése?
Nem hiszem, hogy bármiben is egyedi lenne a mi karácsonyunk. Inkább nagyon is hagyományos, és ezt próbáljuk is minél inkább megőrizni. Nálunk mindig élő fa van. Nem baj, ha potyog a tűlevél, szeretjük az illatát, hozzátartozik az ünnephez. A fa állítása, gallyazása, talpba faragása: férfi munka. Kézzel készíteni a díszeket, feldíszíteni a fát: női munka. A gyertyákat, csillagszórókat meggyújtani: férfi munka. Ajándékot osztani: női munka. Ez utóbbi nálunk mindig Szenteste este 6-kor van. Elénekeljük a Mennyből az angyalt, meg még egy szabadon választott karácsonyi dalt, kinek mi jut előbb eszébe, aztán ajándékosztás, és ünnepi vacsora. Amióta az eszemet tudom, nálunk mindig ez a menetrend.

Szoktál ilyenkor is írni?
Igen. A 24-ei sürgés-forgás után a 25-26-dika békés. Mindenki pihenő üzemmódban van. Ilyenkor, amikor belassul az élet, szeretek írni.
 
Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül?
Rengeteg karácsonyi kedvenc dalom van, leginkább blues, jazz és komolyzenei műfajokból. Pl. https://www.youtube.com/watch?v=qGj-AERNbiI 
de az egész lemez zseniális. 
És bár Keith Jarrett Kölni koncertje nem kifejezetten karácsonyi album, én mégis mindig meghallgatom. Különösen ezt a részt szeretem nagyon: https://www.youtube.com/watch?v=mCRbiJnUQY8
Ami még ilyen-olyan formában (zene, rajzfilm) elő szokott kerülni, az a Diótörő.
De egyébként nem nagyon van olyan állandósult film vagy könyv, amit minden karácsonykor előveszek. Ami még biztos, hogy ilyenkor halmozom a rajzfilmeket, ez az az időszak, amikor be szoktam hozni a rajzfilmes lemaradásaimat.:)

Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban?
Mostanság kacsingatok a versek felé, de még csak a fióknak írok. Túl sok nagyon jó költő ismerősöm van, úgyhogy egyelőre szégyenlősködöm.;) 
Jelen pillanatban az írott szöveg színpadra vitele érdekel a legjobban, leginkább bábszínházi körülmények közepette. Jövőre egy kicsit ebbe az irányba, a rendezés irányába fogok elmozdulni. Két dolog is belém ette magát ezzel kapcsolatban, amit úgy érzem, hogy meg kell valósítanom...

– Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?
Tisztelet. Megbecsülés. Sok-sok szeretet. És leginkább adni magadból... magadat.

Hujder Adrienn, azaz Spirit Bliss:



–Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok?
Megszokott menü nincsen, mindig mást szoktunk sütni, főzni, de mindig valami olyat, amit az egész család szeret.
Amit berögzült szokásnak mondanék, hogy mindig én díszítem fel a karácsonyfát, és közben a karácsonyi dallistámat hallgatom. Amikor elkészültem, bekapcsolom az égőket, és megmutatom az egész családnak mit alkottam.
De talán azt is lehetne szokásnak mondani, hogy ilyenkor mindig sütünk valamit közösen édesanyámmal. Úgy alapból nem vagyunk túl édesszájú család (kivéve anyum párját), én egy betegség miatt nem is ehetek fehérbúzalisztet és fehércukrot tartalmazó ételeket, ezért szinte sosem készítünk süteményt, édességet. A karácsony kivétel, de ilyenkor is kerüljük a fehérlisztet, -cukrot. Szerencsére most már nagyon sok finom édesség receptje megtalálható a neten, amit ezek nélkül is el lehet készíteni. :)

– Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése?
Nincsen túl nagy családunk, úgyhogy mi nem járjuk körbe a rokonokat ilyenkor, hanem tényleg csak szűk, családi körben ünneplünk, anya, anyu párja, a húgom és én. Gimis és egyetemista koromban a karácsony mindig a vizsgaidőszakról szólt, sosem tudtam igazán elengedni magam. Szó szerint még a karácsonyfa alatt is tanultam. Anyu pedig ápolónő, ezért sokszor dolgozott karácsony előtt, alatt, után. Ez utóbbi sajnos még mindig fennáll, de így, az egyetem után most már többet tudok segíteni a karácsonyi hangulat megteremtésében. :)

– Szoktál ilyenkor is írni?
Igen. Íróként nincsen szabadnap, ünnepnap, minden nap szükségem van az írásra. Karácsonykor persze, kevesebb időt fordítok erre, de egy félórára leülök a Word elé.

– Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül?
Szeretem a vidám, pozitív hangulatú karácsonyi dalokat, például Zsédától a Szürke patás és Szánkózás című dalokat, valamint Traintől a Shake up Christmast. De van egy karácsonyi válogatás mappám a Youtube-on sok-sok dallal, amit mindig meghallgatok ilyenkor.
Karácsonyi filmként a Reszkessetek betörők! jut elsőként eszembe. Sokan unják már, de számomra ez olyan film, amit akárhányszor meg lehet nézni, mindig vicces és aranyos lesz. Igaz, nem minden évben nézem meg, de néhány évente leülök a tévé elé felfrissíteni az élményt. És ugyanígy vagyok az Igazából szerelemmel is, néhány évente muszáj megnéznem. :)
Ami furcsa, hogy karácsonyi könyv viszont egy sem jut eszembe így hirtelen. Rengeteget olvasok, de egyik általam olvasott könyvnek sem központi témája a karácsony.


– Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban?                                          
Rengeteg tervem van 2017-re. Az egyik, hogy megírom A Szem című krimisorozatom 2. könyvét. Aztán félig készen van egy disztópiám is (Rabszolgák kora – Az istenhalló), valamint nagyon szeretném befejezni a Csak azért is család! című femslash regényemet, és a Lelkek Börtöne című pszichológiai drámámat. Ezen kívül jövő évben is aktívan vezetem majd a blogomat és az interjúblogomat is. :)



– Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?                                                                                 Kívánok nektek a jövő évre egészséget, boldogságot és sok-sok izgalmas olvasmányt! Boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek!                                                                             Spirit Bliss oldalai: http://spiritblissoldala.blogspot.hu
                        http://spiritblissinterjublog.blogspot.hu


Diana Landry:



Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok?
Ahogy nőnek a gyerekeim, úgy változik nálunk a karácsonyi készülődés. Mézeskalácsot sütünk - a házikóink mindig összedőlnek, de mi kitartunk-, feldíszítjük belül a házat, saját készítésű díszeket gyártunk, és minél többször megpróbálunk eljutni a falunkban, a vasárnaponkénti adventi gyertyagyújtásra.
24-én a fát a gyerekek és a férjem díszítik fel, amíg én az utolsó simításokat végzem az esti vacsorához. Befejezem a napokkal előbb előkészített ételeket, a sütiket, és megpróbálok mindent úgy elkészíteni, hogy pár napig a lehető legtöbb időt tölthessük el együtt. Az ünnepi menü elég változatos, és minden évben próbálok egy-egy újdonságot, vagy különlegességet az asztalra varázsolni. Az biztos, hogy idén is lesz sült pisztráng. Épp a napokban találtam egy kacsareceptet aszalt szilvával, ami nagyon megmozgatta a fantáziám. Talán elkészül az is az ünnepi asztalra. A csokitorta pedig elengedhetetlen kelléke az ünnepi asztalunknak.

– Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése? 
Hogy egyedi-e bármiben is, azt nem tudom. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy változnak a karácsonyaink is. 
Az biztos, hogy ez az első olyan év, 
amikor már a kisebbik fiam is tudja, 
hogy az ajándékokat valójában nem a Jézuska hozza. Kicsit sajnálom, hogy ebben már nem hisznek.

– Szoktál ilyenkor is írni?
Mindig írok, ha valami eszembe jut. Lehet ez éjjel, vagy nappal, akár egy-egy mondat, vagy apró jelenet. Van egy füzetem, amit mindig a közelemben tartok, így gyorsan leírom ami épp a fejemben jár, azután folytatom a dolgom. Tavaly év végén sokat írtam, de akkor sem Szenteste. Ilyenkor teljesen más dolgok járnak a fejemben. Sokkal meghittebbek azok az órák és az írás is megvár.

– Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül? 
Kimondott kedvencem nincs. Szeretek ilyenkor vidámabb hangulatú filmeket nézni, vagy regényeket olvasni. A drámai és lírai hangvételű filmeket és könyveket Meghagyom a „szürke” hétköznapokra. Alapvetően a gyerekek döntik el, hogy mit nézünk. Remélhetőleg idén már nem kell Kevint századszorra is megnéznünk.
 
Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban? 
Folyamatosan vannak terveim. Készül egy új regényem, amit szeretnék még 2017-ben megjelentetni, illetve egy meglepetés a gyerekeimnek, amit még velük együtt kezdtem el. Ez még nekik is meglepetés lesz, ezért erről egyenlőre még nem mondhatok többet.



Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?
Olvassanak, olvassanak, olvassanak sokat! Boldog és meghitt karácsonyt kívánok mindenkinek!



Anna L. Green:



– Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok? 
A karácsony időszakában mindig igyekszünk tartani a megszokott hagyományokat. Eddig minden évben többé-kevésbé sikerült is, de ez az idei év kicsit más lesz. 
A decemberi Álomgyár Angyalai turné sok időt elvesz a decemberből, ezért, úgy döntöttünk, szigorúan csak szűk családi körben ünnepeljük a karácsonyt. Nem lesz annyi idő a készülődésre. Ezt nem bánom, hiszen nekem egy nagy ajándékom lesz: találkozhatom az olvasóimmal. 
Számomra a karácsony mindig a szeretet ünnepe volt, így nekem a legnagyobb boldogság az , ha olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, vagy szeretnek. De a szent estét csakis a gyerekemmel és a férjemmel töltöm majd.
A karácsonyi menünkből természetesen nem hiányozhat majd a mézeskalács. Hagyomány, hogy ezt mindig a kislányommal sütjük, ahogy a beiglit és a többi finomságot is. Ebben az évben azonban visszafogottabb formában történik majd mindez, mert a lényegre szeretnék koncentrálni: pihenés, feltöltődés, család.

– Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése? 
Nem hiszem, hogy olyan egyedi lenne... talán csak annyival, hogy a kislányom karácsonyi születésű, így nálunk egy fontos szülinapot is ülünk ilyenkor. Szenteste feldíszítjük a fát és a lakást. Együtt töltjük ezt az estét. Én ilyenkor nem vágyom másra, csak csendre, nyugalomra és meghittségre. Legtöbbször ez sikerül is. 

– Szoktál ilyenkor is írni? 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Függő vagyok. Ha benne vagyok egy történetben, akkor legyek bárhol, bármikor, ha módomban áll folytatom azt...

– Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül? 
Nem igazán. Nekem mindig az a kedvenc, ami éppen aktuális. Szoktam a kislányommal karácsonyi dalokat hallgatni, énekelni, meséket nézni, olvasni, de kedvenc az nincs. 

– Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban? 
Már azon dolgozom. Nem titok, de 2017 tavaszán érkezik a Törékeny vonzerő. Már teljes erőbevetéssel ezen dolgozom, hiszen nyakamon a leadási határidő :-)
Nem akarok nagy titkokat elárulni, de annyit mondhatok, fogok meglepetést hozni a jövő évben, nem ez lesz az egyetlen könyvem jövőre... 



– Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?
Hogy olvassanak sokat, de ne feledkezzenek meg a legfontosabbról: a szeretteikről. Éljenek minden nap úgy, mintha az utolsó lenne, mert az egyik nap valóban az lesz.


Kubai Richárd:




-Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok?
Karácsonykor biztosra vehető, hogy a halászlé a menün lesz. Édességek terén nem ragaszkodunk a megszokott ünnepi süteményekhez, bejgli helyett például kókuszgolyó, sós pálcika, perec és nápolyi szokott lenni. A rokonlátogatás adott sorrend szerint történik nálunk, mivel
Mindenkinek szoros az időbeosztása, így senki sem marad ki karácsony végére.

-Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése?
Biztosra veszem, hogy mások nem forgatják ki a ház mind a négy sarkát ünnep előtti nagytakarítás címén. Nem élünk elszigetelten egymás mellett, viszont ennek ellenére attól különleges
Számomra az ünnep, mert ilyenkor mindenki félre teszi a hétköznapi teendőit és csak egymás
Társaságát élvezzük.

-Szoktál ilyenkor is írni?
Nem, ilyenkor az abszolút kikapcsolódás van. Azonban ez sokáig nem tart, mert a karácsony. És szilveszter közti többletszabadidőt az írásra tudom fordítani.

-Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül?
Wham - Last christmas!

-Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban?
Szeretném, ha szerzőtársammal megjelentethetnénk a regény trilógiánk következő részét, és ha ez rendben megtörtént, akkor nekivágni a befejező résznek.




-Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?
A meghitt és boldog ünnepeken túl izgalmas történetekben teli karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok nekik!
Richárd oldala: http://www.holtakvilaga.hu/

Ciccnyog/Niki:






– Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok?
Azt hiszem, mi nagyon kivétel család vagyunk, mert nálunk sosem volt halászlé vagy töltött káposzta. Szüleim lehet, hogy gyerekkorukban a hagyományos menüt ették, de nálunk - válogatóséknál :) - már ez az, ami nélkül elképzelhetetlen a karácsony: vajas krumpli, rántott csirke- és disznóhús, rántott halrudacskák, franciasaláta (ezt mindig én csinálom), tojássaláta (ezt pedig nővérem készíti), savanyúság, csemege uborka. És mindezt megkoronázzuk  a legfinomabb grillázstekercs süteménnyel (főzött tojáskrémes-vajas töltelék kakaós piskótában). Karácsony első napján természetesen nálunk is az elmaradhatatlan húsleves az ebéd, és ez az egyik olyan nap az évben, amikor egy hatalmas, de tényleg hatalmas sütivel indítom a napomat.
A bejglit, zserbót mindig nagymamám készíti és hozza, de pár éve már anyu is beszállt a bejglisütésbe. Az utolsó morzsáig elfogy mindegyik.
Ha nem marad második fogásra elég az előző napiból, akkor már karácsony első napján elkészül a kedvenc tepsis krumplink, ez sem tipikus karácsonyi étel. :) Aztán persze a biztonság kedvéért így is-úgy is elkészül, úgyhogy szinte belefulladunk a sok finom ételbe.

– Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése?
Családi szokások annyiban vannak, hogy pl. mindenkinek megvan a maga feladata a menü elkészítésénél. A fát közösen díszítjük, de a csillagszórókat anyu teszi fel a legvégén, bizonyos díszeket mindig én rakok fel, és én vagyok az ügyeletes "hátsó fertály" díszítő is néhány éve, mert megelégeltem, hogy szegény fenyőfáknak csak a látható részét díszítik fel, igenis pompázzon az egész! :)
Az ajándékok becsomagolásából már sportot űzünk nővéremmel olyan szinten, hogy mindig 23-án este, éjjelbe nyúlóan csomagolunk, kicsit idegesen, de remek hangulatban.  Anyukám ilyenkor csak asszisztál, mert ő ügyes, és hamarabb megcsinálja, de van, hogy közben süt, úgyhogy ilyenkor sütis tálak, tepsik, csomagolók, szalagok vannak mindenfelé. És amióta unokaöcsém is van, az elektromos játékait természetesen ki kell próbálni, nehogy ne működjenek a fa alatt. Képzeljétek el, ahogy egy 7 évesnek szánt távirányítós helikopterrel lelkesen játszik egy 60, egy 40 és egy 30 éves nő éjfélkor, egy 12 nm-es konyhában.
Az ajándékozás mindig 5 óra körül van (csilingelés, csillagszóró, éneklés, puszi-puszi, bontogatás), utána nem sokkal vacsorázunk is, majd elfekszünk, beszélgetünk, ha épp megy egy közös kedvenc film a tv-ben, azt nézzük, szóval csak vagyunk, és élvezzük a pihenést. És ez megy a következő két napon is. :)
És Szentestén mindig kinézek éjfélkor (is) a macskáimhoz, mert az egyik kedvenc gyerekkori mesekönyvem szerint ilyenkor az állatok emberi nyelven szólalnak meg. 31 éves vagyok, de továbbra sem adom fel a reményt, hátha most végre megszólalnak! :)

– Szoktál ilyenkor is írni?
Már 6. éve, hogy minden évben írok egy Alice Csodaországban karácsonyi fan-fiction történetet, ez az én ajándékom a moly.hu felhasználóinak. Remek alapanyagot nyújtanak a könyv szereplői. Az elsőt még csak egy kis képre írtam rá, néhány sornyi volt, azóta csak hosszabb lélegzetvételűek születtek, és volt köztük már slamként megírt szöveg is. Az idei ötlete már kezd körvonalazódni. :)



Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül?
Szenteste nem telhet el Óz, a csodák csodája című film nélkül. Gyerekként, míg a szüleim készülődtek, én a tv-ben néztem az ünnepi műsort, és ez az 1939-es film anno minden évben terítéken volt, én pedig minden évben csillogó szemekkel néztem végig. Azóta már rég beszereztem eredeti DVD-n, úgyhogy sosem maradok Óz nélkül, mert  nagy szomorúságomra már egy ideje nem adják (pedig vannak újabb és újabb gyerekek, akiknek örömet szerezhetnének vele). De talán majd idén! A Reszkessetek, betörők!-et is szeretem, de ha nem látom, abból sincs semmi probléma, számomra nem a kihagyhatatlan kategória.
Karácsony első napja szokásosan Charles Dickensé és a Karácsonyi ének című könyvé. Nem vagyok korán kelő típus, de ilyenkor azért 9 körül már kivet az ágy (igen, nekem a 9 óra is korai), így ebéd előtt bőven el tudom olvasni, és azért másra is marad idő.
Karácsonyi dalokat is szoktam hallgatni, de főleg a régi nagyok előadásában (Bing Crosby, Frank Sinatra, Glenn Miller stb.) Ha pedig különlegességre vágyom, előveszem az ír karácsonyi és country karácsonyi cd-ket. :)

– Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban?
Most már nagyon szeretném, ha neki tudnánk állni szerkesztőtársammal a 3. molyos antológiának, úgyhogy ezt fogom szorgalmazni. Saját projektek között van egy mesekönyv, valamint publikációs pályázatok (online, nyomtatott antológiák) figyelése. Nagyobb tervekkel egyelőre nem készülök.



– Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?
Olvassatok! :) Ha valami nem tetszik, nyugodtan tegyétek félre, ha már negyedszerre olvasol újra egy kedvencet, de a többivel nem haladsz, ne bánd! Csak azt olvasd, ami igazán örömet okoz, mert ezektől leszel jobb és több! Az élet rövid, az olvasmányaidat is jól válasz meg!
És legyetek minél többet a családotokkal, barátaitokkal, csináljátok azt, amit igazán szerettek!
A karácsony pedig az együtt töltött időről szól, úgyhogy örüljetek egymásnak, egyetek finomakat és álljatok meg picit a nagy rohanásban, élvezzétek az életet, ne gondoljatok a rosszra, a gondokra. És ne feledjétek, sokszor a legnagyobb közhelyek a legigazabbak! :)


Hestia Potter:





– Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok?

Imádom a Karácsonyt és az ünnep szeretet minden évben maximálisan átragad a családomra is. December elején már, díszítjük a házat.  Ajtódísz, fényfüzér, hó spray, illetve boa kerül mindenhová. Adventi naptárat készítünk, amelynek elkészítéséből éppen ugyanúgy mindenki kiveszi a részét, mint magából az ünnepi készülődésből. Nálunk hagyomány, hogy közösen díszítjük a fát és készítjük el a karácsonyi menüt. Az idei év az előzőekhez képest még különlegesebb lesz számunkra. Évekig éltünk csak ketten a fiammal és töltöttük mindig kettesben a szent estét is. Idén lesz az első olyan karácsonyunk, amikor végre teljes családként ünnepelünk.   
                                                                                              – Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése?                                                                A mi karácsonyi készülődésünk attól egyedi, hogy a városunkban Hajdúdorogon 6 hetes advent van. Azaz mi már 40 nappal karácsony előtt kezdjük a ráhangolódást az ünnepekre. Minden vasárnap este összegyűlik a város apraja nagyja és minden héten egy újabb különleges, tiszteletre méltó személy lobbantja lángra az adott heti gyertya lángját. Tudom, fura, szokatlan, de mi éppen az egyedisége miatt nagyon szeretjük!                                                                                                                                                                      – Szoktál ilyenkor is írni?                                                         Többnyire éjszaka írok, így gyakran előfordul, hogy miután a szeretteim elalszanak, még hajnalig tervezem, vázlatozok karácsonykor is. Számomra ez nem munka. Megfigyeltem már számtalanszor, akkor írok a legjobban, a legkifejezőbben, amikor a lelkem csordultig van érzelemmel. Ezért tökéletes pillanat számomra az írásra a csendes karácsonyéji ház.

 Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül?
Kamaszkorom óta a kedvenc karácsonyi dalom a Fehér karácsony, https://www.youtube.com/watch?v=USflNXlde4c  meghitté teszi a karácsonyra várakozás időszakát. Kollégistaként a szobatársaim által kedveltem meg. Reggelente erre a dalra ébredtünk szinte egész decemberbe.  Emlékszem egyik este villanyoltás után valaki maximális hangerőre állította. Másnap reggel az egész kollégium a Fehér karácsony dallamára ébredt, ha akart, ha nem. J  Decemberben már természetesen nálunk is előkerülnek a karácsonyi mesekönyvek és filmek. Fiam nagy kedvence a Télapu.

– Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban?
 A tervem a vágyam valóban az, hogy 2017 a Legendary éve legyen! Négy kötetes könyvnek tervezem, amelynek a Lázadás című első része a napokban vált teljes egészében elérhetővé az olvasó közönség számára. Egy álom vált valóra már a megjelenéssel is, az, pedig egyszerűen hihetetlen számomra, hogy kezdő író műveként ennyin várták, folyamatosan érkeznek a megrendelések és a napi szinten rengeteg pozitív visszajelzés azoktól, akik már elolvasták.
A Holt lelkek kémiája a következő könyvem lesz, aminek megjelenését 2017.  június végére, a nyári szünet kezdetére tervezem. Szerencsés vagyok ugyan is nem ismerem az írói válság fogalmát, mindig van ötletem, gyakoribb, hogy időm nincs kiírni magamból. Ez a könyv a Holt lelkek kémiája most szó szerint fut kifelé a lapokra a tollam hegyéből.
2017. decemberében, pedig szeretném megjelentetni a Legendary második részét a Szövetségeket, hogy a idei évhez hasonlóan ott lehessen a karácsonyfájuk alatt jövőre a folytatás is. A Legendary szórakoztató történetén keresztül az olvasás szeretetére és egymás másságának az elfogadására próbálom finom hangolni a közönségemet.

– Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?

Ez lenne az üzenetem is számukra a következő évet illetően: Ünnepeljük, hogy mások, hogy különbözőek vagyunk! Legyünk rá büszkék, hogy éppen az egyének különbözőségeitől ilyen színes a világ!
 Facen követheted:
Beleolvashatsz:
Megrendelheted:
http://hestiapotter.hu/megrendeles/
A fiam pici anyunak hív, a párom hatalmas álmodónak. Ez vagyok én a pici anyu, aki hatalmasat álmodott. Az álmom az, hogy 2017 az én fantasy könyvem a Legendary éve lesz!




BMGrapes:



Vannak berögzült szokások, megszokott menü karácsonykor nálatok? 
Amíg a lányaim kicsik voltak, izgalmasabbak voltak a Szentesték, hiszen nekem kellett nem csak koordinálnom minden apró részletet, de én is hajtottam végre a feladatokat, vagyis a bevásárlás- főzés-takarítás mellett fel kellett díszíteni a fát, és szupertitokban alá kellett pakolni az ajándékokat. Mivel ez lakásunk méreteit tekintve megvalósíthatatlan lett volna egyedül, a fadíszítésbe mindig bevontam a lányokat, és így ügyesen tudtam alakítani az ajándékokat hozó Kisjézust. Ahogy nőttek a lányok, egyre több feladatot átvállaltak, de a főzés még ma is az én terepem. A menü részben megszokott (sült csirke, töltött káposzta, mézes-kókuszos süti), részben képlékeny, a hangulatomnak és a beszerezhető alapanyagoknak a függvénye.

Miben egyedi a te családod karácsonyi készülődése, az ünnepek megülése? 
Nem tudom, hogy egyedinek számít-e az, hogy mi szűk körben (a három lányom és én) ünnepeljük a karácsonyt. Nem saját döntésünk, egyszerűen így alakult azzal, hogy nincs testvérem, meghaltak a szüleim, és nem élek együtt a férjemmel. Remélem, hamarosan bővül majd a családunk azzal, hogy a lányok előbb-utóbb majd hozzák a párjukat, és a gyerekeiket. Várom már ezt az időt, bár még szokatlan a gondolat, és ezért ambivalensek az érzéseim, de ennek így kell történnie.

– Szoktál ilyenkor is írni?
Nem, soha. Az írás magányos tevékenység, és elég sokat lehetek egyedül máskor, hogy gyakoroljam írást, viszont a családom nagyon ritkán van velem, tehát ki kell élveznem minden velük töltött percet.

Van kedvenc karácsonyi dalod, filmed, könyved, ami ilyenkor mindig elő kerül?
Reszkessetek betörők?
Ha tetszik, ha nem, minden évben vetítik. Mondhatni, a karácsony egyik biztos jele az, ha megy a tévében a sorozat, amihez az RTL egyre ötletesebb reklámokat készít. Könyvben természetesen a Biblia, minden Szenteste felolvassuk Jézus születését Máté evangéliumából.



– Mik a terveid 2017-re? Érkezik új történeted, folytatásod vagy új tervek vannak kilátásban? 
2016-ban az írás kicsit háttérbe szorult, mivel a másik, jogi karrieremre koncentráltam. Több történet is fogalmazódik a fejemben, kettőt már el is kezdtem leírni. 2017-re célom, hogy legalább egyiket olvasható formába öntsem. Ha ez sikerül, akkor már nem rajtam múlnak a továbbiak.

– Végül pedig mit üzennél az olvasóidnak karácsonyra, jövő évre?

Télen tartások melegen a kályhát, nyáron levegőzzetek sokat, de bárhol is vagytok, mindig legyen a kezetekben egy jó könyv! Boldog és könyvekben gazdag karácsonyt kívánok Mindenkinek.


Ezúton is köszönöm minden írónak és írónőnek a válaszokat!

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!
Legyen szó olvasóról, bloggeről, íróról vagy kiadói munkatársról.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék