2017. augusztus 14., hétfő

Könyvtár itthon



                                A kép csak illusztráció

900 fölötti könyvállománnyal élek itthon. Pontosabban a moly adatbázis szerint 937 kötettel. Szerinte. Szerintem nem. Ebben a számban nincsenek benne a gyerek könyvespolcon sorakozó közel 200 lélekszámú kötetek, a lapozók és a ISBN számmal nem rendelkező vagy ide föl nem regisztrált könyvek, az úton lévők ...
Hogy, hogy a szöszbe jött össze ennyi kötet? Az jó kérdés. Szép sorban lopták be magukat a könyvespolcomra. Ebből mennyit olvastam már?
Ez még jobb kérdés. Irulok-pirulok, talán ha 30 %-át.
Miből tevődik össze ez a nagy szám? Lássuk csak. Szerintem minden könyvmoly ismerősöm magára fog ismerni a kis listámban.

Magyarázom a lehetetlent:
- Kaptam ajándékba valakitől szülinapra, névnapra, ünnepre, ajándékozásra, kértem valamire ajándék gyanánt.
- Megleptem magam vele. Kárpótlás, mert nem fért rám a kinézett nadrág. Vagy mert szomorú voltam és felvidított. Nem azt kaptam, amire nagyon vágytam, így vettem magamnak valamit. Hát persze, hogy könyvet. Fájdalomdíj volt a műtét, törés, akármilyen fájdalmas beavatkozás után. A köröm letörése és a szerelmi bánat is ér ám.
- Kirándulásból, nyaralásból, könyvfesztről  emlék.
- Megtetszett. Gyors, alkalmi vétel volt. Hogy miért? Hát mert csak.
- Akciós volt. Hiába nem lehetett kihagyni, hiszen a 80-70-60-50-40-30-20-10%-os akció kihagyhatatlan. Ugye? Nem szabad ilyen áron ott hagyni. Úgy dobták utánam.
- Csak böngésztem a kiadó/könyves eladó oldalán. Kiáltott utánam, hogy vegyem meg. Ha már fölléptem az oldalra, üres kézzel nem léphetek ki.
- Sokaknak megvan. Nekem miért ne legyen a polcomon akkor?
- Olvastam már könyvtárit/kölcsönt, de olyan jó volt, hogy KELLETT a polcomra!
- Olvastam az írótól már, és az jó volt. Kellett a többi könyve is.
- A sorozat első része megvan, csak be kellett szereznem a többit is. Nem maradhatok befejezés nélkül.
- Ajánlották. Mindenkinek, kifejezetten nekem. Így muszáj volt, na.
- Szerelem volt első látásra a borítója/fülszövege/címe. Belehaltam volna, ha nem szerzem be.
- Kaptam a kiadótól, írótól közvetlenül.
- Dedikált könyv. Azt nem hagyhattam ott.
- Kötelező olvasmány volt vagy lesz.
- Olyan klasszikus, amit mindenkinek olvasnia kell és a polcára tenni, mert társadalmi elvárás.
- Annyira reklámozták. Annyira tolták. Kellett egy próbát tennem vele, tényleg annyira jó-e?
- Annyira leszólták, hogy el kell olvasnom, saját szemmel látni, mennyire rossz olvasmány.
- Film vagy sorozat készül/készült belőle, elsőnek el kell olvasnom ahhoz, hogy megnézhessem.

Nagyjából így kerültek a polcomra ezek a kevés számú könyvecskék.

Pont leltározok. Összeírom mim van meg. Megnézem, mitől válnék el(nem túl szívesen, de helyhiány miatt muszáj lesz).
Elévülnek vajon az akkor nagyon vágyott kedvencek?
Van olyan könyv, ami 2010-s év könyve volt. Megvettem, mert nagyon keresett, olvasott volt. Azóta is ott áll a polcomon. Már nem vágyom rá annyira, új kedvencem van, amit szeretnék.
Kismamás könyveket vettem a kismama korszakhoz, lagzis könyveket a lagzishoz. De már túl vagyok mindkettőn. Viszont a könyveket sosem olvastam el idő hiányában. most mit is kezdjek velük.
Sorozat kezdő kötetei, amik sosem lesznek befejezve. Nem fogom tudni a végét. Így talán el sem kezdeném, nem szívesen.
De mi legyen ezekkel az elfeledett könyvekkel? eladni, ajándékozni sajnálom őket. A helyet foglalják csak. Elolvasom-e őket valaha? Hát, nem biztos.
Viszont sok kincsre leltem pakolás közben, amit ezer éve olvasnék. Ha időm engedi, sorra is veszem őket. Igaz ezt megfogadom minden évben. Mint azt is, hogy csökkentem az olvasatlanok számát és nem veszek új könyvet.
De ember tervez...

2017. augusztus 2., szerda

TopSzerda5




Egy téma, öt könyv, toplista a Top 5 Wednesday keretében.
Nézzük a mai témát:
Borítók, amiben szívesen laknék.
Jól hangzik. Amúgy is szerdán borítós nap van nálam. Csakhogy olyan borítót keresni, ami nem csak szép, de a világában is laknék, nem egyszerű.
De azért íme a kedvenceim. A tavalyi és idei olvasmányaim közül válogattam.

1. 
Hogy rá miért esett a választásom? Mert léghajók, régi fegyverek, régies ruhák tarkítják.




2. A borító magáért beszél. Azt még nem tudom, hogy a jó vagy a rossz oldalon szeretnék-e lenni, de lennék bármelyiken.




3. Erdő, tündérek, varázslatos dolgok. Csupa melegség árad erről a borítóról. Naná, hogy élnék benne!




4. Ebben a melegben azt hiszem nem kell elmondanom, miért választottam  e borítót. 
Kis szellő, tenger, só illata...




6. Ez a borító gyönyörű és egy igazán izgalmas világot takar, ami sokszínű. Szívesen birtokba venném. De csakis valami varázslatos lényként!





2017. július 26., szerda

TopSzerda5

Egy téma, öt könyv, toplista a Top 5 Wednesday keretében.
Sorozatok, amik jobbak lettek.  
Az idei hét fő motívuma ez, ami nem olyan könnyű, az igazat megvallva. Inkább olyan sorozatok jutnak eszembe, amik egyre rosszabbak és rosszabbak lettek. Na de ha jól körül nézek, akad azért ilyen is!



J. K. Rowling: Harry ​Potter és a bölcsek köve 
Tudom, hogy lerágott csont de az első sorozat, ami eszembe jutott, az a Harry Potter. Az első kicsi gyerekkönyvnek készült, majd egyre sötétebb, felnőttesebb, szövevényesebb lett. És persze korosztálytól függetlenül szinte mindenki kedvence! Az enyém is.





Vivien Holloway :Mesterkulcs (Winie Langton történetek) 
Már az első rész is elvarázsolt, de a folytatások kezdenek egyre jobban a szívembe lopakodni. Hogy mitől jobbak az első résznél? Még  viccesebbek, ironikusabbak.




Ann Aguirre: Horda (Razorland-trilógia )
Szintén egy olyan sorozat, amit egy jó felvezetés után még jobb, izgalmasabb részek követtek.



Tiffany Reisz: A ​szirén (Eredendő bűnösök) 
Egy érdekes kis erotikus. Az első rész szimplán egy egyszerű kis erotikus könyv volt, ami egy tucat. Utánzatnak tűnt, ami meglovagolja a sikeres , éppen betörő trendet. Ám a következő részek életre keltek. A karakterek egyedi színezetet kaptak.




Christopher Paolini: Eragon (Az örökség) 
Már az első részt is szerettem, de az nagyon ifjúsági kategóriás volt, kevésbé kihasználva a nagyszerű világot, amit az író létre hozott. Így ez javult a következő részeknél.


Borítót, könyvcímet vegyenek

Szépségesen érdekesek









2017. július 24., hétfő

Vivien Holloway: A bross és egy kis interjú a végére




Vivien Holloway: A bross
A könyv egy kis rövidített vidámság bomba, Winiék háza tájáról, hogy kibírjuk a következő kötetig. 
Van, aki nem ismeri még Winie sorozatát? 
Szerintem nem kell nagyon bemutatnom az ifjúsági korosztálynak, a steampunkot kedvelőknek, a magyar írókat támogatóknak, az igényes történeteket kedvelőknek...Ugye?
Na de ha még nem hallottál róla, véletlenül sem olvastad egy részét sem, az írónőt sem ismered, akkor elmondom, hogy egy magyar írónő nagyszerűen kitalált világába merülhetsz el részekről részekre, ami vidám, bohókás, szerelmes, steampunk. Jól megírt könyvek sorozata. Ám cselesen, igen rövidek, hogy a következő részt nagyon igényeld.

Hogy karácsonyi történet? 
És én éppen nyáron olvasom, nem pedig a hideg téli estéken, forró teát iszogatva, fa díszítése közepette?
Hát, az előfordul. Legalább a nagy melegbe egy kis hideget is hozott, az óriási mosolygások mellett. 
Mert egy merő humor és szeretet bomba. 
Szerintem Vivien egy kicsit a családja melegségéből is lopott hozzá. El tudom képzelni, milyen lehet Viviéknél és Winiéknél is egy egész napos karácsony. 
Vidám, meleg, megmosolyogtató, serény, bájos, fényes, kicsit sírós, kicsit kacagós. Winiéké pedig nagyon egyedi. Nem is lopom tovább a szót. Olvassátok el a könyvet. Hiszen felvázolhatnám a történet nagyját. Elég legyen annyi, hogy karácsony, egy bross, család és Winie. Kell ennél jobb kombó?

Na és akkor jöjjön a ráadás, amit szerintem mindenki várt az első sorom óta!

Winie kérdések:
-        Kedves Winie, minek köszönhetjük, hogy bepillantást engedtél e jeles ünnepetek a karácsonyi készülődésbe?
Gondoltam, lássátok ti is, mivel kell nekem megküzdenem minden egyes alkalommal. Mert ez mindig ilyen. Azt hiszem, öt-hat éves lehettem, mikor apám bezavart a kéménybe, mert épp karácsony napján dugult el valamitől. És akkortájt épp én voltam a legkisebb… én fértem be. Szedtél már kis félig sült, döglött galambot a kéményből? Hallgass rám, ne próbáld ki.

-        Miben tér el a ti karácsonyotok másokétól?
A karácsony nálunk egy jól szervezett káosz. A szervezést anyámék csinálják, a káoszt meg a gyerekek. Én, ha tehetném, egész nap aludnék, és csak akkor mozdulnék ki, mikor megérzem a sült pulyka és az almás pite illatát, egy perccel sem korábban. Igazából nem tudom, miben tér el a karácsonyunk másokétól, mert én csak miénket ismerem. Az is sok olykor.

-        Minek örülnél a legjobban, így karácsony alkalmából?
Nyugalomnak. Csendnek. Tizenkét óra zavartalan alvásnak.

-        A családod igazán különleges. Mit szeretsz bennük a legjobban és mitől tudsz a falra mászni?
Langtonok kiállnak egymásrét. Csinálhatsz akár milyen hülyeséget, a család akkor is beáll a hátad mögé. Legfeljebb utána közlik, hogy hülye voltál, de az adott pillanatban mindenki számíthat mindenkire.
Viszont mindig mindenről tudnak. Mindig. Mindenről. Nincs magánéleted. Egy perc se.

-        Van kedvenc ünnepi rituáléd?
Nézni, ahogy anyám süt, apám díszíti a fát, Audrey meg idegbajt kap. Ez utóbbi amúgy is a kedvenc hobbim.

-         Miben érzed ilyenkor otthon magad a készülődés közepén?
Nincs kedvenc ruhám. Az Audrey. Igazából, ha félig tiszta, nekem jó. Anyám ragaszkodik a teljesen tisztához, ilyenkor meg általában igyekszem a kedvére tenni

-        Sokan várják már a történeted következő fejezetét. Mikor tudhatjuk papíron?
Elméletileg idén ősszel, november körül.

-        Megtudhatunk némely kulisszatitkot a könyv keletkezéséről?
Túl sok kulisszatitok nincs. Mikor már eleget rágom Wee fülét, talán leül, és nekiáll írni is. Kicsit körülményes úgy tollba mondani, hogy folyamatosan rugdosnom kell, hogy haladjon már.

-        Hogy viszonyulsz a történeted megálmodójához? Te is annyira csíped, mint mi?

Egész jófej. Legalábbis nem nagyon szól bele abba, mit csinálok, ezzel pedig már előrébb van, mint a családom kilencven százaléka. Szóval igen, egész jól kijövünk. 

2017. július 20., csütörtök

Soman Chainani Itt ​nincsenek hercegek




Egy jófajta felnőtt mesére vágytam, így a választásom e könyvre esett. Jól is tettem. Kellemesen elvarázsolódtam. De nem csak ennyit tud  a könyv. Kellemes meglepetés volt, mert bizony meglepett. Azt hittem nem fog újat mondani, kiszámítható és tudom mi lesz a folytatás, a vége. De nem. Nagyon nem. Teljesen más irányba ment el a történet, mint gondoltam volna.
Az első részt kórházban olvastam, illetve "gyorsan végigrágtam magam rajta" a helyes kifejezés inkább. Tömény volt úgy, de élvezhető. Most is gyorsan haladtam, de hagytam időt a leüllepedésre, a megemésztésre.

A nagyon ifjúsági szereplők, első szerelem, konspirációk, iskolai dolgok,  ki-kit nem szeret részek már nem az én asztalom. De hiába nem én vagyok a korosztály, aki a kiszemelt, mégis élveztem, ha ezeket a momentumokat eldugtam a tudatom mélyére. Így csak a poénokra, a sötétségre, a varázslat(os) világra koncentráltam. És persze arra, amit látni vélek a könyvben. Nem tudom más is így van-e vele, de egyfajta kifigurázását a meséknek, a mai rózsaszín világnak is(hűdemilyenszépmindenéstökéletes).

A humoron kívül a könyv legnagyobb erőssége az szerintem, hogy szinte minden korosztály megtalálja a neki tetszőt a történetben. Kinek a tinis csevegés, az iskolai jelenetek, kinek a romantika, kinek a világfelépítés, míg másnak a humor, a nyelvezet, kiszámíthatatlanság vagy éppen a mesevilág elferdítése, kifigurázása fog tetszeni.

A szereplőket az első részben élesen, meghatározóan  érzékeltem, osztályoztam, tudtam kit szeretek, kit nem. Ez a határ kezd elmosódni. Már nem mindig szeretem ezt vagy azt a szereplőt. Ingadozok.
Az új karakterek ütősre és egyedire sikeredtek. Örülök, hogy sok mellékszereplő több jelenetet kapott, így jobban megismerhetjük. Mélységük lett, nem csak bábu karakterek, akik butácskák és csak úgy vannak. Két főszereplőnk szintén még jobban mélyült, alakult, változott, épült.

Még mindig imádom a könyv szóvicceit. Gazgató és Thénetész...
Még mindig imádom a könyv egyedi karaktereit, lényeit, világát.
A tanulságokat, a meghatározó idézeteket szintén. Hiszen van itt szó barátságról, szerelemről, külsőségekről, családról...
Nem beszélve az illusztrációkról, amik nagyban feldobják a könyv szépségét!

Tanulságos könyv és haladós is. Hamar végigszáguldottam rajta, pedig elég vastag könyv. Ám mégis rohantak a lapok, pedig nem tartalom nélküli, egyszerű kis könyvecske. Hiába, vittek a történések, a fordulatok, a vágy, hogy ismerjem a VÉGE szó előtti részt. Hát most jól megkaptam. Tűkön ülve, körmöt rágva várhatom a folytatást.

A könyvet köszönöm a Twister Médai kiadónak!


Fülszöveg:
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott. 
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez? 


Idézet:
""– Miért nem kaphatja meg egy lány mindkettőt? – kérdezte Sophie halkan. Az ágykeretben tükröződő fiúarcát nézte. – Miért nem kaphatja meg hercege szerelmét és barátnője szeretetét egyszerre? 
– Azért, mert felnőttük, Filip – sóhajtott Tedros. – Amikor az ember nagyon fiatal, hajlamos azt hinni, hogy a legjobb barát, a legjobb barátnő a minden. De ha megtaláljuk igaz szerelmünket… ez megváltozik. A barátság azután már nem lehet olyan, mint volt. Mert akármennyire is igyekszünk mindkettőt megtartani, csak egyhez lehetünk hűségesek.""


544 oldal
Twister Media kiadó
FordítottaBozai Ágota 
llusztráltaIacopo Bruno
recenzió

2017. július 12., szerda

TopSzerda5


Egy téma, öt könyv, toplista a Top 5 Wednesday keretében.
Ehhez a cuki kis kezdeményezéshez is csatlakozom pár bejegyzés erejéig.
Itt találjátok bővebben az ötlet kiagyalóját és mindent: https://www.goodreads.com/group/show/118368-top-5-wednesday

A mai bejegyzésben kedvenc gyermekkori könyveimet mutatom meg! 
Sam írta, hogy lehet „Middle Grade” is, amit a 8-12 éves korosztálynak íródott könyvekre mondják. Hát...Ő...Izé...

Nem voltam szokványos gyerek. Minden elolvastam, ami a kezem ügyébe került. Az újságokon át a tejes címkéig, a szüleim polcán található könyvekig. Így a gyermekkori kedvenc könyveim sem túl szokványosak. Igazán gyermekkönyveknek sem nevezném nagyon csak párukat.

1. Benedek Elek: A világszép nádszál kisasszony
Rongyosra olvastam. Elég sötét és nem szokványos mesék találhatóak benne.Rajzolgattam ki belőle a hercegnőket is. Még mindig a polcomon található és alig várom, hogy lánykáimnak is átadjam a fanatizmust.


2. Karl May: Winnettou
Világéletemben indián lány akartam lenni. Erre rátett a hosszú, sötét hajam és a könnyen barnuló bőröm egy lapáttal. Rengetegszer lovagoltam, harcos hercegnő voltam kislányos álmodozásaim közepette. Persze csak a jó részeit láttam a dolgoknak naivan.


3. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Nem tudom megmondani miért, de az első könyv, amit igazán megszerettem. Újra és újra elolvastam. Jelenleg 4 különböző példányban fellelhető a polcomon. Hogy hányszor olvastam pontosan? Nem tudnám megmondani...



4. James Herriot: Egy állatorvos történetei
Vicces, megmosolyogtató, régies, tiszta...És egy csomó jó dolgot el tudnék mondani a könyvről és írója képzeletéről. Továbbá állatokról szól.



5. Francine Pascal: A lehetetlen
Első igazi romantikus könyvem volt ez és pár másik része a sorozatnak. Itt már kicsit nagylányosodtam...



Borítót, könyvcímet vegyenek


Egy kis tél a nyárban:
















Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék