2013. január 3., csütörtök

George R. R. Matrin: Trónok harca



Az év első könyvének bejegyzése az előző év utolsó olvasmánya volt.
De nem volt nagyon időm és nem akartam összecsapni.
Mert ez a könyv megér egy kis időt, hogy bővebben áradozzak róla.

Igen, áradozó post lesz hölgyeim és uraim. Kőkeményen!
Aki nem szereti az ilyen olvasnivalót,  ne is olvassa tovább, mert nem sok kivetnivalót találtam a könyvben.:)

Elsőnek nézzük a film és könyv kapcsolatát.

A filmsorozatot kezdtem el nézni elsőnek, ami durva volt, de tetszett.
Igaz némelyik résznél inkább kikapcsoltam volna, mert megfeküdte a gyomrom, de végül nem tettem.
Így nem volt kérdéses, hogy el is karjaim olvasni.
Azt kell, hogy mondjam, a film tökéletesen visszaadta a könyvet.
A szereplők is jól össze lettek válogatva.
Viszont az érdekesség az, hogy van, akit nem szerettem a filmben, de a könyvben nem volt bajom vele (Sansa)
Vagy a könyvben semmilyen nem volt, a filmben pedig csíptem (Tyrion).

Most lássuk a könyvet.
Imádtam, imádtam, imádtam.

Pont a kedvenc nagyszoknyás, lovagos-váras korszakomba játszódik.
Ezért már megéri elolvasni.
Ez mellé kapunk egy ki misztikumot és egy csipetnyi újítást is a világban.
Nem sokat. Csak egy egész kicsit, nem számottevő, így a fantasy könyveket kerülő emberek is olvashatják bizalommal, élvezni fogják.
Férfiaknak ajánlanám a kemény párbeszédek és a kemény férfias világ miatt.
De romantika is van benne a női olvasóknak.

Aztán a szereplők fantasztikusak. Igaz néha az érzelmeiket hiányoltam, de csak egy picit.
Ennek ellenére jól megalkották őket.

Az író viszont egy szörny!
Gondolkodás nélkül kiírja a főszereplőket is.
Helye sincs a panasznak.
Megszeretni nem érdemes senkit sem.
Ami fáj, viszont felüdülés egy könyvben.
Nem azt írja meg, amit mi olvasni várunk, hanem ami neki tetszik.
És így kiszámíthatatlan és élvezetesebb a könyv.

A másik dolog, amiért szeretem az az, hogy hihető, szép, kerek történet, korhű mind a stílusában, mind a szereplők viselkedésében, babonáikban.
Azért szép, kerek történet, mert az író mindenre gondolt.
Oda figyel minden apró mozzanatra.
A történet kapott mítoszokat, babonákat, egész családfákat, összefüggéseket.

A leírásmódja tökéletes a könyvnek.
Szerettem a tájakat, a vicces szópárbajokat, a jeleneteket.
Néhol eléggé szókimondó, naturista, de a kor velejárója és pont a helyén van.

Kedvenc szereplőm  Daenerys lett.
Az ő történetének szála ragadott legjobban magával, bevallom a sárkányok miatt főleg.
Meg azért is, mert érdekelt mindig a vesztes fél és vártam, hogy mikor fog felemelkedni a hányatott sorból.
De persze még vannak további részek, így még a negyedét sem ismerem a jövőjének.

Legszívesebben egyhuzamban végig olvastam volna.
Nehezen tettem le a könyvet egy vacsorakészítésért vagy rend rakásért (na, Danci babáért nem).

Több ember szemszögéből olvashatjuk, mindenki külön fejezeteket kap, így több belelátásunk van az életükbe.
Talán ezért szerethetők a karakterek, ezért kerülnek hozzánk közel, mert emberszeretőbb.

Így a következő bolti sétám után, tudtam mit fogok magamnak venni, hát a következő részét.
És van még neki bőven.
Szóval három-négyhavonta biztosan olvasni fogjátok tőlem a következő részek értékeléseit.
Mert könyvstop ide vagy oda, nekem KELL ez a sorozat a polcomra!

A borítójával sincs semmi gond szerintem!
Nem hatásvadász.


történet:10/10
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/10
érzelmek, romantika:10/8
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
 humor: 10/8
misztikum: 10/9
 a borító :10/8
fülszöveg:10/8

saját
Alexandra kiadó
890 oldal
Fordította: Pétersz Tamás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék