Alyson Noel: Evermore-Mindörökké

Alyson Noel: Evermore-Mindörökké

Ismét egy ifjusági regény.Örök fiatalnak érzem magam,ezért engem lekötnek az ifjúsági könyvek is maradéktalanul,ha jól meg vannak írva.
Mióta egy szörnyű autóbalesetben odaveszett a családja, a tizenhat éves Ever látja az emberek auráját, hallja a gondolataikat, s egy érintésből kiolvassa az élettörténetüket.
Mivel elkerül minden emberi érintést, hogy leplezze a képességeit, csodabogárként tartják számon új iskolájában - de minden megváltozik, amikor megismerkedik Damen Auguste-tal. Damen jóképű, egzotikus, gazdag és rengeteg titka van - és ő az egyetlen, aki elhallgattathatja a zajokat a fejében. A lány nem tudja, kicsoda (vagy micsoda) Damen valójában.
A fiú a fény és a sötétség határán jár, egy elvarázsolt világban, ahol senki sem hal meg.

Egy aranyos ifjúsági regény.

Szegény Evernek meghal a családja,de ő életben marad felépül.Viszont ezután látja az aurákat,hallja a gondolatokat és látja a halott kishúgát Rileyt.
Felfegyverkezik kapucnival,fülhallgatóval az esetleges gondolatok ellen,kerüli a testi kontaktusokat is.
Míg nem megjelenik Damien aki pont Ever mellé ül le a suliba.Ever nem hallja a gondolatát és az auráját sem látja.Egyszerűen elcsendesedik minden amikor a közelében van. Szerelem szövődik közöttük,de Damien nagyon furcsa fiú.
A semmiből tulipánokat varázsol,kitalálja Ever kívánságait, hirtelen eltűnik majd vissza tér. Feltűnik a színen Drina, aki Ever barátnőjét maga mellé állítja.
Később kiderül hogy Damien és Drina hallhatatlanok,férj és feleség ráadásul.
Drina Ever életére tör,de megmenekül.
Már ő is halhatatlan,Damien azzá tette a balesetekor hogy végre maga mellett tudja.
Ever előző életeiben is Damien szerelme volt és Drina mindig megölte.
Most az egyszer nem hagyja magát és legyőzi Drinát.

Jó könyv volt, tetszett is.
De mégsem fog a kedvenceim közé tartozni. Ez már túlságosan ifjúsági számomra.
Az alap történet jó,már csak a kivitelezés nem teljes.
Hiányzik végig a magyarázat,a társadalom felépülése,ki kicsoda,mi hogy jön létre.
Érdekes ahogy a végén sem magyaráz meg semmit.
Nyitva hagyja a kapukat talán a következő részhez?
A vége olyan befejezetlen...
Kicsit lehetett volna benne több magyarázat, oda kellett volna figyelni a hirtelen váltásokra is.
Néha túl gyorsan vált és az olvasó nehezen fogja fel.
A karakterek jól,szerethetőek.
Ahogy begyorsul a cselekmény a vége felé, pont az izgalmas résznél lelassul, vontatottá válik.
Ezen változtattam volna.
Kíváncsi vagyok a következő részére.

Könyvmolyképző:
http://www.konyvmolykepzo.hu/

304 oldal
saját
10/7