2014. január 26., vasárnap

Dora Craiban Fénytörés (Helena-trilógia 1.)










Már régóta várat magára a könyv a polcomon. Még az írónővel is készítettem interjút, és bizony nem most volt már.
Itt el is olvashatjátok: http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2013/05/dora-craiban-interju.html
Szánom-bánom is, hogy eddig húztam, de most előszedtem a polcom legmélyéről és bele vágtam.

Hát... Bizonyos részei a könyvnek tetszettek, más részről viszont nem voltam valami elégedett.
Figyelembe kell vennem, hogy 17 éves volt az írónő, mikor elkészült a könyvével, viszont jó lett volna kicsit még szerkesztgetni, alakítgatni.
De nézzük, mi minden jutott eszembe a könyv letétele után...
Nagyon tetszett a világ, a misztikus szál. A legjobb a könyvben. 
Boszorkányok nagy kedvenceim és jelen esetben szépen volt kivitelezve a boszorkányság, a misztikum, amit köré épített az írónő.. .
Az elején titokzatos, figyelemfelkeltő és gonosz Helena személyisége szépen alakulgatott. Fokozatosan kaptuk meg a képességeit, amik nagyon tetszettek.
A Gyógyítók csoportja és különleges tudásuk is roppant ötletes és érdekes lett..
Viszont jön az első kifogásom. Nagyon kevés volt ebből, a szerintem fontos szálból a könyvben. Bőven elfért volna még több. Lehetett volna több történelem, tudnivaló, bármi, ami színesíti a könyvet.



A szereplőket nagyon kidolgozatlannak találtam. A kinézetük folyton terítéken volt, de az érzéseik, gondolataik csak mértékkel kerültek leírásra. 
Helena, a főszereplőnőnk kiismerhetetlen lett számomra, mert erős nőnek lett feltüntetve, számítónak, gonosznak, majd ebből semmit sem láttam végül.
Jeremy sem lett álmaim pasija, hiába a jó kinézet, a jó adottság, inkább egy nyávogó kiscica érzetét keltette bennem.
Kidolgozatlanságuk, következetlenségük miatt, nem kerültek közel hozzám és nem volt miért izgulnom, szeretnem őket. Sajnálom, mert szívesen szerettem volna kettőjüket és a mellékszereplőket is.
Utóbbiak rengetegen voltak és mindenki mindenkit vagy nagyon szeretett vagy utált. Tudom tinis vonás, de nekem nem tűnt túl életszagúnak.
És ami a legjobban idegesített, az az emberi kapcsolatok. Húza-vona a köbön. A könyv 80%-a veszekedés, nyavalygás, kibékülés, romantika, évődés, megint veszekedés. Ettől a falra másztam legtöbbször.
Így inkább a romantikus szakaszba sorolnám a könyvet. Amit mostanában elkerülök, mert megcsömörlöttem tőle. Talán ez volt a legnagyobb bajom a könyvvel.
És persze a rohamosan kibontakozó szerelem sem volt túl érdekfeszítő számomra úgy , hogy nem kedveltem a vonzódó párt annyira.
Maga a történet túl változó. Hol hirtelen történt túl sok minden, hol pedig nagyon belassul, már-már unalmasba forduló.
Nyelvezete nem mestertanítói, de olvasható. Nem volt tele tini szlenggel, amit nagyon kerülök. Ennek szívből örültem. 
Viszont hiányoltam a tájleíró részeket. Inkább csak párbeszédek és párbeszédek hosszú láncolata volt jelen. Néha jól jött volna a pihenő kettő hasonló beszélgetés között.
Az igazi bonyodalmat is nagyon hiányoltam. Volt egy kis csetepaté, de nagyon light-osra sikerült. 
Kellett volna bele  igazi tűz, a tombolás, az izgalom. Ki lehetett volna fejteni a csatát bővebben, érdekfeszítőbben is.
Inkább az érzelmek, emberi kapcsolatok domináltak. 



Közben egy technikai baki is eszembe jutott. A könyv nagyon szorosan volt kötve és a szöveg túl bent fejeződött be. Így erőltetni kellett a könyvet, hogy lássam a belső részeket is anélkül, hogy meg ne törném a könyv gerincét vagy a lapokat túl feszíteném.
Tudom, hogy bemutatkozó, kezdő rész, de nem keltette fel a figyelmet kellőképpen a következő kötethez.
Mindenesetre kíváncsi vagyok, mennyit változott egy év alatt a szemtelenül fiatal írónő stílusa, így biztos kézbe veszem valamikor majd.
A molyon borzalmasan rossz kritikákat kapott, amivel nem értek egyet. Nem volt olyan rossz, csak még csiszolni való.
Igazán ifjúsági, igazán romantikus könyv.

Köszönöm a könyvet az Atlantic Press kiadónak!

Fülszöveg:
A tizennyolc éves Helena, akinek már hét fiatal fiú kiontott vére szárad a lelkén, Oregon államban kóborol, új áldozatot keres. Súlyos balesetet szenved, s ezáltal sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Az évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Raven család fogadja be.
Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a benne lakozó szörnyeteg kívánja. Ehhez azonban már nem elegendők a Ravenek földöntúli képességei, kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz…
Engedik-e a Gyógyítók, hogy ez a szerelem kiteljesedjék, vagy megpróbálják elpusztítani Helenát? És mi köze mindennek a Gyógyítók és Boszorkányok között dúló örök háborúhoz?
Tomboló szenvedélyek, pusztító ösztönök hullámain navigálja az olvasót a Helena trilógia első kötetében Dora Craiban, aki utolérhetetlen a tizenéves érzelemvilág ábrázolásában.

Kinek ajánlanám? 

Ifjúsági könyv, ami kikapcsol

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne
A misztikus részek, a különleges tulajdonságok és leírásuk

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből
Kidolgozottsággal nem voltam teljesen megelégedve

556 oldal
saját, recenzió












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék