Magyar Könyvek Viadala 3

Első kérdezettem Leiner Laura.
- Meglepődtél a Magyar Könyvek Viadala jelölésen?

Igen, főleg azért, mert két kötetem is jelölve volt a kategóriában. 

- Mennyire követted figyelemmel a történéseket? 

Amikor kiderült, hogy jelölve vagyok, megosztottam a hírt, továbbá megköszöntem a jelölést, utána csak a végeredményről értesültem, aminek nagyon örültem. Az ilyen alkalmakkor szándékosan nem veszek részt a kampányolásban, mert több közösségi oldalam is van, azt pedig nem szeretném, ha a "nagy számok törvénye alapján" úgy tűnne, előre borítékolható a végeredmény. Azt hiszem, úgy korrekt, ha egyszer megosztom a hírt (ekkor szoktam megköszönni a jelölést is), utána pedig a szavazókra bízom a döntést.  

- Volt, akire szavaztál vagy szurkoltál neki?

Igen, amikor elkezdődött az idei MKV, leadtam a szavazataimat több kategóriában is.

- Ifjúsági regényeid tarolnak szinte minden megmérettetésben. van olyan díj, amit még megnyernél szívesen?

Minden díjnak és elismerésnek nagyon örülök, és őszintén hálás vagyok az olvasóimnak, amiért minden alkalommal aktívan részt vesznek a szavazásokon, sőt, néha tőlük tudom meg, hogy éppen jelölt vagyok. :) Nem célom a díjak begyűjtése, de nagyon örülök, ha bármit nyerek, és az első gondolatom, hogy megosszam azokkal, akiknek köszönhetem. Az olvasóimmal. 

- Sok fiatal a te könyveid hatására kezd el olvasni. Rebesgetik, hogy esetleg kötelező olvasmányként is jó lenne a Szent Johanna Gimi. Mit szólsz hozzá?

Az elmúlt 5 évben rengeteg olvasómtól, szülőtől és pedagógustól kaptam azt a visszajelzést, hogy a tinik hónapok, sőt, hetek alatt kiolvasták a Szent Johanna gimit (az egész sorozatot), ami számomra fantasztikus elismerés, főként úgy, hogy az olvasóim többsége a sorozat befejezése után további könyvekhez nyúlt (és nem csak a szórakoztató műfajban). Én azt gondolom (bár ezzel sokan nem értenek egyet), hogy teljesen mindegy, hogy mit kezd el olvasni egy tizenéves, csak szeresse, szórakoztassa, legyen sikerélménye azáltal, hogy kiolvasta, és utána már sokkal nyitottabb lesz, felfedez más műfajokat, szerzőket, és szép lassan megszeret olvasni, úgy általánosságban, Engem sok támadás ért amiatt, hogy a Szent Johanna gimi helyett ezt vagy azt kellene olvasnia egy tizenévesnek, de én ezzel nem értek egyet, egyrészt, mert a Szent Johanna gimi sorozat sok esetben ugródeszka a fiataloknak, és rengeteg új könyvhöz kapnak kedvet utána, másrészt pedig, én tényleg nem tudom, hogy ki az, aki azt rója fel egy tizenévesnek, hogy elolvasott nyolc könyvet, azt pedig főleg nem tudom, hogy ez miért lenne gond. Számos pedagógussal volt alkalmam beszélgetni a témáról, rengeteg iskolában ajánlott kötelező olvasmány a Szent Johanna gimi, ennek oka pedig az, hogy a diákok olvasták, ajánlották egymásnak, a tanárok pedig úgy gondolták, hogy beveszik az ajánlott kötelezők közé. És tudom, hogy ez sokat jelent az olvasóimnak, így természetesen nekem is. 

- Te mennyire szeretted a kötelező olvasmányokat?

Én mindig mást olvastam, mint amit kellett volna. :) A kötelezőkkel kapcsolatban volt, amit szerettem, volt, amit felnőttként olvastam újra, és teljesen más értelmet nyert, és volt olyan is, amit akkor nagyon nem szerettem. Azt hiszem, ez szinte mindenkivel így van. 

- Mely írók a példaképeid vagy kik formáltak, inspiráltak téged?

Konkrét példaképem nincs, kedvenc szerzőm Hunter S. Thompson, akinek a műveiért tizenéves korom óta rajongok. Mivel nagyon más műfajban írok és nagyon más műfajt olvasok, így nem inspirált senki, olvasóként kerülöm az ifjúsági irodalmat, íróként pedig nagyon jól érzem magam benne. 

- Min dolgozol jelenleg?

Jelenleg a Bexi-sorozat egy későbbi kötetén dolgozom. 

Következő interjúsom ismét férfi, aki 
Az év írója és az év szórakoztató könyve kategóriáját is megnyerte.
Ő Lakatos Levente

Hogy viseled ezt a hihetetlen népszerűséget?

Szerintem a legtöbb alkotótársam nevében mondhatom, azzal a céllal írunk, hogy minél többeknek okozhassunk örömet a szövegeinkkel. Ez tesz bennünket boldoggá, és igen, én jelenleg kiegyensúlyozottnak érzem magam. (mosolyog) A népszerűség simogató, jó látni mennyien szeretik a regényeimet. Ugyanakkor az is igaz, hogy a siker előhívja az emberi rosszindulatot, ezzel nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni. De nem is nagyon hiszem, hogy kellene. Ez vezetett például odáig, hogy idén inaktívvá váljak a Molyon. Mindig elmondom, nem a negatív kritikákkal van problémám, sőt, kifejezetten igénylem a kritikus olvasói véleményeket, hiszen csak azok építenek, azokból fejlődhetek. Az értékelés, a csillagozás, és összességében a véleményformálás azonban olyan, mint egy fegyver, nem szabad felelőtlenül használni! Nem akarok arról papolni, hogy mi, a szerzők a könyveinken hosszú hónapokig, akár évekig dolgozunk, ha nem is sikerül az olvasó szerint jól, gyalázkodást nem érdemlünk. De van a stílusnál aggasztóbb jelenség is. Felelősségteljes, intelligens ember például nem értékel könyveket olvasás nélkül. Aki mégis megteszi, majd erre a kommenteknél még büszke is, azzal nem lehet mit kezdeni. Bízom benne, hogy ez a jelenség hamarosan kikopik, mert a Molyt egyébként kifejezetten becsülendő felületnek tartom.

Mit szóltál a jelölésedhez a Magyar Könyvek Viadalán?

Megtisztelő, annál is inkább mert a Magyar Könyvek Viadala részben szakmai, részben közönségdíj. Ti, a jelölő bloggerek annyi könyvet olvastok egy-egy év leforgása alatt, hogy akarva, akaratlanul is kialakul egyfajta minőségi szűrőtök, ha ezen átjut az ember, már boldog lehet. A megugrott nomináló bloggerszám, valamint az azzal járó, kiszélesedett ízlésspektrum ellenére idén is kettő kategóriában kaptam jelölést, ami örömteli jelzés arra, hogy szerintetek a tavalyi MKV óta nem tévesztettem el az irányt. Ez számomra azért fontos visszajelzés, mert a Bomlás sikere után komoly aggályaim voltak afelől, képes vagyok-e úgy hasonló eredményeket elérő regényt írni, hogy közben ne váljak sablonszerzővé. Szükségem van a folyamatos megújulásra, de éppen a változás az, ami gellert adhat, ezért hajlamos vagyok óvatoskodni, ilyenkor ázott kiflinek érzem magam, ami eléggé hátráltat. Egy szó, mint száz, köszönöm a jelölést, ahogy természetesen köszönöm az olvasóknak a szavazatokat, hiszen egyetlen szakmai kritika, vélemény, vagy megjegyzés sem érhet többet az olvasói szeretetnél – számomra legalábbis biztosan nem.

Meglepődtél, hogy a nyertesek között olvashattad a neved?

Ha maradéktalanul őszinte szeretnék lenni, a szórakoztató könyv kategóriában titkon kifejezetten vágytam a győzelemre. Az Aktus egy meglehetősen nagy lélegzetvételű munka volt, íróként több szempontból is súlyosabb feladatként nehezedett rám, mint például a Bomlás, mely az első viadalon elvitte a pálmát. Az eddigi regényeim közül az Aktusra vagyok a legbüszkébb, örülök, hogy a közönség is – szó szerint – díjazza. Az év írója kategória azonban kifejezett meglepetésként ért, hiszen rettentő erős mezőnybe kerültem. Megtisztelő a végeredmény, köszönök minden egyes voksot.

Mint író, szerinted mennyire tud egy ilyen kezdeményezés segíteni nektek népszerűsíteni, új olvasótábort toborozni?

Azt gondolom, hogy a könyvek – legyenek azok bármilyen műfajúak –, és az írók számára minden egyes kezdeményezés aranyat ér, pláne, ha a munkásságunk eredményessége okán foglalkoznak velünk. Rettentő kevés felületen kapunk lehetőséget nagy erejű kommunikációra, ezért borzalmasan nehezen tudunk olvasóbázist bővíteni. A világ sodrása ráadásul felgyorsult, gyors reakciókat igényel, egy könyv megírása pedig éppen lassulást, türelmet, kitartást, időt kívánó feladat, ezt nehéz összeegyeztetni. Arról nem is beszélve, hogy sok olvasó zsigeri ellenérzéssel van a magyar szerzők iránt, meg sem próbálnak tőlünk olvasni, mert beszűkült feltételezéssel azt gondolják, hogy a külföldiek nyomába sem érünk. Szóval a jelenben gyakorlatilag folytonos ellenszélben dolgozunk, ezért öröm, amikor sikerül új csatornákra, friss kommunikációs lehetőségekre bukkannunk. Én alapvetően nyitottan állok az új kezdeményezések elé, sőt, keresem is azokat, persze akad, ami ezek közül príma ötletnek tűnik, a közönségből mégsem vált ki érdeklődést, én azonban amondó vagyok, hogy tesztelgetni, finomhangolni nem szégyen, a valódi siker úgyis az, amelyért keményen megdolgozik az ember. Én úgy látom, az MKV, az első év néhány gyerekbetegségét leküzdve idén már minden tekintetben abszolút vállalható projektté nőtte ki magát, ráadásul komoly médiumoknál is nyitott ajtókra talál. Szóval igen, azt hiszem a viadal abszolút alkalmas a magyar szerzők népszerűsítésére, valamint az olvasótábor bővítésére.

Min dolgozol most?

Jelenleg a legelső regényem, a Barbibébi második részén dolgozom. Egyrészt nagyon sokan várják, és van is mit mesélnem benne, másrészt ez a történet alkalmas arra, hogy új korszakot nyissak vele – ha máshol nem, a saját lelkemben mindenképpen. A Barbibébi öt éve, az Ulpius-ház gondozásában jelent meg, idén januárban pedig a Libri Kiadóhoz szerződtem, tehát mindkét eddigi kiadómnál Barbibébi történettel debütálok. Ez a kötet lényegesen kifinomultabb lesz az első résznél, valós időben írom, tehát a karakterek életébe öt évvel az első kötet cselekménye után csöppenünk. Rettenetesen izgalmas kihívás az olvasókban már valamilyen érzelmet kiváltó karaktereket öt évvel későbbi érettségi szintjükre emelni, pláne, hogy az első regényben tizenhét évesként szerepeltek, most pedig már felnőtt emberekként keresik a boldogságukat. Gondolj bele, mennyire másként gondolkodtál tinédzserként, mint huszonévesen. Tizenhét évesen még azt hittük, miénk a világ, később kiderült, hogy valóban, de csak módjával, majd a hátralevő éveinkben azt puhatoljuk, hol is vannak a láthatatlan határok. Amennyire fáztam a folytatástól, most annyira élvezem írni.

Te kinek szurkoltál az MKV-n?

Azt gondolom, a zsánerbeli ötösfogatok között már nem volt nagy minőségbeli különbség, emberileg pedig sok szerzőt kedvelek, szóval klasszikus értelemben nem drukkoltam senkinek. Abszolút elégedett vagyok a színes eredménnyel, a közönség mindig helyesen dönt. (mosolyog)

Van olyan író, aki szerinted kimaradt a listáról?

Nehéz kérdés ez, és nem azért, mert udvariaskodni akarok. Több száz könyv jelenik meg évről évre magyar szerzők tollából, és biztosan bőven akad, akiket ti is még jelölnétek, ha magasabb számban állna szabad hely a rendelkezésetekre. Engem személy szerint meglepett, hogy míg Leiner Laura az ifjúsági kategóriában dupla jelölést is kapott, az írónő kategóriában meg sem jelent. Pedig talán éppen az ifjúsági műfaj az, melyben manapság a legtöbb magyar szerző alkot, ott van a legnagyobb zaj, onnan kiemelkedni talán a legnehezebb. A jövőre nézve, javaslatként felvetném a történelmi regények kategóriáját, hiszen egyre combosodik a műfaj, megérdemelné a fókuszált figyelmet.