Első sorban nagyon szépen köszönöm Nimának a kölcsön könyvet, illetve könyveket.
Már nagyon régóta nálam vannak, ezért elnézést kérek.
Így bele is kezdtem gyorsan, igaz a reci könyvek hátrányára.
Nehéz értelmes, összefüggő mondatokba rendeznem a könyvről az érzéseimet, gondolataimat, de megpróbálom.
Abban nem vagyok biztos, hogy összefüggő lesz és érthető.
Tetszett.
Már az első oldalaknál megfogott az író stílusa.
Ahogy kezdődik, az maga a paradicsom egy olvasónak, könyv függőnek.
Olyan ártatlanul kezdődik, de már sejteni hogy nem egyszerű olvasmány lesz ám.
Egy kisfiút édesapja elvisz az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahol kiválaszt egy könyvet magának.
Rögtön bele szeret a történetbe és mindent tudni akar a könyv szerzőjéről.
Rejtély, rejtély hátán.
Daniel bele mászik valamibe, amibe nagyon nem kellene.
A könyv szerzőjének sorsa összefonódik az övével, néhol kisértetiesen meg is egyezik.
Minden benne van a történetben, ami egy jó könyvhöz kell és ezt ki is használja.
Van romantika és szerelem, csalódás és ármány, halál és nyomozás.
Érdekes sorsokat ismerhetünk meg, ami mind egy szálig vissza vezethetőek a könyvhöz.
Érdekes, hogy az író, minden szereplőt annyira megmintáz, bemutat, mint a főszereplőket.
Így nehéz bizton tudni ki a főszereplő és ki az akit kihúznak a jelenetből késöbb.
Hátborzongató misztikum végig jelen van, ami végül kiderül, hogy mégsem természetfeletti, csak a sors és félre értések sorozata.
Végig olyan érzésünk van, hogy valami rosszul fog végződni, valami nagyon sötét titok lappang a dolgok háttere mögött.
Apró kis kirakó darabkákat vet elé az író, amik hol mellékvágányra terelnek, hol kicsit világosítanak a képen.
A végén pedig minden össze áll egy egésszé.
Kedvenc szereplőm a csalafinta és humoros Fermín lett a nagy életbölcsességeivel.
Sokakat idegesített a cirkalmas nyelvezet és a "túl sok."
Engem nem.
Szerettem, hogy nem hagyott levegtő venni és pihenni.
Nagyon sok jó idézetet ki tudtam volna írni belőle ide nektek.
" Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap."
" …az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá. "
A borítója is tetszik, a hangulathoz illő.
Most még a fülszöveggel is egyt értek.
történet:10/9
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek, romantika:10/8
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
humor: 10/8
a borító :10/7
fülszöveg:10/7
Ulpius kiadó
kölcsön könyv
606 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése