2018. május 21., hétfő

Csapody Kinga: Türelmesek lettünk!





Már régóta adós vagyok ennek a mesekönyvnek a bejegyzésével. Az első olvasás óta már vagy kétszer kezünkbe vettük, pedig nem igazán vagyunk újraolvasósak. Ritka az a könyv, ami újra előkerül. Igazán szép illusztrációnak, hangulatos stílusnak és jó mondanivalónak, nagyon szerethető karaktereknek vagy izgalmas történetvezetésnek  kell lennie ahhoz, hogy újra kérjék a gyerekeim. Úgy látszik most mindegyik dolog adott volt.

Türelmesek lettünk a könyv címe. Kell is! Hamarosan itt a nyár és bizony elkél a türelem majd a gyerekek és a mi részünkről is! Nyakunkba szakad a nagy szabadság gyerekestől, de a munkánk, a napi teendők, a főzés, takarítás bizony nem várhat. A piciknek türelemmel kell viselni, hogy anya és apa bizony dolgozik vagy dolgát végzi, nem tud minden percben szórakoztatni, csavarogni, játszani. 
Nekünk pedig ezerszer is el kell majd mondanunk ugyan azokat a körmondatokat: Mindjárt jövök! Csak egy perc! Előbb elvégzem ezt és utána jövök!
Szóval csak türelem mindkét féltől!

Nagyon klassz mondanivalója van a könyvnek. Szívesen olvastam a gyerekeknek. Megérintette őket is. 
Daniella rögtön megfogalmazta és összefoglalt kishúgának a történteket. Elmondta neki egyszerűsítve, hogy mi volt a lényege. 
Szóval mondhatom, hogy az 1, 3 és a 6 évesem is ugyan úgy lefoglalta a könyv. 
A legkisebb  hallgatta csak egyelőre. De már látom, ő is szeretni fogja a mese hallgatást, a könyveket, a beszélgetéseket.
Kisebbik lányomnak tetszettek a karakterek. Magukra ismert egyes szituációkban.
Nagyobbik utódom pedig már átlátta a mondanivalót, elmagyarázta, alkalmazta.
(1 évesen türelmesen kivárta, míg befejezem az olvasást, majd elszelelt a mesekönyvvel.)

Alkalmazta az olvasottakat.
Na nem kell csodát várni, de segítettek elpakolni a játékaikat és vagy fél órán keresztül nem "gyilkolták" egymást a szokásos módon. Még azt is mondták, hogy én feküdjek le pihenni, majd ők jól kitakarítanak. Vicces volt fekve nézni, hogy mindent "letörölgettek" popsitörlővel. De nem volt szívem megakasztani a "segítségüket" azzal, hogy rájuk szólok. Hagytam, hogy tegyék a dolgukat, míg szívesen csinálják.

Szerettem, hogy napokra lebontva vannak a kis történetek, így minden nap elő tudtam venni a megfelelő fejezetet. Egyben pedig szépen tanít is, hiszen középsőkém, Viki majdnem megtanulta már belőle a napokat. Imádtam a csütörtöknél a kihagyott részt, ahol a gyerek sajátjává teheti a könyvet azzal, hogy berajzolja, neki mitől nehéz türelmesnek lennie. 
Kinga stílusa könnyed, egyszerű, ám nem lebutított. Nagyon nem szeretem, mikor a gyereknek gügyögnek egy könyvben, butának nézik. Kellenek a szép szavak, körmondatok, hogy szókincset tanuljon a gyerek. Az írónő sikeresen alkalmazza is szerencsére.
Gördülékenyen, könnyen, gyorsan olvasható.

Remélem az író további kötetei is hozzánk kerülnek majd. Főként a Jó gyerek lettem címűre pályázok! Hátha az is hatásos lesz.

Az illusztrációról külön meg szeretnék emlékezni. Pásztohy Panka rajzai aranyosak, ember közeliek, szerethetőek. 

Jön a nyár! Tessék türelmesnek lenni mindenkinek egymással!

Köszönöm a könyvet a Manó kiadónak!

Fülszöveg:
Sziasztok!
Bemutatom a családom. Általában vidám és nyugis nálunk az élet. Persze, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk. Mármint ahogy szerintem jó lenne. Anyu nyilván mindig mást és máshogyan szeretne, és még az apukám és az öcsém is beleszólnak. Nem egyszerű. Tudtátok, hogy a türelem el tud fogyni, és akkor után kell tölteni? Mi kezdünk rájönni, hogyan lehet ezt megoldani!
Ez a családi beszélgetőkönyv segítséget kíván nyújtani abban, hogy a közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben induljon el dialógus szülő és gyermeke között arról, miért nem kell mindig versenyezni, vitatkozni, és arról, hogy tényleg megéri egy kicsit türelmesebbnek lenni.

Manó kiadó
48 oldal
Illusztrálta: Pásztohy Panka

Twister Média- Dobozba zárt világ



A bejegyzés spoileres, a doboz tartalmát illetően.

Tudtátok hogy a Twister Media kiadónak is van könyves doboza?
Nekem hatalmas meglepetés volt, mikor a kezembe kaparinthattam a Könyvfesztiválon, a kiadónak és Adának hála. 



Még sosem kaptam/vettem boxot, így teljesen friss élményként vágtam bele a bontogatásba. Persze nem bírtam kivárni estig, míg haza érek. A gyerekek fantáziáját még nálam is jobban piszkálta, hogy mit rejthet a dobozka, így ők megoldották minél hamarabb a kinyitást.
Millió lila kukacka. Ez mi? Ez van csak benne? Jött a meglepett kérdés tőlük. 
Persze a tömőanyag, ami azért kell, hogy ne csúszkáljon és izgalmasabb, ízlésesebb legyen. Fél Könyvfesztivál lila kukackákban úszott az udvaron tőlünk utána.
De nézzük csak, mit rejtett még a dobozka.


Egy könyvet, amit azóta el is olvastam. 
Krausz Emma: Osztálykép
Talán ezért is most írok csak nektek a doboz tartalmáról, mert szerettem volna a könyvet is véleményezni a bejegyzésemben. Tőlem szokatlan, kicsit messze álló kötet lakott a dobozban, de nagyon örültem neki és utólag nem bánom, hogy elolvastam. Sokat tanított nekem elfogadásról!
Itt tudjátok elolvasni a beszámolómat.



Aztán a dobozban leledzett még jó pár apróság, amivel kényeztetett minket a kiadó és az író. A könyv például több helyen post-iteket tartalmazott, ahol bepillantást nyerhettünk a könyv készülése közbeni változásokról. Imádtam a plusz adalékanyagokat. Olyan, mint egy nagy film kimaradt jelenetei, vicces bakijai, hogyan készült részei. Ez a legjobb az egész filmben, így a könyvet is nagyon földobta. Bennfentesnek éreztem magam, mintha ott lettem volna a könyv születésekor. Aztán  levél is érkezett a csomagban. Köszönöm Krausz Emmának, a könyv szerzőjének! Ez titok, miről szólt. 
Két Twister Médiás könyvjelző, papír alapú is helyet kapott. Azért írom, hogy papír alapú, mert egy nagyon aranyos, rózsaszín gumis könyvjelzőt is kaptam. Sajnos ezt nem áll módomban megmutatni. A kis gézengúzaim elcsaklizták és azon mód el is dugták előlem. Az anyai szimatom még nem túl erős, így azóta is hiába keresem. Ez az ő kincsük lett.
És a könyv után, ami a legjobban a szívembe lopta magát a csomagból, az a könyvtartó, könyv borító táska. Imádom! A színe és a mintája is nagyon izgalmas.
Aztán kaptam még egy csodaszép grafit ceruzát is, ami szivárványos külsőt kapott, hogy még a hegyezés közben visszamaradó forgács is szivárvány színű legyen. Na de gondolhatjátok, hogy ez sem maradhatott az enyém. Elsőbe menő kisleánykám lefoglalta maga számára, hogy menő legyen a sulikezdéskor!

Nagyon találó volt a doboz címe! Ténylegesen egy egész világot zárt magába, amit Emma alkotott, írt!
Meg vagyok elégedve a tartalmával. A könyv és az apróságok is mind teli találatok voltak a részemről!
Remélem hamarosan érkezik hasonló tematikával új dobozuk!
Itt megvásárolhatjátok: ITT


2018. május 11., péntek

Krausz Emma Osztálykép





Azt kell mondjam, hogy szokatlan könyvválasztás volt tőlem. LMBT könyvet még sosem olvastam. Valahogy elkerült. De féltem is írni róla, meg a saját viszonyulásomtól is. Előítéletek, na.
Most sem  saját döntés alapján került a kezembe. Kaptam egy nagyon klassz könyves dobozt a Twister Média kiadótól a Könyvfesztiválon és abban lapult ez a könyvecske pár szépséges dologgal együtt. Azt kell mondjam, hogy könyvesdoboz szűz is vagyok még. Szóval mindenben az első volt ez a csomag, a könyv, az élmény. 




Félve kezdtem bele. De szép lassan meggyőzött, hogy nem mumus a könyv. Nem kell félnem tőle és tartalmától. Ízlésesen megírt. Nem kellett fanyalognom, oldalakat kihagynom, az orrom fölhúzni, mérgelődni és hasonlók. 
Emma írásmódján fel sem tűnik, hogy első könyves szerző. Ízlésesség, kifinomultság jellemzi. Igazán hangulatos könyvet kaptam, amiben hemzsegnek a szép, leíró részek, a metaforák, a hangulatok, érzések.

A karaktereket kifejtettsége nagyon jó. Lassan, oldalakról oldalakra ismerjük meg a szereplőket. És ők igazán látványos karakterfejlődésen esnek át, a könyv utolsó lapjának érkezéséig. Szerettem őket. A kevésbé szívemhez közel állóakat is. nem mondom, hogy a mellékszereplőkről nem olvastam volna többet, mert nem lenne igaz. Olvastam volna róluk is bővebben. De hátha lesz még folytatás, más szemszög, más karakter, ebből a világból. 
Hitelesek a szereplők és a reakcióik, párbeszédeik is. Nem éreztem álságosnak, erőltetettnek egy-egy szituációt vagy a megoldását, mint oly sok könyvnél.
Igazi iskola életérzés fogott el, a jó fajtából. 

A történet vezetés látványos, bár kiszámítható. Igazából nem is vártam nagy csavarokat. Inkább a karakterek és hangulatok viszik el a könyvet a hátukon. És a tanulságok. 
Annyi sok dolgot tanít a könyv. És olyan sok szép gondolat öltött formát a papíron. Elfogadás, szeretet, iskolai konfliktusok, családi drámák, élethelyzetek. 
Emma mindenhez érzékenyen nyúlt. Nem bagatellizálta el egyik szegmensét sem a felsoroltaknak. Magával ragadt a mondanivalójával és faltam az oldalakat. 
Azt hiszem, ez az a könyv, amit minden fiatal kezébe nyomnék, hogy olvassa el. Legyen nyitott. Ne bántson mást, hanem fogadja el olyannak, amilyen. Iskolai életről, elfogadásról, erőszakról, szóbeli bántalmazásról szól nekem legfőképpen a könyv. Aztán a karakterekről. Majd a szerelemről, legyen is szó bármilyen neműek között szövődőről...

Felnőttként hajlamosak vagyunk lekicsinyelni a tinik problémáit. De csak azért, mert minket már más foglalkoztat. De ettől abban az élethelyzetben, az a fontos, az a drámai. Ami nekünk "öregeknek" utólag vicces, kicsinyke dolog, az nekik épp az életet jelenti. A legfontosabb, hiszen abban vannak, abban vannak. Ezt mi hajlamosak vagyunk elfelejteni. Kell pár ilyen könyv és újra nyitottak leszünk az ő problémáikra is.
Hiszen mi is voltunk fiatalok. Nekünk is hasonló gondjaink voltak nap, mint nap. Ugye?
A te osztályodba is volt, akit kiközösítettek? Akit furának bélyegeztek, mert valamiért kicsit más? Nálatok is szövődtek szerelemek, ellenségeskedések? Ugye?
Emlékezz vissza, hogy  milyen volt! Akkor az a világon a legnehezebb élethelyzet volt számodra. Most már más miatt izgulsz, idegeskedsz. De nem kiseb , hanem másabb az a nehézség, dráma.

Nem én voltam korosztály ügyileg a célcsoport, ám mégis szerettem. Az apróbb hibákat elnézem neki. Egy-két apróság volt csak, ami minimálisan zavart . 
Szóval igen kellemes meglepetés volt a könyv. 

Drága Emma! Írj és írj! Te írónőnek születtél!

Legyőztem egy mumusom, az LMBT könyveket. Hurrá!

A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg:
Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Idézet:
-Megfoghatom?- kérdezte. 
Levente szó nélkül bólintott; Ákos ujjával végigsimított a tenyerén. 
-Mennyi sok kusza vonal. Egy forradás, egy szeplő. Tudtad, hogy az emberek tenyere térkép az életükhöz? Csak tudni kell belőle olvasni. 

Twister Média kiadó
256 oldal

2018. május 1., kedd

Kevin Poulsen: Kingpin






"avagy hogyan vette át az uralmat egy hacker a milliárddolláros cyberalvilág felett"

Igazán izgalmas, sokat sejtető cím. Nem vagyok jártas ebben a világban, de érdesnek ígérkezett a cím alapján. Így szépen meg is kaparintottam. 

Ez a borító valami fenomenális! 

Aztán a belső alaposan meglepett...
Nem mozgok otthonosan a számítógépes világban, a bűnözésében még annyira sem. Nem mondom, hogy sokat értettem a könyvből. Talán a felét, ha tényleg megértettem, nem csak elolvastam. Azt sem mondanám, hogy könnyed olvasmány volt. Megdolgoztatott alaposan. A rengeteg név, álnév nem könnyítette meg a helyzetem. Az állandó számítógépes zsargon sem. Mondhatnám, nem adta könnyen magát  a könyv! Megizzadtam, lefáradtam, elzsibbadtam, mire a végére értem.
Talán olvasmányosabb élettörténetre gondoltam, mikor a kezembe vettem a könyvet. Azt hiszem kevesebb szakma, több karakterbemutatás, olvasmányosabb, érthetőbb  formában, jobban célba ért volna nálam. 
De egész kis summa kerekedett belőle, még nekem is, laikusnak.

Ijesztő, hogy mennyire rá vagyunk kattanva a számítógépekre, a virtuális világra. Lassan mindent ott csinálunk. Ott élünk. Eszünk, iszunk, utazunk vele. És mások ezt pillanatok alatt mennyire ki tudják forgatni. Mekkora bűnöző iparág települt erre. Egy-két kattintás és már meg is vagyunk hackelve. De nem csak mi, hanem a Hadipar, hatalmas Bankok vagy akár egy egész ország is. Talán a fontosabb adatokat még a jól bevált kézi módszerrel leírt módon kéne tárolni. Vagy úgy sem, mert annak is van végül is hátránya.
Ijesztő, hogy valaki két sor begépelésével mihez hozzá nem férhet és hatalmas galibát okozhat, csak egy picit kell értenie hozzá...
És a másik, ami a könyv olvasása után leült bennem még, az az, hogy sokan mennyire könnyen, másokkal mit sem törődve jól tudnak élni, azok kihasználásával, átverésével...

Ráadásul fura, hogy a cybervilágban egyen értékű lehet valaki (egy jó számítógéppel, wifivel), ha nem jobb, a másiknál, legyen szó egy egyszerű tinédzserről vagy maffiózóról, többszörös büntetett emberről...

Nem mondanám, hogy Max, főszereplőnk rokonszenves lett volna. Valahogy az utóbbi pár olvasmányom főszereplői ebbe a kategóriába estek. De ez pozitív is valamennyire. Mert kezdtem unni már kicsit a sok ömlengést, a sok jót, a "mindenki tündibündi és rózsaszín álomvilágban él" szereplőket. 

Azt hiszem át is nézem a számítógépem alaposan, mit tárolok rajta, megnézem a vírusirtómat is. Bár egyesek előtt  annyit ér, mint légypiszok az ablakon...

Ezt a könyvet azoknak az olvasóknak ajánlanám elsősorban, akik elég merésznek, okosnak érzik önmaguk a cybervilág és cyberalvilág megértéséhez!

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak!

Fülszöveg:
A ​cyber-alvilágban futótűzként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmerő szélhámos – átvette az uralmat egy online bűnözői hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból.
Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyfőnök nyomára bukkanjon. Ügynökségek a világ minden tájáról beépített emberek és kettős ügynökök tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes erővel számos gyanútlan hackert csaltak tőrbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken.
A létező legvalószínűtlenebb bűnözőt keresték: egy hippi értékrendjével és egy főgonosz kettős személyiségével felruházott zseniális programozót. Élvonalbeli fehérkalapos hackerként Max „Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. Ám feketekalapos „Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehetőséget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és több millió hitelkártya adatot lopott el. Könnyűszerrel feltörte hackertársai gépét is, és az orruk elől csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszédű szélhámossal karöltve hatalmas bűnszervezetet hozott létre.
És ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, miközben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rendőrség.
Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fertőzte közösségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e bűnözői körök működésképtelenségében kezdte meglátni a végső kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet.
Bár a történet voltaképpen egy bűnöző figyelemre méltó felemelkedéséről és a rendfenntartó erők hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló bűnözési hullám belső működését, amely több millió amerikai életére van hatással. A könyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a feltört bankszámlák, a titkos „postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereiről – a böngésző biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, sőt még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon követhetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rendőrökkel, mind pedig bűnözőkkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének köszönhetően beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó erők a mai napig folytatnak a csalók ellen.
A Kingpin végső soron egy megdöbbentő erejű és széles látókörű utazás az alvilágba, ahol hétköznapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszerű wifi-kapcsolat több millió dollár értékű aranyat eredményezhet.

Twister Média kiadó
304 oldal
FordítottaSziklai KatalinMártha Dávid

2018. április 25., szerda

Top 5 Szerda


Már ezer éve nem volt nálam Top 5 Szerda. Most egy olyan téma volt adott, amit mindenképpen szerettem volna megírni.
A Top 5 Szerda heti témájának a kedvenc fandom tárgyakat kaptuk. 
Ki ne szeretné a sztáros, figurás, közkedvelt  jelképeket, tárgyakat?
Én imádom őket. De sajnos egyetlen egy darabom van. Pedig nagyon örülnék a listán szereplő bármelyik tárgynak ám! Hátha valaki meglep vele...

J. K. Rowling karkötő



Harry Potter pálca



Trónok harca nyaklánc


 Trónok harca óra 


Vavyan Fable póló



És az egyetlen dolog, ami meg is van nekem itthon:


2018. április 23., hétfő

Chuck Wendig Vészmadarak (Miriam Black 1.)




Bevallom töredelmesen, ez a könyv csupán a borítójával fogott meg. Nem igazán szoktam hasonló könyveket olvasni. A fülszöveg sem volt túl impozáns. Na de a borító? Az mindent visz. Így nem volt kérdéses, hogy elolvasom.

Végül kellemesen meglepett. Van benne vér, üldözés, fantasztikum, csúnya beszéd, randa szavak tömkelege...és nekem mégis tetszett. Vaskalapos vagyok ez ügyben. Nem igazán szeretem, olvasom az olyan könyveket, amiben öncélú káromkodás van. Általában pár oldal után félredobom és kész. Legyen szó kortárs vagy akár régebben íródott könyvekről. Nem és nem. Azért olvasok, hogy szavakban bővelkedjek, de nem szitokszavakban. Ahhoz elég hátramennem férj műhelyébe és megvan a szókincs. Nem igazán káromkodom én sem. És nem csak a gyerekek miatt. Nem áll a szám rá. Szóval tőlem messze áll az egész könyv, mint Makó Jeruzsálemtől. De mégis élveztem. A szösz sem tudja miért. 
Miriam, főszereplőnk nem egy csupaszív csajszi, akit szívesen meghívnék a lakásomba egy ebédre. Nem is az a fajta némber, akivel leállnék beszélgetni az utcán. Inkább szorosabban markolnám a táskám és iszkolnék ellenkező irányba. Nem varázsolt el sem a külleme, jelleme, hangulatai, mondanivalója, életútja, életcélja sem. De mégis a könyv a kezembe ragadt. 
Nem izgultam halálra magam, nehogy megmurdáljon szegény. De mégis olvastam tovább. 
A "fantasztikus" képességétől sem estem hanyat. Nem szeretném a magaménak tudni igazán. A leírás, ahogyan látja Miriam mások halálát, na az nagyon szuper volt.
Maga a történet kerete, a világ, amiben él, szintén nem olyan, amiért egyedi jelzőt aggatnék a könyvre vagy letehetetlent. Semmi újdonság. Snassz.

Talán az író ír annyira zseniálisan, hogy mégis kitartottam a könyv végéig mindezek ellenére. Talán. Nem tudnám megmondani ténylegesen, hogy miért olvastam végig. 

Az író, ahogy csűri, csavarja az idegeinket, az tényleg nagyszerű. Pont a legjobbkor a tetőfokán az izgalomnak hátrál meg, más vizekre evez. Majd mikor már leült kissé a történet, újra hajrázhatunk. Így mindig éberséget követel tőlünk.

Végül is jó volt. Nem sorolnám a rossz vagy közepes könyvek közé. Pedig nagyon megpróbált eltántorítani. De mégis legyűrtem és még élveztem is valamennyire. Úgy látszik érdemes az embernek a határait feszegetni és néha tőle nagyon idegen olvasmányt választani. Kellemes meglepetés lehet a vége...

És van folytatása! Szóval megpróbálom azt is legyűrni majd. Mert hiába nem nekem íródott könyv, jó volt ilyet is olvasni. 

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:
Miriam ​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.
És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.
Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

Fumax kiadó
Fordította: Rusznyák Csaba
300 oldal
recenzió


2018. április 22., vasárnap

Könyvfesztivál, te csodás!




Első és eddigi egyetlen Könyvfesztiváli élményem után gondoltam egy nagyot és kitaláltam, hogy idén ellátogatok ismét. Hiszen az előző, 3 éve nagyon jó volt. Csakhogy azóta bőven szaporodott a létszámunk, így idén 5 tagú családként látogattunk ki. Elég merész voltam, hogy ebben a melegben 3 kisgyerekkel kimerészkedtem, ráadásul 140 km-t utazva, apukával, aki nem igazán szereti ezeket a rendezvényeket, tömeget.. 
Arra mindenképpen számoltam, hogy mesekönyv vásárlás nélkül nem is fogom megúszni. Na de ekkora mennyiségre nem számítottam...



Jó, kezdjük az elején.

Első körben egy igen klassz eseményt néztem ki. Naivan úgy gondoltam, apa elbír a három minimanóval, míg én a Twister Média kiadó által meghirdetett Ada féle blogger workshopra megyek. Végül a kicsi 1 évesem maradt nálam, akit úgy 10 percig le is kötötte a magunkkal hozott keksz. 
De utána félő volt, hogy senki sem fog hallani semmit tőlünk, nem csak én. Így fájó szívvel lemondtam az okosságokról. 
Aki bent volt, szívesen meghallgatnám, elolvasnám, mi volt az eseményen.
Ekkor szó szerint, szaladtam egy kört kint. Megtaláltam a "kicsiny" családom többi tagját. Ettünk valamit, aztán újult erővel vetettük bele magunkat a nézelődésbe, vásárlásba.
Míg legkisebbet az érdekelte, hogy szaladhasson, addig a középsőkémet csak az foglalkoztatta, mit lehet megenni. Ezúton is köszönöm a 21. század kiadó könyves csokisságait, amik lefoglalták őt egy darabig. Megnéztem a szépséges standjukat, megnéztem az újdonságaikat. Csak bemutatkozni felejtettem el, hogy én vagyok az Adri könyvmoly...



Megállapítottam, hogy nagylánykám  tiszta anyja. Otthonosan mozgott a tömegben, a könyvek és kiadók forgatagában. Válogatott. Könyveket nézegetett. Színezett. Dedikáltatott írókkal és írónőkkel. Recenziós könyveket kért és kapott. Itt meg kell említenem a Móra kiadót és a Manó kiadót
Köszönjük szépen a szépséges olvasmányokat, pakkot, útravalókat, ajánlókat, dedikálást, rajzokat, könyvjelzőket:! Igazán szép és igényes kiadásokkal gazdagodott a csomagunk. 








Csomó kiadóhoz szerettem volna ellátogatni, de bizony delet ütött az óra és mindenki megéhezett ennyi tudomány, könyv, sétálás után. Némi ebédszünet után még egy helyre tudtam ellátogatni, a Twister Média kiadó szívélyes invitálására. Így esett, hogy millió gyermekkönyvvel tértünk haza és én "csak" egyetlen könyves csomaggal gazdagodtam. Na de az milyen? Hamarosan hozom a bejegyzésem róla. A véremet adtam kibontáskor!




Mindenképpen megjegyezném, hogy a Főnix-Fumax sátor megint pörgős, nagyvilági, élettel teli kis hely volt. Szívesen maradtam volna, mindenkit kikérdezve, lefárasztva. Megnézegettem az újdonságokat. Aztán elkaptam egy rövid interjúra Holden Rose író urat, aki közben a lányokat színezni valóval látta el. 



Szerettem volna még Beninát, Tiszlavicz Marcsit, Wee-t, A. M. Aranth, Ordódy Esther, Krausz Emma és még számos író, írónő grabancát elkapni, de elvesztem a tömegben. 
Szerettem volna még eljutni az Álomgyár, Atlantic Press, Park, Libri, Maxim kiadóhoz is, de az idő elment sajna...
Na de majd legközelebb...




2018. április 13., péntek

Exkluzív interjú Krausz Emmával!





Hamarosan érkezik Krausz Emma első, megjelenő kötete az Osztálykép. 
Így készítettem vele egy exkluzív interjút nektek.

Ki Krausz Emma? Mit mondanál el magadról a nagyközönségnek?Író és mellette hatalmas Star Wars- és Harry Potter-rajongó vagyok. Van egy Oshi nevű cirmos,  betyár macskám. Élvezem a hosszú, gondolkodós sétákat, az esőt, a buszmegállókat és szeretek megfeledkezni egy történetben vagy újabbakat kitalálni.

Elsőkönyves szerzőként rögtön a darázsfészekbe nyúlsz és egy nem könnyű témát választottál a könyved fő vonalának. Nem féltél a fogadtatástól?Volt bennem félsz, de örülök, hogy megírtam, és leadtam a [bekezdés]-pályázatra az Osztályképet. Természetesen izgulok, hogyan fogadják az olvasók, de remélem, hogy sikerült megfogalmaznom vele egy üzenetet: „A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”

Hiszen fontosnak tartom, hogy beszéljünk a közvetlen valóságunkról, próbáljunk elfogadással és megértéssel fordulni a benne élőkhöz. Ez a harmonikus együttélésünk kulcsa. Bízom benne, hogy a könyvben leírtak újabb kérdéseket ébresztenek, és hozzáadnak valamit mások történetéhez.

Mit szólnak a környezetedben, hogy könyved fog megjelenni?Szerencsésnek mondhatom magam, mert a kis-nagy családom mindenben támogat, örülnek annak, hogy megjelenik a könyvem. Bátran fordulhatok hozzájuk, és mindig érdeklődnek, hogyan áll a kézirat, vagy mit is kell tudni az Osztályképről. Hálás vagyok nekik, hogy ennyire lelkesek és segítőkészek.

Hogyan jött az ötlet, hogy egyáltalán könyvet írj?Gyerekkorom óta szeretek alkotni, kisebbként sok időt töltöttem rajzolással, később, gimnázium végén írással. Kezdetben novelláztam és rajongói történeteket írtam. Utóbbiak sok mindenre megtanítottak, amiket hasznosíthattam a tervezéshez.

Csak pár éve határoztam el, hogy belefogok egy saját, önálló világú történetbe, nagyrészt azért, hogy ezzel még többet tanuljak önmagamról és az írásról. Egy pár töredék a fióknak íródott, mire végeztem az első kéziratommal. De minden erőfeszítést megéri, végső soron vele adhatok magamnak és másoknak is.

A Budapesti Nemzetközi Fesztiválon fogsz debütálni. Izgulsz miatta? Máskor is vettél részt már ezen az eseményen?Rendszeresen, egyetemista korom óta kijártam a Könyvfesztiválra, élveztem, hogy annyiféle újdonság, program vesz körbe, előadásokra is beültem. Most azért is várom és izgulok, hogy találkozzak az érdeklődőkkel, kialakuljon egy párbeszéd az Osztályképről.

Mik a terveid a közeljövőben? Van új téma- és könyvötleted?Nyitott szemmel és füllel járok, gyűjtöm az ötleteket, rendszerezem őket a füzetemben. Emellett az elsődleges célom, hogy megszerkesszem a Pandóra arcai munkacímű történetemet, ami a 19. századba kalauzolja el az olvasót, és három nővér történetét mutatja be, hogyan boldogulnak a világban. Ennek a szerkesztése is sok mindenre tanít, és a legjobb, hogy mindeközben kikapcsol.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,
Emma

Emmával hamarosan találkozhattok a Könyvfesztiválon, a Millenáris Parkban.

2018. április 2., hétfő

Hermann Irén Dévény ​Anna




Dévény Anna neve sok szülőnek ismerősen csenghet. 
Dévény torna.
Így szerintem már azok is fölkapják a fejük, akik nem szülők, nem kaptak a gyermekeik ilyen kezelést valamilyen okból kifolyólag. 
A dévény módszer egy torna, egy masszás féle, ami sok emberen, gyereken segített. Kitalálója egy igazi úttörő volt. Egy nagyszerű ember.
Saját érintettség miatt is kaptam föl a fejem a könyv címe hallatán. Kíváncsivá tett.  Mindhárom gyerekem kapott Dévény torna kezelést. Dancim túl kötött volt, Vikim hipotón, Andris szintén kötött. Szóval sokat köszönhetek Panni néninek, ahogy sokan hívták és az ő módszerének, tanítványainak. 
Kíváncsi lettem, milyen is volt ő. Sajnos csak volt. Mert nem is oly rég, de itt hagyott minket. Remélem nem csak az emléke, hanem a hagyatéka, a Dévény torna is fenntartja majd a nevét hosszú évszázadokig. 
Elképzelem, hogy nagy hangú, ám szerény nő lehetett, aki imádta a gyerekeket annak ellenére, hogy neki nem született saját. Sok gyermeke lett végül, a mi gyerekeink által. 
Azt viszont el sem tudom képzelni, mennyi gyermeken, felnőtten segíthetett vajon. 
A könyv visszaemlékezés, egy kis magyarázat, életképek, hangulatok, baráti megemlékezés, kevés személyiséggel vegyítve. Talán magából Dévény Annából van a legkevesebb benne. Sajnálatomra. A módszerről lehet olvasni, hogy épült és alakult. A küzdelemről. Mi a háttere. Neves barátokról és ismeretlen kis életkékről, akik a keze által gyógyultak, esélyt kaptak. 
Anna nem lehetett könnyű interjú alany, könyvalany. Megvoltak a szokásai, beidegződései. Nem szívesen beszélhetett magáról. Erős akaratú nő lehetett. 
Vajon a könyv írója hány órát ülhetett ott, Annát hallgatva, a történeteket megismerve, de Annát teljesen sosem?
Vajon milyen gyorsan lopta magát a szívébe Anna?
Mikortól nem csak egy interjú alany volt, hanem majdnem családtag?
Szívesen megismertem volna őt személyesen én is.  Sajnálatomra a könyv nem teljesen adta vissza Annát, a személyiségét, a történetét. Csak egy kicsiny szeletke, amit a kívülállók megismerhettek, amit kaptunk.
Örülök, hogy a kezdeti küzdelmeiről, majd a révbe éréséről, a módszer alakulásáról olvashattam azért. 
Talán ez tükrözi legjobban Dévény Annát! A saját módszere. 

Köszönöm  a könyvet a 21. század kiadónak!

Fülszöveg:

Két ​éve találkoztam először Dévény Annával, 2016 tavaszán bólintott rá, hogy könyvet írjak róla. Egy éven keresztül beszélgettem vele, mint később kiderült, ez volt élete utolsó éve.
Ösztönös újító volt, akit a gyógyítás és olykor a sors komisz akaratával szembeni ellenállás hajtott. Eleinte ő maga sem tudta, mitől működik az a módszer, amelyre ráérzett. Mégis ezreket, kisebb és nagyobb gyerekeket, táncosokat, felnőtteket állított talpra. Olyanokat, akikről talán senki sem hitte, hogy esélyük lehet a teljes életre, vagy folytatódhat derékba tört pályájuk. Isteni kegyelemnek tartotta, amit kapott, ehhez mérten ragaszkodott annak tisztaságához.
Nem értette, miért kellene róla könyvet írnia bárkinek. Ő csak tette a dolgát, gyógyított, segített.
Szerény ember volt, de módszerének elismeréséért megküzdött a bürokráciával, a kétellyel és a gyógytornász szakmával is, amelynek élete végére legelismertebb művelője lett. Kemény harcos volt, talán túl kemény is.
Ő már nem érhette meg, hogy ez a könyv elkészüljön, de nekem mindent elmesélt. Én pedig leírtam.

21 század kiadó
300 oldal

2018. március 31., szombat

Blogprojekt #7 – Tavasz 2. nap: Tavaszi Book Tag



Blogprojekt #7 – Tavasz 2. nap: Tavaszi Book Tag


1. Virágágyás – a leggyönyörűbb borító
Naomi Novik: Rengeteg a legszebb borító, amit mostanában olvastam.


2. Sonka – a legvastagabb könyv, amit olvastál
Azt hittem, Tolkien Gyűrűk ura című könyve volt a leghosszabb, amit olvastam eddig. Aztán kiderült, hogy nem. Neal Stephenson: Seveneves ​– A hét Éva az, a maga 854 oldalával.

3. Pillangó – a legrövidebb könyv, amit olvastál
Ha a mesekönyveket nem számoljuk, akkor Hugh Howey

Holston a 60 oldalával. 

4. Olvadás – egy könyv, ami melegséggel tölt el
A. O. Esther: Elveszett ​lelkek ez a könyv. Kedves idézetek, aranyos történet, romantika, szépséges borító...
Kellhet ennél több?


5. Zivatar – egy könyv, amin sírtál
Mittelholcz Dóra: Tündérmese ​kis szépséghibával
Ez egy igaz történet és sajnos a vége nem Happy End.

6. Húsvéti nyuszi – egy önzetlen karakter
Hermann Irén: Dévény ​Anna
Életrajzi könyv. Anna egy végtelen önzetlen, csak a gyerekeknek, beteg emberek meggyógyításának élő személy.
7. Tojásvadászat – könyv, amire véletlenül bukkantál rá
Szabó Melinda: Angyalszárny ​és más történetek
Az írónővel ugyan abban az anyukás, vállalkozós csoportban találkoztam, így került hozzám a könyve. Egy igazi kis gyöngyszem volt.



8. Ébredés – egy könyv, ami kihozott egy olvasói válságból
Ha válság, akkor mindig Vavyan Fable regényt veszek elő. Bármelyiket, legyen szó olvasott vagy olvasatlan kötetéről.

9. Hosszabb nappalok, rövidebb éjszakák – egy könyv, ami sokáig ébren tartott, így pillanatok alatt reggel lett.
Ezt passzolnám. A gyerekeim tartanak ébren manapság, nem a könyvek. Értékes az alvás..

10. Locsolkodás kölnivel – egy könyv, ami kezdettől fogva bűzlött
A. G. Hawk: Időtlenségbe ​zárva 
Szerettem volna szeretni. nagyon. De nem ment.

11. Locsolkodás slaggal – egy könyv, ahol nem sejtettél semmit… és aztán nagyot szólt!
Mennyi időtök van? Ez elég hosszú lista lenne, ha mindet felsorolnám.
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Anna Lyndsey: Lány a sötétben
Chris Beckett: Sötét Éden
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Amy Harmon: Arctalan szerelem
A. M. Aranth: Oculus
M. R. Carey: Kiéhezettek
Moskát Anita: Horgonyhely

És a többi résztvevő:

2018. március 30., péntek




Csatlakoztam a Blogprojekt csapatához virágos jókedvemben. 
Így ma a borítók is virágosban, tavasziban pompáznak.

Blogprojekt #7– Tavasz 1. nap: Tavaszi borítók


Kedvenc virágos borítóim:




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék