2013. június 28., péntek

Aurora White interjú









Megint  interjút készítettem nektek, egy most még mellőzött íróval, ami a jövőben változik reményeim szerint majd.
Ő pedig nem más, mint Aurora White.
Fogadjátok sok szeretettel!

- Mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk rólad, a magánéletedről, a hobbidról? Munkádról?
- Komárom-Esztergom megyében élek apámmal, és öcsémmel egy kis faluban. Laboránsként dolgozom már két éve egy neves gyógyszergyárnál. Előtte környezet- és munkavédelmi feladatokat láttam el egy vállalkozásban.
Hobbimról: sok mindent szeretek csinálni a szabadidőmben, de leginkább olvasni, írni és tanulni szoktam. Érdekelnek az idegen nyelvek, kultúrák, főleg a keletiek (ez benne lesz majd egy már megírt, de javítás alatt álló regényemben, mely valós eseményeken alapszik, és a párommal való megismerkedés áll a középpontjában).

- Hogy váltál íróvá? Nem ez a hivatalos munkád vagy igen?
- Körülbelül 9-10 éves lehettem, mikor elhatároztam, hogy, ha nagy leszek, akkor írni fogok. Erre az elhatározásomra a könyvek iránti hatalmas szeretetem ragadott, ami a mai napig is erősen él bennem. 
Kb tizenöt éves lehettem, mikor nekiláttam az első regényemnek, ami rövidesen a kukában végezte (nem tetszett). Ez után voltak további hasonló próbálkozások, majd 2008-ban kezdtem el ténylegesen az írással foglalkozni: eleinte novellákkal, majd kisregényekkel, végül 2011-ben megjelent az első kötetem is.
Sajnos nem ez a hivatalos munkám, de az egyik legnagyobb álmom, hogy egyszer azzá váljon.

- Az írói neved álnév. Honnan van? Van köze a saját nevedhez?
- Az álnevem a saját kitalációm. Egy időben rengeteget gondolkodtam, hogy milyen néven publikáljam a regényeimet - a sajátomon nem akartam -, ezért egy hozzám közel állót választottam.

- Mesélj kicsit a már megjelent könyveidről. Kiknek szólnak? Milyen jellegűek? Mennyi idő alatt jöttek létre?
- A könyveim mindenkinek szólnak, aki szívesen veszi kézbe írásaimat, de, hogy komolyra tereljük a szót, leginkább az ifjúságnak szánom őket, és a jövőben is főként ifjúsági regényeket szeretnék írni.
A Netes szerelem egy romantikus történet a mai ismerkedésről. Ősszel fog megjelenni a következő rész, és még tervezek hozzá néhány részt. Ennek a sorozatnak azt a célt szeretném állítani, hogy bemutassam az internet világának előnyeit és buktatóit, valamint, hogy a mai kort szeretném benne hűen ábrázolni. Eddig ezen a könyvemen dolgoztam a legtöbb ideig, olyan két évbe tellett, mire megírtam.
A sötétség gyermeke egy fiataloknak szóló fantasy, melyben a szeretetet, és a szeretet erejét próbáltam előtérbe állítani.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
- A próza áll hozzám közelebb, bár időnként próbálkozom versírással is. Már gyerekként voltak versszerű próbálkozások (ma már csak így jellemezném őket).

- Megosztanád velünk esetleg egyik műved?
- Persze, szívesen.

"Félek,
túl forró a vérem,
karcsú lábaimmal
táncolok a jégen.
Tekintetem
a teliholdra vetem,
s táncolok, táncolok
át a téli éjjelen.

Messzire,
távolodnak gondolataim
el, egy téli éjjelen,
a hold fénye megpihen.

Mégis
lépkedek, lépkedek
a vékony, törékeny
jégen.

Várom,
hátha látom
még egyszer az életben
a Nagy Szerelmem.

Csak táncolok,
táncolok a repedező jégen,
de tudom, nem sokára
végem.

Egyre
hosszabban nyúlnak el
a jégen a repedések
mígnem…

Beszakadok,
karcsú testemet öleli
a végzet
s elmerülök a mélység
vizébe."



- Mi ad legtöbb inspirációt egy készülő műhöz?
- Az olvasott könyvekből szoktam inspirációt meríteni. Margit Sandemo, Jules Verne és Rowling a legnagyobb példaképeim, általában az ő munkásságukból próbálok erőt meríteni.
Gyerekkoromban rengeteg indiános regényt olvastam, ami szintén egy meghatározó pontja volt az életemnek. A hamarosan megjelenő  kötetemben az egyik történetben fontos szerepe lesz ennek.

- Karaktereid kitaláltak nagy részt vagy van olyan, amit valaki jellegzetességéről mintáztál?
- Fele-fele arányban szerepelnek kitalált szereplők, és valós karakterek a történeteimben. Gyakran a saját önéletrajzomból merítek ihletet íráskor.

- Hogy képzeljünk el, mikor írsz? Van sémád, helyed vagy időpontod egy regény írásakor?Vagy mikor eszedbe jut valami, leírod?
- Mielőtt elkezdek írni, általában egy kép jelenik meg előttem a történetből, amit szabad perceimben képzeletben tovább szövök, majd elkezdem leírni. Mikor már a gépelésnél tartok, megy minden magától, mintha olvasnám a könyvet. Ritka az, hogy azonnal leírjak valamit, legtöbbször elraktározom őket magamban, és, ha már befejeztem egy történetet, akkor előveszem az új ötletet, és nekiállok. Nem minden regényem éri el a publikálást, gyakran a felénél rádöbbenek, hogy nem tetszik a történet, és "elteszem a fiókba".

- Mennyire volt nehéz kiadót találni számukra?
- Nem könnyű jó kiadót találni manapság, a Holnap Magazint egy ismerősöm ajánlotta. Számomra az ár volt az elsődleges szempont.

- A molyon az egyik legnagyobb olvasói portálon is jelen vagy. Hogy fogadtak az olvasók, mint írót? Mások veled, miután elolvasták a könyved?- Mennyire mernek nyíltan véleményt formálni a könyvedről?
- Vegyesen fogadtak a többiek, sajnos, van, akivel jó ideje nem tudtam szót váltani. Néhányan nagyon megörültek nekem, és izgatottan kérték, dedikáltan küldjem nekik a könyvemet.
A legtöbben nyíltan formálnak véleményt, aminek őszintén örülök, mert tudom, hogy mik a gyenge pontjaim, hol kell erősítenem. Sajnos volt olyan eset is, ahol az értékelőt, kértem, hogy fejtse ki bővebben a véleményét írásomról, de erre a mai napig nem kaptam választ.
 A szavak nélküli csillagokat szeretem az oldalon a legkevésbé, mert abból lehet a legkevesebbet meg tudni. Ezt szerintem a szerzők bosszantására találták ki. Ha valakinek tetszett a regényem írja le, miért, ha pedig nem, arra is kíváncsi vagyok, mi nem tetszett nekik benne.

- Gondolom figyelemmel kíséred a könyved kritikáit? Kinek a kritikája esett eddig legjobban?
- A legjobban egyik írótársam kritikája tetszett a legjobban. Sokat tanultam belőle.

- Manapság nagy divat blogot vezetni. Téged még nem darált be ez a divat. Hogyhogy? Nem is tervezed?
- Volt régen egy blogom talán még most is ott kallódik valahol az interneten. Maradok inkább az írással foglalkozó oldalakon: az Amatőr Művészek Fórumán (Gilthonielként), és a Napvilág Íróklubon (Serenityként).

- Más írók blogját figyelemmel kíséred azért? Vagy van olyan blogger, akinek olvasod rendszeresen a blogját?
- Ritkán olvasok blogot, csak néhány ismerős írásait szoktam figyelemmel kísérni, például az interjú készítőjéét.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
- Sok kedvenc íróm és költőm van. 
Az amatőrök közül: Eliza Beth, Elisa Rot Mikle, Sz. Karker Mária
 profik közül: Lőrincz L. László, Szabó Magda Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Fekete István
külföldi: Stephen King, Margit Sandemo, J.R.R Tolkien, Karl May, J. K. Rowling.


- Mik a jövőbeli terveid az írás terén?
- Nincsenek konkrét terveim, talán csak annyi, hogy szeretném minél jobbra fejleszteni a technikámat, hogy egyszer bekerülhessek a legjobbak közé, és megmaradjak az utókor emlékezetében.


A nyárra tervezek néhány könyvbemutatót, amik egyelőre csak elméleti síkon szerepelnek. Néhány barátom segítségével kerülnének megrendezésre.
És persze több könyv is várható tőlem.
Gyöngyhalász, Netes szerelem 2





Ahol még megtalálható Aurora:


Aurora White: A sötétség gyermeke


A jó és a gonosz küzdelme örök téma az irodalomban, mégis kimeríthetetlen. Aurora White könyvében megelevenednek a félelmek, keverednek a mese, a krimi, a sci-fi és a horror elemei, hogy még színesebbé tegye történetét a szerző. Azonosulhatunk a szereplőkkel, és végig kísérhetjük egy olyan világ eseményeit, amely akár saját életünk is lehet. A szereplők itt élnek köztünk, mert ahogyan a szerző írja könyvében: 
„Minden századik évben megjelenik az ördög és az angyal a Földön. Születik egy tökéletesen jó, hibák nélküli ember és egy velejéig gonosz, aki semmiféle jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Ezek ketten sokszor életük végéig nem tudnak egymásról, de előfordul, hogy a véletlen egymás mellé sodorja őket; olyankor feszültséggel telik meg a levegő…”


Aurora White: Netes szerelem

A társkeresés buktatóit bemutató regény olvasása közben egy kicsit önmagára ismerhet mindenki, aki már próbálkozott az arc nélküli ismerkedés formáival. Nick nevek mögé bújva kipuhatolni a másik ember szándékait, jellemvonásait, nem könnyű feladat. Sokan azonban felvállalják a bizonytalan álmodozást abban reménykedve, hogy az igazi nagy Ő ott ül egy másik számítógép mögött és ránk vár. 

Az egyedi stílusú és humorú regény főszereplője egy átlagos huszonéves lány, aki saját kis világában élve küzd a magány ellen, szerelmet, társat keresve. Hogy mindez sikerül-e neki, kiderül a kötetből…


1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék