2016. szeptember 24., szombat

Baráth Viktória Első ​tánc




A könyv könnyed, színes borítója igazán kellemes megjelenést biztosít neki. A fehér borítón az éles, vibráló színek, telitalálat. Még a betűtípus is nagyon bejövős. 
Táncos jellege miatt figyeltem fel rá rögtön, mivel imádok én is mozogni, bármilyen stílusú tánc is legyen. Ebből kaptunk a legkevesebbet a történet során, amit nagyon sajnálok és bizony hiányoltam. Jó lett volna jobban belemászni a drámába, színházba, táncba, tánc adta érzésekbe...
Inkább romantikus történet és az ifjúság felé tendál a fő mondanivalója is. Útkeresés, párkeresés, megfelelés, az életben való elhelyezkedés, hogy megtaláljuk igazi önmagunk, merjünk élni és álmodni, megvalósítani, baráti kapcsolatok.
Nagyon jól hozzák a karakterek az igazi ember mivoltát, a hibázásokat, boldogságot, keserűséget, érzések garmadáját, a koruk jellegzetességeit.
Nem mondom, hogy mindenkit kedveltem és egyet értettem a szereplők főbb döntéseivel. Sőt! Sokszor felidegesítettek, jól megráztam volna őket, felnyitva vele a szemük.
Zoey az elején nagyon unszimpatikus volt a sok rinyálásával, a visszakozásaival, könnyelmű és fura döntéseivel. Aztán elkezdtem megkedvelni, mikor folyton belé rúgott az élet. A közepén egyenesen meggyűlöltem azokért a dolgokért, amiket tett, majd mikor igazi valójában megismerhettem, mikor megtalálta önmagát, akkor megszerettem ismét. Igazi érzelmi hullámvasút volt ez kérem szépen.
A fiúkkal is hasonló kalandokat jártam be. Bár nem az ő szemszögükből kaptuk a visszajelzéseket, végül nagyjából fény derült a mozgatórugóikra, érzéseikre, tetteik miértjére. Ez nem tette szimpatikusabbá őket. Sem álompasivá. Bár így nem az elérhetetlen, mindig jó, mindig szép, mindig kedves és mindenben jó instant pasikat kaptuk.
Jackson és Zoey barátnője viszont roppant kedves karakterek voltak, őket maximálisan csíptem.
A stílus érdekes, még érződik, hogy első könyves író alkotta, de a lehető legkifejezőbb leírások tarkítják. A párbeszédek még néhol akadozóak, teátrálisak, de szerintem nagyon jó egy első könyvtől, mert élvezhető, izgalmas, kellően bonyolult. Párizs varászlatosságáról is olvastam volna még.

Az erotikus kalandok jól kiaknázottak, de nem túl bevállalósak. Ne várjon senki egy erotikától túlfűtött mai modern románcot. Szerencsére.
A történet olyan, mint maga az élet, kiszámíthatatlan, meglepő fordulatokkal teli. Vannak itt hazugságok, szerelmi szögek, megcsalás, becsapás...
Alapjáraton nem szeretem az ilyen fordulatokat, főleg a szerelmi szögeket, de most kellemes meglepetést okoztak több ízben is, a kliséket elkerülve. Talán a könyv lezárása volt az, ami a legjobban elámított. Egyszerűen zseniális!
Féltem hogy nagyon rózsaszín lesz, de helyette reális végszót kaptam, ami a lehető legjobb választás volt.

Ha fiatal vagy és keresed az utad, akkor a te könyved!
Ha idős vagy és nosztalgiáznál, akkor a te könyved!
Ha szerelmi bánatban szenvedsz, a te könyved!
Ha boldog vagy és ez jó érzéssel tölt el, kell egy kis pofon, hogy milyen szerencsés vagy, olvasd el a könyvet!

A könyvet köszönöm Viktóriának és az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:
Meddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?
Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka.
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.
Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?
Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?
Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól.
Egy történet szívvel-lélekkel.

Idézet:
„- Köszönöm – bólogatok, a szemébe nézve.
– Mit? – ráncolja a homlokát.
– Hogy megmutattad, hogy nincs szükségem rád. Se rád, se Owenre, se másra, mert ha csak ennyire vagyok fontos nektek, akkor nem akarom, hogy az életem részesei legyetek! Már nem vagyok gyerek, megállok a saját lábamon, és nem hagyom, hogy bárki kizökkentsen. Ez az én életem, és mostantól csak egy ember lesz fontos számomra: én”
Álomgyár kiadó
432 oldal

2016. szeptember 16., péntek

Kiadás rejtelmei és az írók

5 nagyszerű írót faggattam a könyves kiadás nehézségeiről, szépségeiről, tapasztalatokról. Ezúton is köszönöm mindegyikünknek a válaszokat. Remélem legalább egy ifjú vagy kevésbé ifjú kezdő írópalánta kérdései megválaszolásra találtak ezáltal.

Tiszlavicz Mária és a Publio kiadó



-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna?
Akkor még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy az írásomat valaha is kiadom. Persze, eljátszottam a gondolattal, de még nem volt meg a szándék. Elkészült a kézirat és csak pihent a fiókban. Aztán egyszer csak jött egy lehetőség, megragadtam, így kerültem bele a könyvkiadás és marketing sűrűjébe.

-Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Most már tudatosabban keresgélek. Számomra fontos, hogy segítsenek a marketingben, mert tudom magamról, hogy ahhoz nem értek. Nagyon sok kiadó honlapját megnéztem, első sorban azért, hogy a regényem műfaja, célközönsége belefér-e a keretbe, és ha a kínálat alapján úgy véltem, miért ne, írtam a kiadónak.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?
Kinek mit jelent az igazi. Van egy kiadott könyvem, ez alapján mondhatom, hogy (nagyjából) ismerem a könyvkiadás ezen lehetőségét, ezt a verziót. Egy tapasztalat alapján még nem általánosítanék, inkább keresek, kutatok, és legfőképpen tapasztalok.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?
Nagyon fontos, hogy az író tisztában legyen önmagával, hogy mire képes, mit tud elvállalni. Sokan egyedül is boldogulnak: kiadják, értékesítik, reklámozzák, terjesztik a könyvüket önállóan. Vannak írók, akik ezeket nem tudják megtenni, mindegy, miért nem.
Másrészt tájékozódjon az író, tanuljon, olvasson utána a könyvkiadás buktatóinak, kiskapuinak, tanuljon marketinget, tanulja meg eladni magát.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?
Jobban szét kellett volna néznem a piacon, nem feltétlenül másik kiadó után, hanem hogy megtanuljam, mi is az a könyvkiadás, mi pontosan a self-publishing, mik mi az előnyök és hátrányok, és mit kell tennem, ha már a kezemben van a könyvem. A tájékozottság nagyon fontos.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Sajnos inkább csak negatív élmények értek. Nagyon sok kiadó még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy válaszoljon. Van, aki kiírja a honlapjára, hogy válasz csak pozitív elbírálás esetén – de meddig kell várni? Általában 90 napot adnak meg határidőben. Persze akadt, aki válaszolt, de eddig még pozitív levelet nem kaptam.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Elmesélnék valamit, habár ez is a visszautasításról szólt. Mégis, nagyon jól esett, amit írtak. Nem pusztán annyit kaptam, hogy „Köszönjük, nem kérjük a kéziratot”, hanem egy szép, korrekt levelet írtak. Kiemelték, hogy látszik, sokat dolgoztam a regényemmel, és hogy van íráskészségem. Egyedül a történetet nem találták elég fordulatosnak, egyedinek, különlegesnek.
Ezt a levelet azért emeltem ki, mert ők legalább megírták, hogy mi nem jó a kéziratommal. Elérték, hogy teljesen máshogy lássam az egészet, újból nekiálljak, és csiszoljam, javítsam. Talán az ő levelüknek köszönhetően sikerül egy igazán jót megírnom.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?
Rengeteg lehetőség közül lehet válogatni, kevés a „kötelező” dolog. Azt kér az író, amit csak akar. Van egy közösségi csoportjuk is, ahol sok emberrel lehet ismeretséget kötni, segítséget lehet kérni a tapasztaltabbaktól, vagy csak pusztán tanácsot kérni, beszélgetni a regényírásról, a nehézségekről.

Baráth Viktória és az Álomgyár kiadó



-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Minden író annak örülne, ha a legnagyobb kiadók versengenének a regényéért, de én reálisan láttam a helyzetet. Nem voltak konkrét elképzeléseim, körbekérdezgettem az ismerőseimet, akikről tudtam, hogy könyves körökben mozognak, hogy mit ajánlanak. Számomra a legfontosabb szempont az volt, hogy a történetem és a könyvem a lehető legeredetibb állapotban maradjon, tehát ne kelljen túlságosan átírni, a borító megfeleljen az elképzeléseimnek, illetve úgy foglalkozzanak a kéziratommal, hogy figyelembe veszik, számomra mekkora kincs.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?
Szerencsés helyzetben voltam, mivel rögtön az első kiadó vállalta a regényem kiadását. Elsősorban magánkiadásban gondolkodtam, mert mindenkitől azt hallottam, hogy a nagy kiadók nagyon ritkán foglalkoznak csak elsőkönyvesekkel. Ezért felmértem a terepet a magánkiadóknál, így esett a választásom az Álomgyárra.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?
Olyan kiadót válasszanak mindenképp, akikkel együtt tud dolgozni. Minden írónak olyanok a kéziratai, mint a gyermekei, ezért fontos, hogy a kiadó is így gondoljon a könyvekre.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?
A könyvkiadás is üzlet, ezért úgy kell hozzáállni. Nekem is, mint minden írónak, az volt a legfontosabb, hogy a történetem megfelelő formába kerüljön, minden úgy történjen, ahogy én megálmodtam, de a kiadók jobban ismerik a könyvpiacot. Ha azt akarom, hogy sokan elolvassák a könyvemet, akkor bizony azért harcolni kell. Én talán kicsit későn kezdtem ennek neki.

- Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?
A szerkesztés simán ment, nem kellett nagyobb változtatásokat eszközölni. A borító nehezen született meg, mert egy ideig nem voltam hajlandó a kompromisszumra, de végül beadtam a derekam és egyáltalán nem bántam meg. A végeredmény gyönyörű lett.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Szerencsére nem volt negatív élményem.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.
A kiadó keresésem egyszerű volt és sima ügy. Nekem ez volt az egyik legnagyobb pozitív élmény.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?
Magánkiadó létére egész Magyarországot lefedik. Ha valaki országosan, széles körben szeretné terjeszteni a könyvét, akkor az Álomgyár kiadó a tökéletes megoldás.


Szurovecz Kitti és az Athenaeum kiadó



-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Amikor elkészült az első regényem kézirata, sok-sok hazai kiadónak elküldtem. Gyakorlatilag mindenhová, ahol úgy éreztem, valamennyire is belevág a profilba, amit írtam. Akkor még nem igazán ismertem a hazai kiadókat, ebben a tekintetben – és más tekintetben is – igazi naiva voltam. Első regény esetében az ember még nemigen dúskál az ajánlatokban, sőt, örülhet, ha egy kiadó érdemesnek tartja a művét a megjelentetésre, és hajlandó vállalni az ismeretlen szerzővel együtt járó kockázatot. Őszintén, nekem akkoriban még csak az volt a fontos, hogy adják ki a könyvemet, ez hajtott, így kevésbé figyeltem a részletekre. Pedig érdemes lett volna. Csak 25 éves voltam, visszagondolva éretlenül és ostobán viselkedtem, de akkor annak volt itt az ideje.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?
Mint mondtam, sok kiadónak elküldtem a könyvem, de csak egy helyről kaptam pozitív választ, a Sanoma Könyvkiadótól, ami ma már más néven, más formában létezik. Nagyon boldog voltam, hogy láttak az írásomban fantáziát.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?
Kezdő íróként sajnos nem lehet válogatni, és nem is mi diktáljuk a feltételeket. Azonban azt javaslom, ne engedjük, hogy leszálljon elénk a rózsaszín köd, hogy úristen, kiadják a könyvemet! Arra gondolok, hogy azért ne írjunk alá mindent gondolkodás nélkül. Érdemes a szerződést nagyon alaposan elolvasni, sőt, megnézetni szerzői jogban jártas ügyvéddel is, aki felhívja a figyelmünket az esetlegesen problémás pontokra, amelyeket aztán újratárgyalhatunk a kiadóval. Ha korrekt társasággal van dolgunk, ebből nem szokott gond lenni.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?
Beleestem abba a hibába, hogy a könyv megjelenése mindenekelőtt – és ez nem csak egyszer történt meg, hanem az első két-három regényem esetében is. Sokszor engedtem a szerződés bizonyos pontjait illetően, ma már úgy látom, nem kellett volna. Fontos, hogy hallgassunk a belső hangunkra, mert ha elnyomjuk a vészcsengőnket, az később problémákhoz vezethet. Nyilván sok dolgot nem írhatok le, mert üzleti titok, de azért egy-két fontos tanácsot általánosságban adhatok. Óvakodjunk az opciós szerződésektől. Ez alatt azt értem, nem okos belemenni olyan megállapodásba, amelyben ilyesmit olvashatunk: „arra való tekintettel, hogy a szerző széles körben megismertetésre vár, a kiadó nagy kockázatot vállal, cserébe elővásárlási jogot szerez a szerző minden további művére”, vagy „a kiadó a kötet megjelenése után a szerzővel való újabb megegyezés nélkül is módosíthatja a kötet árát” (azaz leárazhatja.) Érdemes tájékozódni abban az ügyben is, akár más szerzőktől, hány százalék körül mozog aktuálisan a normálisnak tekinthető szerzői jogdíj a piacon. Ne menjünk bele megalázó összegű royaltyba, és kerüljük az olyan megállapodást, amely csak egyszeri honoráriumot biztosít. A szerződésben rögzítsük, hogy évente a kiadó által nyomtatott, lepecsételt, hitelesített fogyásjelentést kapunk a könyvünk kapcsán. Általánosságban ezeket tudom javasolni, de ez nem elég, szerzői jogi ügyvédre minden írónak szüksége van, már a kezdetektől. Átnézetni egy szerződést igazán nem kerül sokba, az elmulasztása viszont később megbosszulhatja magát.

-Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?
Ebben az értelemben szerencsés vagyok, mert a kiadóim mindig kikérték a véleményemet a szerkesztést, a borítót, sőt, a fülszöveget illetően is. Sőt, az Athenaeum Kiadónál az idén ősszel megjelenő Hópelyhek a válladon című könyvem esetében leesett az állam, amikor az igazgató azt mondta nekem: itt ez az öt borítóterv, szerintünk ezek a legjobbak a pályázatra beérkezettek közül, szóval bármelyik lehet. Melyiket szeretnéd? Bízom az ízlésedben. Szóval ráböktem arra, amelyik legjobban tetszett, és az is lett a hivatalos borítónk.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Kiadókereséskor annak idején az első könyvem esetében negatív élmény volt, hogy a legtöbb helyről válaszra sem méltattak, még annyit sem írtak, hogy köszönjük, nem. A további negatív élményeimet inkább magamnak és a tapasztalatlanságomnak köszönhetem. Sok tanulópénzt fizettem, de az élet ilyen, ettől fejlődünk.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.
Sokat jelent számomra, hogy az olvasóim között barátokra leltem. Az is, amikor levelet kapok, amelyben az áll, egy-egy történetem átsegített valakit egy krízisen, nehéz élethelyzeten. Talán ezek a dolgok a legértékesebbek számomra ebben az egészben. Az író-olvasó találkozók, a jó beszélgetések minden alkalommal feledhetetlen élményt jelentenek számomra. Az írás maga pedig létszükségletem, kár is lenne tagadnom, grafomániás vagyok és kész. Egyszerűen mindenre az írás a válaszom, tudatosan, terápiásan is használom, ha bármi bánt, azt úgy, ahogy van, kiírom magamból. Az új regényem, a Hópelyhek a válladon is valahol egy krízisem története – nem egészében, de a regény sztorijának legalább a fele megesett a valóságban is.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?
Hú, nem is tudom, nem elegáns dolog, ez nyalásnak tűnik, nem? Próbálok objektív maradni, na. Szóval, az Athenaeum Kiadó sok más könyves műhellyel szemben nyitott a tehetséges, elsőkönyves szerzőkre is, így egy próbát mindenképp megér kezdőknek is. Aki pedig bekerül a kiadó védőszárnyai alá, az számíthat az értő szakemberek maximális támogatására – ezt nap, mint nap a bőrömön érzem.

Nádasi Krisz



-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek? Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna? Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
Akkor kerestem be kiadókat, amikor készen volt a kézirat és egy tucat ismerős véleményezte. Olyan kiadókat kerestem be, akiknek a profiljába tartozott a krimi. Az első kiadói ajánlatot elfogadtam, amit kaptam.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?
Igen, elég sok cégnek elküldtem a kéziratot, és beszéltem velük, ha ők hajlandóak voltak rá. Kifejezetten emlékszem egy konkrét kiadóra, hogy nem találták izgalmasnak a sztorit. Az volt az érzésem, nem olvasták el figyelmesen a történetet, mert ugyan vannak hibái, azt még senki nem mondta rá, hogy nem izgalmas.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?
Azon túl, hogy tényleg fontos, hogy passzoljon a kézirat a választott kiadóhoz, van még néhány gyakorlati apróság. Például egy jó szinopszis valóban előny. Ha nem egy kiadónak küldöd a kéziratot, hanem egyszerre többnek, akkor ezt említsd meg a nekik szóló levélben. Mert ha tetszik nekik, úgyis megkérdeznek pár másik kiadót, ahová szerintük beküldhetted, hogy ők is megkapták-e. Az is fontos, hogy derítsd ki, személy szerint ki fogja olvasni a kéziratot, eleve neki címezd, és utána hívd fel kb. kéthetente, kérdezz rá, olvasta-e már a műved.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?
Most már nem küldeném el a teljes kéziratot, csak a felét, bár szerencsére ebből nem volt gondom.

-Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?
A kiadó megkérdezte, mik az elképzeléseim, és egy borítóterv készült, ami nekem nagyon tetszett. A belív is szép lett.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Sokan egyáltalán nem válaszoltak, jellemző volt a „most nincs kapacitásunk” válasz. De ez ne riasszon el senkit, mert egy olyan kézirat, olyan stílus, ami nagyon is beleillik a kiadó profiljába, igent fog kapni. Nehéz a kiadókeresés, mert sokan írnak jól, viszont az olvasók kevesen vannak.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.
Nekem konkrétan az jelentette az egyéves keresgélés végét (ma már egyébként inkább két év, mire az író kiadót talál, még akkor is, ha hozzá tud járulni a nyomtatási költségekhez), hogy az egyik kiadó jelezte, segítene nekem kiadni a könyvet. Tehát legyen magánkiadás, fizessek mindent. Ettől nagyon elszomorodtam. Nekem éppen azért kellett a kiadói „igen”, hogy visszacsatolást kapjak a regényről, nem akartam mindenáron megjelenni. A hölgy azután nem sokkal visszahívott. Egy régi kollégája alapított egy új kiadót és műveket keres, tetszik neki a regényem, kiadná. Ez volt az én siker sztorim.


Izolde Johannsen és az Undergroud kiadó



-Mikor írni kezdtél, hogy álltál neki kiadó keresésnek?
1998 óta írok. Az első időkben hagyományos postai levelezés útján kerestem kiadót – már akkor elkezdődött az új korábban nem ismert szerzők „altatása” azaz elsüllyesztették a kéziratot és nem válaszoltak.
2003-ban amikor a Tolvajfejedelem II. helyezést ért el, a regény rögtön kiadási jogot nyert, de a kiadó még a pénzdíjazást sem tudta kifizetni a nyerteseknek, pedig akkor 200.000 Ft. igen nagy összegnek számított (ennyit kaptam volna én a II. helyért) A kiadást egy évvel később tudták teljesíteni, akkor belekóstolhattam abba mennyibe kerül egy igen pöttöm reklámkampány (értsd. ez alatt pl. az Astoriánál egy mozgólépcsőről látható reklámfelületet 4 hétre: 100.000 Ft-ért. Voltam két tévéadásban és egyszer rádióban, de pl. az újságmegjelenések rendre hibásan futottak és az igazán hosszú, háromnegyed órás műsort meg én szerveztem le. A kiadó röviddel ezután csődbe ment, a második regényt már nem tudta megjelentetni.
2006-tól 2011-ig egy kezdetleges pdf - ebook rendszerű kiadóval dolgoztam, de sajnos az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az ebook letöltés akkor még nagyon gyerekcipőben járt.
2011-től újfent elkezdődött a kiadókeresés ezúttal már internet segítéségével. Mivel rétegirodalommal foglalkozom – lásd misztikus történelmi fantasy sorozat vagy hadtörténeti, szűkebben haditengerészettel foglalkozó sorozat, még nehezebb dolgom volt. Egyáltalán nem illeszkedtem a szakácskönyvek, szexbotrányok és romantikus lányregények világába. Tehát 2013-ban a saját kezembe kellett vennem a sorsomat.

-Sok kiadónál kilincseltél, mire megtaláltad az igazit? Vagy rögtön sikerült megtalálnod a neked valót?
Hullámokban álltam neki kiadót keresni. Egy ízben összeszámoltam, 48 kiadónak írtam. A legtöbb, amit elértem, hogy a kézirat egy évet porosodott egy homályos semmibe vezető ígérettel a főszerkesztő íróasztalán. Több kéziratom részt vett ezen évek során irodalmi versenyeken, mozgattam őket, kerestem a lehetőségeket. Főleg olyan versenyekre küldtem, ahol a kiadás volt a tét. Ígéreteket kaptam. Márpedig ígéretekkel igazán tele voltam: a regény zseniális, de … térjünk rá vissza három év múlva.
Három év? Én nem vártam tovább egyetlen percet sem. Bennfentes ismeretség, személyes kapcsolatok híján, nagyon nehéz, csaknem lehetetlen az előrejutás.

-Voltak konkrét elképzeléseid? Olyan kiadó, akivel szívesen dolgoztál volna?
Amikor a szerzői kiadás mellett döntöttem, felkutattam az ezzel foglalkozó kiadókat. Horribilis összegeket mondtak. Igaz nagyon kecsegtető ajánlatokat fuvoláztak mindenhonnan, és természetesen agyon dicsérték a kéziratot (ki ne örülne ennek) de a végösszeg, amit nagy kegyesen kiszámoltak felrúgott minden elképzelést. Az elképzeléseim és a pénztárcám nem állt egyenes arányban egymással. Hazai kiadó kellett, elérhető árakkal. Így találtam meg az Underground kiadót, amiről elolvastam az összes akkor fellelhető cikket, interjút, fórumozók véleményét és felkerestem őket. Akkor még az újpesti rakpartnál horgonyzó Kláris Irodahajón volt az irodájuk, ez nagyon megtetszett nekem, lévén akkor már évek óta hadihajókkal foglalkoztam. Érdekes egybeesés volt számomra, hogy egy kis hajón írom alá az első szerződést.

-Mit néztél meg elsőnek egy kiadói ajánlaton? Milyen szempontok voltak a fontosak számodra?
A döntésben végül a kiadó alapítójával Hanczár Gergellyel készült interjú segített, ő pont azért alapította a kiadót, hogy azok az érdekes és ritka témák is utat találjanak, melyek elvesznek a felkapott lektűr és botránykiadványok között.
Mottója is ez volt: „Az évtized József Attilája itt van a kínálatunkban”
A szempontokat tovább pergetve fontos volt a gyors és jó minőségű munka, hogy az én elképzeléseim szerint alakul a könyv kinézete mind a belív mind a borító tekintetében. Akkor még nem volt saját lektorom, így a Kárhozat éjjele Róma az ő lektorálásukkal készült el.

-Mire figyeljen egy friss író, ha kiadót választ? Mit tanácsolnál azoknak, akik még előtte állnak?
Sokan választják az ebook kiadókat, ezeket én nem ismerem. Még többen mennek íróképzésre, tanfolyamokra, ahonnan csak nagyon kevesen jutnak kiadóhoz. Vannak kiadásdíjas pályázatok azokról résztvevőktől hallottam, hogy sokszor a közszemlére dobott részleteik alapján oly mértékben megszégyenítették őket fórumozók, hogy többé nem fogtak tollat a kezükbe. Ugyanakkor ez is egy járható út. Lehet próbálkozni ugyanazzal a módszerrel, a levelezgetéssel és aztán bármi megtörténhet. A kiadók asztalai roskadoznak, a levelesládáik tömve vannak. Nehéz pálya, nehéz várni, és ami a legfőbb az igazi munka a regény megírása után következik. El kell tudni viselni a szerkesztő kíméletlenségét, fel kell nőni ahhoz, hogy képesek legyünk hidegen szemlélni a saját munkánkat. Hogy szereplőket kell kivenni, fejezeteket átírni. Hogy más véget kell kitalálni. És minden nap képezni kell önmagunkat – nincs mese, mert mindig van hová fejlődni. De ha megvan a kiadó, arra már lehet számítani. 2013 óta dolgozom együtt az Underground kiadó munkatársaival. Idén új sorozatot indítunk. Érdemes körülnézni az oldalukon, a könyvkiadás miértjeire ott minden kérdésre választ kaphatnak az érdeklődők.

-Érzésed szerint milyen hibákat követtél el az elején? Mire kellett volna jobban odafigyelned?
Nem voltam rámenős és nyomulós. Ha erőszakos vagyok, talán előbb célt érek. De erre a viselkedésre születni kell.

-Mennyire engedtél beleszólást a könyved formálásában, szerkesztésben, borító választásban és hasonlókban?
Én mindig kész borítóterveket viszek. A tervezőmmel Király Bélával már 2011 óta dolgozunk együtt, így a kiadónak nagyon egyszerű a dolga, hiszen minden adott a borító elkészítéséhez. A sorozatok egyformaságához ragaszkodok, ott mindennek megvan a helye, saját egyedi díszítése, külalakja. Már jól ismernek, tudják mit szeretek az eddigiek nyomán.

-Mennyi negatív élményed volt kiadó keresés közben? Mi jellemzőbb inkább? Nem válaszolnak egyáltalán vagy főként az elutasító válaszok vannak többségében?
Máig nem tudom elfogadni azt, hogy ha én tiszteletteljes levelet írok 45 hazai ifjúsági regénnyel foglalkozó kiadónak miért csak 4! tud egyáltalán nemmel válaszolni, holott már mindenhol vannak PR és egyéb szakemberek. Miért nincs egy nemleges válasz formalevelük, amit alapvető udvariassági forma keretében elküldenek? Értem én az állandó jelleggel olvasható kifogásokat: nincs pénz, ellenben adósság van, nyomdai kifizetések nem teljesülnek. Bizonytalan ideig nem fogadnak kéziratot, egyáltalán nem fogadnak kéziratot, nem foglalkoznak ismeretlen szerzőkkel, nem illeszkedik az ifjúsági regényem az ifjúsági regénnyel foglalkozó kiadó zsánerébe. Az elbírálás három év, vagy más esetben, majd az öt évvel később tervezett kiadások közé mellékvágányon beillesztik, tartalékos háttérként. A kiadó megszűnt, nem is létezett stb. De akkor is, irodalommal és történelemmel foglalkozó sok esetben nagy múltú több évtizedes kiadókról beszélek: és nem képesek válaszlevelet küldeni. Szégyen!
Az egyik legnagyobb komoly irodalommal foglalkozó hazai kiadóban csalódtam a legnagyobbat. A beígért ebook - kiadásból nem lett semmi, pedig országos kampány keretében zajlott az irodalmi verseny. Egy év alatt sem tudták kiadás készre beszerkeszteni a megjelenési jogot nyert kéziratomat – pedig a főszerkesztő személyes magánvéleménye szerint alig kell alakítani valamit. A szerződést háromszor kellett javításra visszaküldenem elírt nevek miatt, végül maga a borító is három ordító szarvashibával készült el. A szerződést azonnal felbontottam ezek után.

A hazai irodalomban lenézik a szerzői kiadást. Ugyanakkor én magam is felvállalom a kiadóm mottóját és sokat teszek azért, hogy a magánkiadásos úton megjelent értékes regények, novella avagy verseskötetek megtalálják az őket megillető helyet. Igenis vannak olyan történetek, témák melyek csak egy szűk réteget érintenek, ők azonban ezen lehetőségek nélkül nem jutnának el az olvasókhoz. A hazai irodalomban szerzőtársammal egy új eddig még feltáratlan területre eveztünk, amit szeretnénk az olvasókkal megosztani. Hiszünk benne, hogy munkásságunkkal a történelem egy feltáratlan szegletéről ránthatjuk le a leplet. Örülök, hogy ezt az Underground kiadóval együtt érjük el.

-Milyen pozitív élményeid voltak az útkeresésed során? Erről pláne várom a sztorikat, ha van a tarsolyodban.
Visszatekintve, minden kudarctól tanultam valamit. Azt szoktam mondani, hogy nem is én lennék, ha simán elsőre sikerült volna minden. A bosszúságokon ma már nevetek, ahogy azokon is, akik nem hittek bennem. 2013 óta saját jogon elértem azt, hogy előadásokra hívnak, megismertem a kortárs írók nagy részét és baráti kapcsolatot ápolok velük nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki városban is. 2015-ben tagja lettem a magyar Történelmi Regényírók Társaságának és szerzőtársammal jelenleg egyedüliként írunk haditengerészeti témában egy hiánypótló sorozatot. Elértem azt, amit kevesen, hogy egy hétfős csapattal együtt dolgozva írunk, ami szintén egyedülálló írói csapatmunka, külföldi nagy írók útján haladunk. A misztikus fantasy sorozat szintén egyedülálló, ötvözi a korai 1700-1800 évek-beli vámpírirodalmat a mai történelmi regénnyel. Novelláim jelennek meg, egyre több felületen. Mindezt szerzői kiadásos íróként. Már nem vagyok egyedül. Ott van mögöttem a kiadóm, aminek munkásságára büszke vagyok. Együtt küzdünk az ún. B-ág, a szerzői kiadás elismeréséért.

-Miért ajánlod a saját kiadódat a friss íróknak?
Mert általa elindulhatnak ezen az úton. Tartozhatnak valahová. Egyedit és különlegeset adhatnak az olvasóknak – önmaguk belső értékeit. 

2016. szeptember 15., csütörtök

Vivien Holloway Végtelen ​horizont


Ismét egy olyan könyvről hozok postot, aminek tologattam, halogattam az értékelését. Bár ezúttal azért, mert túl jó kis könyv ahhoz, hogy csak pár sorban lerendezzem és mostanában nem volt kapacitásom írni agyilag.
De kedves olvasóimat nem hagynám sokáig post nélkül, ráadásul ez az a könyv, amiről érdemes beszélni/írni, így belevágok.
Vivien Holloway(továbbiakban Wee) neve ismerősen csenghet tőlem, mert olvastam már könyvét. Ha emlékeztek rá, tetszettek is rövid kis regénykéi. 
Szerencsére most egy kicsit hosszabb lélegzetű könyvet írt nekünk, aminek szívből örülök. Egy könyves barátném a szépséges dedikált példányát adta kölcsön, hogy ne maradjak le az élményről. Ezúton is köszönöm Kriszta!

Akkor lássuk a körítés után a tényleges értékelést, kicsit fordított sorrendben.
A borítóval kezdeném, annak ellenére, hogy a végére szoktam hagyni. De elsőnek a legjobb dolgokat sorolnám fel és ez, azok közé tartozik.
Szépséges, kifejező, a színek is eltaláltak, egyszóval imádom! 
A stílus és a nyelvezet az, amit még az egekig tudok magasztalni. Nincsenek szóismétlések, szófordulat duplázások-triplázások-ezerszeresek, huszadjára körülírt dolgok...
Wee rátalált az egyedi írói stílusára, nem majmol másokat. Megvannak a könyv jellegzetes szófordulatai, de nem unos-untalanságik ismételve.
A párbeszédek életszagúak, szellemesek, ironikusak, pont ahogy szeretem és megszoktam tőle..
A leírások izgalmasak, nem túl hosszúak, de kifejezőek kellőképpen. 

A másik, amit nagyon szerettem a történetben, az a lendülete, mozgalmassága. Mindig történik valami, így nem unatkozhatunk egy percre sem. Olvastatja magát és nagyon gyorsan, talán túlságosan is, elfogynak a lapok.
A világ, amit létrehozott írónőnk szintén említésre méltó. 
Némileg steampunk, némileg romantikus. A kettő megfelelő elegye, hogy férfiak is élvezhessék a történetet vagy a romantikára kevésbé vevő nők.
Kalózok, léghajók, egy jó csapat és egy kevésbé jó, némi háborúskodás, sok szerelés, némi romantika fűszerezve kevés humorral, jó kis beszélgetésekkel. Ugye, hogy jól hangzik? Az is!
Logikusan felépített. Az írónő mindenre gondolt, körvonalazta a dolgokat. Nem találtam benne logikai hibát vagy olyan szegmenst, amire esetleg nem gondolt volna. Szépen ötvözi a modern kori dolgokat a múltbéliekkel, ezzel totálisan jó steampunk elemeket beleágyazva a történetbe.

A fő karakterek jól kidolgozottak, a többi szereplő kevésbé, amit kicsit sajnáltam is. Sokuk szimpatikus lett volna és szívesen olvastam volna róluk még. 
Ami még külön tetszett, hogy Wee igazi hús-vér embereket írt bele könyvébe, akik nem jók vagy csak rosszak. Hanem ilyen és olyan döntéseik is vannak, aszerint milyen az élethelyzetük. Néha még megérteni is megértettem a hibázókat. És a jók sem csak jók, hanem szintén hibáznak, ha úgy adódik.
Becky a női főhősünk erős, szókimondó, karakteres csajszi, akivel könnyű azonosulni. Hibázik is előszeretettel és naiv, na meg durcás. Néha jól megrángattam volna egy-egy döntéséért, makacsságáért. De szerettem.
Nick, a férfi főszereplő szintén egy erős jellemű ember, aki azért jól titkolja, de tud érezni is. Csíptem már az elején sunyisága ellenére, bár akkor még nem tudtam volna megmondani miért.
Kettőjük párosa úgy perlekedik, csatázik, hogy öröm volt olvasni. Bár a sokszoros visszakozásuk néha idegesített. Tetszettek élcelődéseik, párbeszédeik, amiknél csak úgy pattogtak a szikrák, majdnem tüzet okozva.
Ennek ellenére a romantika csak átszövi a történetet, ad hozzá némi pluszt, de szerencsére nem ezen van a hangsúly.
Inkább a világfelépítésen, a csapat összetartozáson, a lojalitáson, az emberi kapcsolatokon, a fegyvereken  és a gyönyörűséges léghajókon.

Fülszöveg:
Becky ​​Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához.
Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
„- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.”

Idézet:

"A családi köteléknél nincs erősebb motiváció."

Főnix könyvműhely
428 oldal

2016. szeptember 6., kedd

Aziz Ansari Modern ​románc




Mindig nehéz egy olyan könyvről írni, ami nem egy történetet mesél el, hanem inkább dokumentum vagy tényfeltáró.
Nem tudok áradozni a szereplőkről(igaz van az is, de csak egy), sem a történetvezetésről vagy az egyedi/kevésbé egyedi világfelépítésről. Nem igazán tudok a nyelvezet szépségeibe bele menni. És így tovább.
Pedig ez a könyv egy igazi darázsfészekbe nyúl, méghozzá a szerelmi életünkbe. Feltárja a régmúlt idők ismerkedési szokásait, bibijeit és a mostani, modern, gyors, impulzív, teljesen eltérő módiját, hibáit, nehézségeit. Teszi mindent humorral, tényekkel, számokkal, kutatásokkal, érdekességekkel és személyes varázsával, beszólásaival. Elég sok a száraz adat, a számok, grafikonok. Viszont nem unalmas és zavaró, mert van hozzá körítés, történések, kutatások és alátámasztásai.
Nagyon sok érdekesség kapott helyet a könyvben. Némely dolgok meglepőek voltak, én bizony nem hallottam róluk még semmit. Pedig eléggé felvilágosult embernek tartom magam.
Növényevők és tengák, sexting, chongók, histerico, machikonok, gokonok? 
Nem, nem káromkodok és nem is idegen nyelven beszélek. Ezek kifejezések különböző földrészeken párkapcsolati fajtákra, keresésre és hasonlókra vannak kitalálva. Kíváncsi vagy mit takarhatnak? Bizony akkor el kell olvasnod a könyvet. Mert én nem foglak bevezetni a rejtelmekbe.
Aziz viszont remekül megteszi, anélkül hogy ítélkezne, elítélne, kinevetne. Inkább csak furcsállja ő is néhol.

Bevallom Aziz neve nekem nem csengett ismerősen, így munkásságát is teljes homály fedte. Bizony rá kell néznem majd, miket művel. Néhol kicsit erőltetettek a poénja, beszólásai, de sosem bírtam a stand up-osokat szívből, nagy kacajjal elviselni.
Itt csak kicsit idegesített, így gyorsan, haladósan el is olvastam, néhol nevetve, néhol elszörnyedve, máskor pedig fájdalmas grimasszal tudomásul véve az ételes hozzátűzdeléseket, fárasztó poénokat. 
A fordítás remekre sikeredett. El tudom képzelni, hogy Aziz saját személyisége is benne van a könyvben, mint ahogy egy kicsit a fordítóé is.

Nem kell szerencsére ebben a korban párt találnom, mert van férjem. De ha úgy adódna, bizony én inkább Dunának mennék. Amilyen taktikázások, modern felfogások dívnak manapság, tuti egyedül maradnék, mint a kisujjam.

Ez a borító! Figyelemfelkeltő, annyi szent. Bár inkább elrettentő. Főként férfiaknak. Pedig talán ők tudnának a legtöbbet okulni a könyvből!
De pont ezért vágtam bele az olvasásába. Érdekelt, mit rejt a borzalmas, rózsaszín, tőlem nagyon távol álló külcsín.
Tessék az előítéleteket félre tolni és olvasni mindenkinek, aki párkeresés előtt áll vagy csak visszaemlékezne a régi szép időkre, nála hogy volt, esetleg meghökkenne, elszörnyülködne vagy kicsit nevetne egy olvasmányon.



A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:
Elgondolkodtató, ​​vicces és mélyre ható utazás a modern kapcsolatok szépségei és buktatói között Amerika egyik legfelkapottabb humoristájától.
Egyszer mindenki nekiveselkedik, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Emberekkel ismerkedünk, randizunk, kapcsolatokat kezdeményezünk mindezt abban a reményben, hogy találkozunk valakivel, aki megérinti a lelkünket. Ez most bevett dolog, de elképesztő mértékben különbözik attól, ahogy az emberek alig pár évtizeddel korábban éltek. Az új technológiáknak hála döbbenetesen egyszerű kapcsolatba lépni, és válogatni a lehetőségek között. Akkor mégis miért ennyire frusztrált mindenki?
A problémák egy része saját korunk terméke. De a szerelmi életünk változásai mégsem írhatók egyedül a technológia számlájára, ugyanis rövid idő alatt a párválasztás teljes kultúrája végleg megváltozott. Ma az emberek idősebben házasodnak, mint valaha, és éveket töltenek életükből a Nagy Ő utáni kutatással.
Aziz rengeteget élcelődött a modern kapcsolatokon, de a Modern románc kötet megírása közben úgy vélte, szintet kell lépnie. Összeállt az NYU szociológusával, Eric Klinenberggel, és közösen hatalmas kutatási projektbe fogtak, amely keretében több száz beszélgetést és fókuszcsoportot vezényeltek le Tokiótól Buenos Airesen át Wichitáig. Vizsgáltak viselkedésmintákat, közvélemény-kutatásokat, és létrehozták a Redditen saját kutatási fórumukat is, ahol több ezer üzenetet dolgoztak fel. Bevonták a világ társadalomtudomány-kutatóinak krémjét is.
A Modern románcban Aziz Ansari maró humorát a legmodernebb társadalomtudománnyal ötvözi, hogy feledhetetlen tanulmányút keretében mutassa be nekünk szép, új romantikus világunkat.

Idézet: 
Csak gondolj arra a helyre, ahol gyerekként laktál, a társasházotokra vagy a tágabb környékre. El tudod képzelni, hogy azok közül az idióták közül összeházasodj valakivel?

Fumax kiadó
260 oldal
FordítottaHolló-Vaskó Péter

2016. augusztus 22., hétfő

Nicolas Barreau A ​nő mosolya




Ez a könyv pontosan olyan, mint amit a borítója ígér.
Üde, színes, hangulatos, romantikus, francia ízig-vérig.
Egy könnyed olvasmány, amiben van szív.
Kalandozás Franciaország macskaköves utcáin, éttermeiben. Ételek, zenék, épületek.
Bepillantás a francia mentalitásba, életvitelbe.
Egy romantikus mese.
És rengeteg hangulat és hangulat.
Imádtam minden sorát.

Külön piros pont, hogy a történet egy könyv körül bonyolódik.
Könnyen követhető, kikövetkeztethető, ám cseppet sem unalmas. 
Bájos és finom.
Gyorsan elolvasható. Nem jellemzik körmondatok, ám nem is faék egyszerűségű vagy bugyuta. 
Megfelelő határmezsgyéjén helyezkedik el az élvezhetőségnek.
Árasztja magából a boldogságot, pedig nem csupán jó pillanatok vannak megörökítve a könyvben. 
Egy férfi és egy nő könyve, akiknek megvan a maguk élete, bajuk, sebezhetőségük, de a sors egymáshoz irányítja őket. Mert sors van. Nem lehet, hogy így túlbonyolítja az élet, sors nélkül e történetet. 
Kettőjük szemszögéből láttunk mindent, megismerve ezzel őket. 
A mellékszereplők tovaúsznak rövid időn belül, alig felfedve önmagukat.
Nem mondom, hogy túl nagy mélységük volt a karaktereknek, de eléggé fel voltak térképezve, hogy akár megszerethessük őket, ha ahhoz van kedvünk. 
Aurélie egy érdekes hölgy, aki kicsit ragaszkodik minden kis apróságához, eszményekhez. De szeretnivaló és naiv. Nem mondom, hogy közel állt a személyisége hozzám vagy néha nem idegesített. De nem volt bugyuta és vészesen nem cincálta az idegeim sem.
André egy céltudatos úriember, aki áldozata a fatális vétlennek, az inkognitónak és annak, hogy férfiként gondolkodik, néha cinikusan és érzéketlenül, nem gondolva bele a következményekbe. Őt valamennyire jobban kedveltem, mint a hölgyeményt.

Romantika nincs túlbonyolítva, lassan halad, de érezni a szikrákat, az egymásra találás ígéretét.
Vidám és vicces jelenetek oldják a hangulatot, a drámát, a kínosságot.

Több részletben olvastam és mindig könnyen visszataláltam a könyvhöz, nem rekesztett meg a szünet. Mindig jó barátként üdvözöltem. Tudtam hol szakadtam abba az olvasással. Semmi gondot nem okozott. De egyben, egy estés olvasásnak is tökéletes.

Ha jókor fogod a kezedbe, ha megkedveled a szereplőket, magadénak érzed gondjaikat, drukkolsz nekik, akkor bizony remek szórakozásban lesz részed. Minden adott hozzá.

A hangulat, a táj, az ízek, a szerelem, a humor, a könnyedség és a remek írásmód!

Párizsba akarok menni, de most rögtön!
A könyv igencsak meghozta hozzá a kedvem. 
Egyszer úgyis eljutok...







A könyvet köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… 
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…


Idézet:
Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.

Park kiadó
288 oldal
saját, recenzió
FordítottaSzántó Judit

2016. augusztus 17., szerda

A. M. Aranth Oculus




Egy kicsit ültem az értékelésem fölött, mire elkészítettem volna.
Számos oka van. 
- Nem most olvastam már, utólag nehéz volt összeszedni csapongások nélkül az értékelést. Így sem garantálom, hogy teljesen mentes ettől, a recenzióm.
- Sokáig nem voltam itthon (és nem nyaralás miatt sajnos). Papírra tudtam volna vetni gondolataimat és utána beírni a kis blogomba, de ahhoz túlságosan fáradt vagyok, hogy kétszer írjam le a véleményem.
- Aztán a következő ok, hogy sokat adott a könyv és nagyon jókor. Nem szerettem volna csak áradozni róla. Hanem hibáit is feltárva, írni róla. De nagyon jókor került a kezembe. Átsegített egy nehéz kórházi tartózkodáson, fájdalmakon, félelmeken csupán azzal, hogy volt és elrepített egy másik világba.
- Biztos tudnék még okot találni, ha nagyon keresném, de inkább a történetről írok nektek végre.

Könyvről könyvre elcsodálkozom, mennyit változik, javul, fejlődik, alakul az író stílusa a számon következő könyvei során. Jobban odafigyel az összefüggésekre, a történetvezetésre, a karakterek kidolgozására. Nem ragad le apró részleteknél. Már nem a ruha színe és a körömlakk a fontos, ami szemet szúr nekem. Inkább a világfelépítés egyediségére fektet nagy hangsúlyt.
Amit az első köteteinél hibának láttam, azok valahogy elszálltak. Nem sok mindenbe tudnék a mostani könyvénél belekötni. Egészen apró kis banális hibákba csak, ha nagyon keresném nagyítóval.

Közelebb hozta a szívemhez ezt a műfajt. 
Pedig nem vagyok sci-fi fan. Idegenkedem tőle és nem igazán érzek késztetést, hogy ezt a műfajt a kezembe vegyem. 
De akkor miért is került mégis az olvasnivalóim listájába? 
Mert a borító és a fülszöveg sokat ígért. 
Mert tudtam, hogy olyan világba fog elkalauzolni, ahol a gyomrom még beveszi a műfaji sajátosságokat, emészthetőbbé teszi az író számomra.
Aztán az író neve garancia egy jó olvasmányra.
És nem mellesleg a borító elkészültétől a leleplezésig, a történet alakulásáig figyelemmel kísértem a könyv születését. Nem maradhatok le az olvasásáról és a végkifejletről így!

A karakterábrázolása és a világábrázolása, egy új világ megteremtése isteni volt! Ezek a legerősebbek a könyvben. És ezek a dolgok miatt szerettem a legjobban.
Adva van egy kicsit szokatlan, ám a miénktől nem sokban eltérő kultúra és egy másik bolygó, ahol őrzik még a Földi lét élőlényeit, szokásait elzárva és tanulva belőlük. Aztán adva van egy nagy csapás, hogy ne legyen túl szép, az igazhoz. Ez betegség, ahol megvakul szinte mindenki, aki 40-s korba lép. És ennek áthidalására gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy a "szemek" legyenek és lássanak. Az oculusok. Az elején, a  rózsaszín ködben, minden szép és jó. Majd fokozatosan megismerjük az árnyoldalait, nehézségeit. Utána pedig a szükségességét, mélységes bugyrait, de előnyeit is. Nehéz eldönteni, hogy szükséges rossz ez vagy annál is rosszabb dolog. Mi lenne a jó megoldás helyette, egy csomó morális kérdést feldobva és körbejárva.

Lassú bemutatás és felvezetés, majd gyors történések láncolata. Utána ismét lassan csordogáló monológok, szenvedések és egy ütős, meglepő lezárás.
Sok a csavar, nem kis meglepetéseket okozva. Főleg a végén kapkodod a fejed.
Figyelni kell az összefüggéseket, utalásokat, át kell gondolni és összetenni a kockákat képről képre. Nem tudod a végén, kinek a pártján állj,  kinek is kell szurkolni. Vérzett a szívem rendesen, sokfelé szakadtam. 

Truth, Aoi, Kaled, Verity, Mi-Szellem...
Ezek a nevek egyediek és furák. Nehéz volt megszoknom őket. Vajon honnan ötölhette ki az író? Mert nem mindennapiak, annyi szent.

És ennyi pozitív után jöjjön a rövidke fekete leves, csak érintőlegesen.
A két női főszereplő fura kapcsolata. Truth és Aoi barátok lettek volna csupán vagy testvérek, esetleg több. Sokszor nem tudtam, melyik kategóriába lehetne besulykolni kettősüket.

A harcok izgalmasak. Az ismerkedés része viszont túl hosszú és kiszámítható. Néhol a cselekmény rovására ment az etikai fejtegetés, a morális dolgok.

A Földről és a nagy anyahajóról jövő harcosok furcsaságai és kidolgozatlanságuk néha irritált, Pedig talán kedveltem volna vagy kedvelve utáltam volna őket.
Sok szál, mellékes dolog, még leleplezetlen rész van benne. Persze, hiszen sorozat. Ezt annak tulajdonítom be.

Truth apja és anyja dühítettek, felháborítottak. Nem hívnám szülőknek őket, már bocsi!

De ezek az apróságok eltörpülnek a könyv izgalmassága, egyedisége mellett!



És akkor nézzük a főszereplőket.
Truth sokszínű kiscsaj, akiért nagyon lehet lelkesedni, szeretni, amit aztán egy fél mondatával összetör. Hogy újból megkedveltesse magát velünk. Elég kiszámíthatatlan. Túl sokat tépelődik, gondolkodik akkor is, mikor cselekedni kéne inkább. Könnyen befolyásolható, naiv és mindenkinek próbál jót cselekedni, magát háttérbe szorítva.
De apró kis hibái ellenére (De kinek nincsenek, az tegye fel a kezét. Na ugye, hogy egy kezet sem látok!) csíptem őt, még ha sok húzásával nem értettem egyet és néha a hisztizése sok volt.



Aoi. Nos, ő egy fekete folt. Nagyon nem tudtam a könyv során megállapítani, hogy jó avagy rossz karakter inkább és ezáltal megkedvelni és nagyon megutálni sem ment.
Tetszett nagyszájúsága, pörgős énje, szókimondása. De utóbbi sokszor a hátrányára is vált.


Verity is egy igen érdekes karakter. Néha gyűlöltem, néha szerettem. A könyv végén pedig...
Na de nem lövöm le az összes poént! Hagyok nektek.
Olvassátok!

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek!

Külön köszönet a dedikálásért:)



A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek és és Aranth író úrnak!

Fülszöveg:
Mit ​​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Főnix könyvműhely
420 oldal
recenzió, saját


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék