2015. augusztus 31., hétfő

Duba Gábor és amit még nem tudhattok róla



   Tompos Kátya - Magányos csónak lyrics, dalszöveg




Egyik kedvenc dalom. 
És hogy ki írta a dalszövegét?
Az a Duba Gábor, aki a Szabadon foglak című kötetet is. 
Tudtad, hogy más könyve is megjelent?
Hogy rengeteg ismert dalszöveg szerzője is?
Hogy verseket is ír?
Ha nem, akkor érdemes kicsit utánanézned. 
Addig is fogadd sok szeretettel a vele készült interjúmat.

 Hihetetlen gyorsan robbant be első könyvével egy teljesen új kiadónál, egyetlen magyar íróként. Gondolta, hogy ekkora érdeklődést fog kiváltani az olvasókból?
Bíztam abban, hogy lesznek olyanok, akiket érdekel ez a történet. Abban pedig még jobban, hogy olyanok is, akiket nagyon eltalál. Örülök, hogy ebben a két dologban nem kellett csalódnom. Szerettem volna, ha ez a könyv nem egyszerűen egy átlagosan jó olvasmány, hanem olyan, amely érzelmeket vált ki, és elgondolkodtat. A visszajelzésekből úgy tűnik, ez sikerült. Örülök neki.

Tudatos volt a kiadóválasztás?
Néhány dologban biztos voltam ezzel kapcsolatban. Szerettem volna olyan kiadóval dolgozni, ahol hús-vér emberek foglalkoznak a regényekkel, és nem egy futószalagra kell ráhelyeznem azt, amit írtam. Azt is tudtam, hogy sok könyvet csak kiadnak, de utána elengedik a kezét és magára hagyják. A WOW-nál tényleg szeretik a regényemet. Fantasztikus szerkesztőm van (aki egyben a kiadó vezetője is). Nemcsak a kész regény szerkesztésével tett a sikerért, hanem emberileg és szakmailag is rengeteget segített nekem. (Kiadóvezetőként ráadásul türelmes is volt, hiszen nem tudtam betartani az eredeti határidőket).
A megjelenés után sem maradtam egyedül. Fantasztikus könyvbemutatóm volt, és azóta is sok segítséget kapok abban, hogy a könyv híre minél több emberhez eljusson.

A Molyos és egyéb értékelések csak szuperlatívuszokban beszélnek könyvéről. Mit gondol, mi a könyv nagy titka? Mivel adja el magát ilyen jól?
Titkok? :) Szerintem nem is olyan nagy titkok ezek. Nem kívántam beállni a sorba. Nem akartam jól működő klisékre épített regényt írni, amely gondosan adagolt összetevőkkel édesgeti magához az olvasókat. Azt gondolom, hogy az én szereplőim nem típusemberek (mint például a jól bevált csinos zenészfiú, depressziós lány, bombázó, de álnok barátnő). Mindegyiküknek vannak jó és rossz tulajdonságaik. Sokszor esendők is, amit én kifejezetten normális, sőt szerethető tulajdonságnak tartok. És vállalják önmagukat. Ebben az egyben talán eltérnek a hétköznapi emberek jelentős részétől. Szerettem volna megmutatni, hogy mi is lehetünk önmagunk.
Talán azért is tetszhet a regény sokaknak, mert nem feketében és fehérben lát. Mindannyian sokszínűek vagyunk. Az olvasó ezzel szembesülve ráérezhet arra, hogy ő maga is ilyen ember, és ezt bátran vállalhatja is.




Elsősorban kinek ajánlaná a kötetet?
Annak, aki kíváncsi természetű, aki képes akár kilépni is a komfortzónájából azért, hogy nyitottan, újdonságokra éhesen szemlélhesse a világot. Annak, aki nem a verselemzést olvassa el, hanem a verset, akit nem a festmény leírása érdekel, hanem maga a kép. Mert szereti, ha elkezd odabent működni, és valami újat tapasztal meg a világból, és ezen keresztül önmagából is.

Mit tudhatunk önről, mint magánember? Amit szívesen meg is osztana velünk, az olvasóival.
Oké, akkor néhány dolog, csak úgy hektikusan. Későn fekszem, későn kelek, és amíg nem ittam meg a tejeskávémat (frissen főzött kávé hideg tejjel, cukor nélkül), addig csak lézengek, ezért mindig így kezdem a napot. Imádom a lecsót. Nincs esernyőm, mert szeretek megázni. Nem eszem kenyeret a főzelékhez. Szeretek pókerezni, mert izgalmas, és mert fejleszti az emberismeretet. Gyakrabban használom az autóm ablakmosóját, mint a legtöbb ember. A ruhatáram két leggyakoribb színe a kék és a szürke. Szeretek mosogatni, mert megnyugtat és kikapcsol. A könyv lapjának sarkát (ajaj, már látom, ahogy megköveznek) simán behajtom, hogy megjelöljem, hol tartok. Nem értem, hogy a karácsonyfa-állításnak miért kerítenek akkora feneket (nekem kicsit furcsa, hogy egy kivágott fára papírba csomagolt csokoládékat aggatnak). Nagyon érdekelnek a II. világháborúval kapcsolatos filmek, könyvek, történetek, mert ez az időszak tele van titkokkal. Nem szoktam ítélkezni, igyekszem inkább megérteni az emberi viselkedés mögötti miérteket. A legfőbb hajtóerőm a kíváncsiság, nyitottság, megismerésvágy.

A könyvírás nem az egyetlen kreatív tevékenysége. Reklámokat készít, dalszövegeket ír. Melyikkel a legkönnyebb kifejezni, kiadni magából mindent?
Azért örülök, hogy ennyiféle műfajjal foglalkozhatom, mert mindegyik más lehetőséget nyújt. A reklám rövid, gyors műfaj, ugyanakkor tele van elvárással. A dalszöveg sok szabadságot ad, és emellett fejleszti az empátiámat, hiszen meg kell éreznem, hogy az adott előadótól mi a hiteles. Rövid írásokat, novellákat is el szoktam követni. Ez már teljesen szabad kezet ad, de azért is szeretem, mert jól kell őket felépíteni ahhoz, hogy az adott terjedelmi korlátokon belül megragadják az olvasót (több ilyen írásom szerepel a www.dubagabor.hu oldalon).
A regény, hmmm. Az igazi kemény dió. A terjedelem egyrészt engedi, hogy mélyebben is megmutassam a szereplőket, és gondolatokat közöljek az olvasókkal. Ugyanakkor nagyon figyelek arra, hogy az írásom csak a terjedelem miatt ne hordozzon általam feleslegesnek gondolt leírásokat, terjengős részeket. Számomra minden egyes mondat fontos. Fontos, mit mond, milyen a ritmusa, merre vezet. Ugyanazt a gondolatot ezerféleképpen lehet leírni, én mindig a legerősebb megoldásra törekszem. Ez egy regényen keresztül nem könnyű. Ezért tartom kemény diónak. De – visszatérve az eredeti kérdésre – ha nem is a ez a legkönnyebb, én mégis ezt szeretem a legjobban. Lehetőséget ad arra, hogy megismerjem a szereplőimet, beléjük helyezkedve meséljek róluk, és végeredményben még jobban megismerjem önmagam is.

A tegnap néha inget vesz.
A mából néha mindegy lesz.
A holnap olykor többet vár.
Kulcsot kér az összes zár.
Az egyszerű is gubancos.
A nagyszerű is suhancos.
Az álmokon nincs ékezet.
Neked mondjam? Épp neked?
                 Duba Gábor

Van kedvenc reklámja vagy dalszövege a sajátok közül? Vagy ami igazán emlékezetes?
A reklámok közül régebbiek a kedvenceim, a fiatalok talán nem is ismerik őket. Ilyen a Postabanknak készített: Szenzációs négyes, illetve a Matávnak (a Magyar Telekom elődje) készített Mi a szösz? Mi a manó? kampánysorozat (ez egy tudakozószolgáltatás reklámja). Sok más munkámat is szeretem, hiszen sok kreatív kampány elkészítésében vettem részt. 25 év hosszú idő.
Dalszövegek. Ezt is huszonéve művelem, és rengeteg zenekarnak, előadónak írtam dalszöveget a Bon Bontól a Hooligans-ig, A NOX-tól Hevesi Tamásig. A legismertebb tagadhatatlanul a Valami Amerika. De jó néhány lett sláger (Jól vagyok és pont; Nem vagyok James, nem vagyok Bond; Magányos csónak, stb.).
Öt játékfilmhez írtam főcímdal szöveget, és további dalszövegeket. Emellett elkövettem egy gyerekmusical-t is.

Vannak olyan írók, akik inspirálják? Esetleg egy olyan könyv, amit rendszeresen újraolvas, mert olyan sokat adott önnek?
Nem szégyellem, szeretem a bestsellereket. Van néhány olyan író, akinek minden magyarul megjelent könyvét elolvasom. Mindannyian szórakoztatóak, izgalmasak, és ez már önmagában inspirál. Ők: Lawrence Block, Joe R. Lansdale, David Baldacci, Daniel Silva, John Sandford. Az első kettő ráadásul már szinte szépírói szinten műveli ezt a műfajt. Blocknak és Lansdale-nek zseniális párbeszédei vannak, és a hőseik egészen különlegesen, hmmmm....elcseszettek. :))).
Sok könyvet olvasok el többször. Herman Wouk: Hajsza c. regényét nagyjából 10 éven keresztül minden évben elolvastam, és utána is néhányszor. Már 4-5 éve nem volt a kezemben, talán ismét itt az ideje. De Block regényeit is 2-3 évente újraolvasom. Mindig találok bennük új színfoltot.




Mit gondol a mai magyar könyves életről? Megéri írónak lenni? Megéri belevágni egy kötet kiadásába? Van hátulütője is az írói ismeretségnek? Mennyivel nehezebb magyar íróként létezni, mint külföldiként?
A magyar könyves szakma jelenleg eléggé zűrös időszakát éli. Még jelen vannak a régi beidegződések, ugyanakkor már új útkeresésre is van példa. Említhetném például a kiadómat, a WOW-ot, amely tudatosan értékesít neten és független könyvesboltokon keresztül. Anyagilag kevés írónak éri meg, hiszen csak néhányan adnak el több tízezer példányt. A kiadóknak sincs könnyű dolguk. Rengeteg könyv jelenik meg, ráadásul a nehezebb gazdasági helyzetben az emberek mindig előbb vesznek kenyeret, mint könyvet.
Én sem ebből élek, de nem is ezért írok. Ha egyszer mégis meg tudok élni belőle, jó érzés lesz.
Egyelőre nem érzem hátulütőjét az ismertségnek. Talán azért, mert ez nem azt jelenti, hogy megállítanak az utcán. Egyébként is szeretek beszélgetni olvasókkal, bloggerekkel, újságíróval. Általában véve szeretek kommunikálni.
Sok olvasó "fél" a magyar szerzőktől, jobban bízik a külföldi írók által nyújtott minőségben. Nekem – többek között – az a dolgom, hogy bebizonyítsam, egy magyar szerző regénye is lehet izgalmas, olvasmányos, színvonalas.

Van megszokott munkastílusa? Kedvenc karosszék, napszak amikor alkot? Intuitív író vagy tudatos?
Van egy kényelmes íróasztalom, egy székem és egy laptopom. Ennyi. Ja, nem, van egy kedvenc jegyzetfüzetem, amibe mindig felírom az éppen bevillanó gondolatokat. Ezek jelentős része be is épül az írásaimba. Legjobban este 10 után szeretek írni. Olyankor már minden csendes, nem csörög a telefon, nyugalom van. És valahogy jól is esik az érzés, hogy a legtöbb ember alszik, én meg ilyenkor látok neki. De ez csak a konkrét írás. Az agyam napközben is pörög, ötletel, vázlatokat ír. 
Ez kerül – általában éjjel – a gépbe.
Tudatos vagy intuitív? Talán mindkettő, de azért a második erősebben. Nem írok előre vázlatokat, de a fejemben már ott vannak a főbb vonalak. Nincs előre elhatározott napi munkarendem. Ha megakadok, inkább leállok, és hagyom, hadd érjen. Ha meglódulok, akkor addig nem állok le, amíg lendületben vagyok, tartson ez egy-két, vagy akár tíz óra hosszat. A karakterek is csak a fejemben léteznek az elején, nem írom le előre, ki milyen, és milyenné lesz. A szereplőim, a történeteim akkor lehetnek igazán életszagúak, ha menet közben alakulnak. Hiszen mi magunk sem tudjuk előre, mi fog történni velünk, és ez hogyan hat majd ránk. Hogy miben vagyok tudatos? Nagyon odafigyelek a mondanivaló és a szöveg minőségére is. Egy regénynek nemcsak az a feladata, hogy egyszerűen leírja, ki hogy néz ki, mit csinál. A jó könyv ennél jóval többet adhat. Megmozgat agyat, lelket. És ami még nagyon tudatos nálam: nem mérlegelek, nem fontolgatok, nem elvárás szerint írok. Az életünk is millió furcsa kanyart vehet, és nem feltétlenül arra, amerre várjuk. Miért pont egy regény szereplőivel történne ez másképp?

Min dolgozik, és mikorra várhatunk új könyvet öntől?
Több regényötletem van, ebből kettőt szeretnék minél hamarabb megírni. Végül, ha nehezen is, de eldöntöttem, ezek közül melyikkel kezdjem. Már dolgozom rajta, és bízom abban, hogy 2016. tavaszán megjelenik.



Tompos Kátya: Magányos csónak dalszövege:

Semmi ágán, egyedül némán
Lent a föld, fent az ég
Menni kéne, mozdulni végre
De visszatart valami még

hmm...

Magányos csónak a tengeren
Túl fog élni ezer vihart
Mert egyre hívja a végtelen
De messze még a túlsó part

Hosszú az út, az éjen át
Talán a Hold vezet tovább, repít hozzád

Magányos csónak a tengeren
A szél sodorja, de megy tovább
Az út végén, majd megpihen
Hívogat egy új világ

hmm...

Wow kiadó: http://wowkiado.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék