2016. január 20., szerda

Gyermekkorom emlékezetes könyvei

Valahogy elkezdődött. Nem tudom pontosan, de könyvmoly lettem. 
A családi legendárium úgy szól, hogy  anyu amikor várandós volt, sokat olvasott velem. Se előtte, se utána. 
Már kicsi gyerekként faltam a könyveket. Mikor végre olvasni is megtanultam az első évben(hiába, átlagos gyerek voltam és nem zseni, így nem hamarabb), a másodikos tankönyveket kiolvastam a nyáron jó előre. De olvastam a tejesdobozt és bármi mást is, ami a kezem ügyébe került. Olvasási mániám volt. Mert nem bírtam egy helyben ülni huzamosabb ideig olvasás nélkül. Na meg a mozgás is egy ilyen hiányállapotom volt. Egyszóval vagy mozgással vagy olvasással kellett lefoglalnom magam. 
A családban rajtam kívül csak nagymamám volt nagy olvasó, ő is jó régen. Nevelőapum szintén falta a könyveket, de ő is az ősidőkben. Így nem otthonról hozott minta, állíthatom. Talán genetika vagy tényleg a pocakos létre foghatnám? Ki tudja. de a mai napig boldoggá tesz éjszakánként, hogy olvashatok. Oldalakat tudnék megtölteni a könyves élményeimmel, az okokkal,hogy miért jó olvasni. Nem teszem. De lehet, hogy később egy másik posztban még is.:) Ki tudja.
Akkor nézzük az akkor kedvenc stílusaim? Volt ott mesekönyv, krimi, romantikus és a jó ég tudja még mi. Még olyat is olvastam, aminek leírni sem merem a címét.:) Még így is elpirultam rendesen.
Könyvtárba járó voltam egész kicsinek már, onnan faltam a könyveket. És dugiban anyuék polcait csapoltam meg.
A tankönyvek közé dugva olvastam őket. Bár szerencsére akkoriban még jó fejem volt, könnyen, gyorsan tanultam, így nem ment a rovására. Csak néha. Persze ezt a jó szokásom a suliba is magammal vittem. Ha éppen nem rajzoltam, olvastam az olyan hallgatós órákon. Tudtam arra is figyelni, csak valami mással pluszban le kellett kötnöm magam.
Ajaj! Most látom csak, milyen litániát írtam én nektek. Elég legyen ebből a szócséplésből. rátérek a konkrét könyvekre. Vegyesen,  ömlesztve, időpontok és műfaji megkötések nélkül, ahogy éppen eszembe jutnak a történetek, a hangulatuk, vagy az érzéseim, amik megrohantak.

Benedek Elek: Világszép nádszálkisasszony
Fülszöveg: 
Fekete-tengernek a hetvenhetedik szigetjében vagyon három nádszál, a középsőben van a világszép királykisasszony, a két szélsőben a két szobaleánya. De ezen a a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat felakaszthatod rája. Aztán ha odatalálsz is, egy vén boszorkány őrzi a házat…" Ezt a világszép királykisasszonyt szerzi meg a királyfi, azt a királyfi, aki a Óperenciás-tengeren is túl, de még az Üveghegyen is egy sánta arasszal túl élt hajdanában, amikor az öreganyám öreganyja sem élt már. 

Imádtam olvasni, rajzolni a képeit. Hercegkisasszony nem voltam, de valamiért jelentős ez a könyv. Rongyosra olvastam és rajzolgattam szó szerint. Kislánykám megörökölte. Minap bele is kezdtem a mesélésbe, de rá kellett jönnöm, hogy néhol léggé ijesztő és még nem neki való. De várom a pillanatot, mikor együtt olvashatjuk majd...



Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Fülszöveg: 
Ki ne hallott volna Winnetouról, az apacs indiánok nagy hírű főnökéről? Hát Old Firehandről, Old Shatterhandről, a biztos kezű vadászokról? Amióta a század elejének népszerű német regényírója megalkotta őket, elpusztíthatatlnaul élnek minden gyerek emlékezetében. Az Ezüst-tó kincse legérdekesebb kalandjaikat fűzi csokorba. Egymást érik itt a veszélyes párviadalok, az izgalmas indián háborúk és a rabló csavargókkal vívott kemény csaták. 

Hát erősen megint csak nem az én oly ifjonti korosztályomnak írták. De kedvencem volt. Ha hercegkisasszony nem is, de indiánlány voltam örökké. Valahogy annyira vonzott ez a kultúra. Sajnáltam a telepeseket, de csupán ennyi. Ami a polcon volt, azt folyton újra és újra olvastam. nem rettentethetett el semmi tőle. Nem örülnék túlságosan, ha 9 éves lányom kezébe kerülne, talán majd 14 éves kora körül szorgalmazom. Mert emlékeim szerint 9 évesen már olvastam, ami kicsit korán van.


Charlotte Brontë: Jane Eyre
Fülszöveg:
A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Egy kis romantika és múlt. Sokat nem érthettem belőle, de mégis a kedvencem lett, a jó ég tudja miért. A mögöttes tartalom biztos nem jutott el a tudatomig 8 évesen.
Azóta számos alkalommal újra olvastam és még mindig olyan jó.

Francine Pascal: A lehetetlen
Fülszöveg:
Jade Wu semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy ő is olyan ízig-vérig amerikai lány legyen, mint az osztálytársai. De édesapja, aki ragaszkodik a kínai hagyományokhoz, nem engedi, hogy a hasonló korú lányok életét élje, nem járhat randevúkra sem. A lány attól fél, hogy örökre kívülálló marad. Jade tehetségesen táncol és amikor elnyeri egy zenés-táncos darab főszerepét, apja tiltakozása ellenére elvállalja a feladatot. Boldogságában a mennyországban jár, különösen, amikor megismerkedik a jóképű David Prentisszel. Jade hamarosan teljesen megbízik Davidben, nincsenek előtte titkai. Ám egyszer csak úgy tűnik, mintha David elárulná, Jade-nek az az érzése, hogy a fiú kifecsegi mindazt, amit bizalmasan mesélt neki a családjáról. Vajon sikerül-e Jade-nek megtalálni a boldogságot az újonnan meghódított világban, vagy elejétől fogva apjának volt igaza?

Első, a szerelmes kötetek sorában. Jó pár részét olvastam és vágyakoztam én is az első kapcsolatra, csókra. Sajnos innen egyenes út vezetett a Júliák és Denielle Steel könyvei felé, amiket számolatlanul olvastam. Míg  be nem sokalltam az álomvilágok és cukormáztól, jó pár évvel később.

James Herriot: Egy állatorvos történetei
Fülszöveg: 
Egy fiatal, kezdő állatorvos első botladozó próbálkozásait, szellemes, kedves és fordulatos történeteit tartalmazza a könyv. Negyvennyolc történet, negyvennyolcféle élethelyzetet a 30-as évek végén, a 40-es évek elején Darrowby-ban, egy yorkshire-i kisvárosban. Nemcsak az állatpaciensekről, hanem az állattartókról, a farmerekről, illetve a „gazdik”-ról is szórakoztató, humoros portrékat fest Herriot. De minden írását áthatja a szakmáját szerető orvos felelőssége, állatszeretete, és az emberek iránti humánuma. Remek pillanatfelvételeket kapunk az angol vidéki szokásokról, a kemény, dolgos és szófukar yorkshire-i emberekről.

Imádtam, imádtam és imádtam. Az összes hasonló történetes könyvet kikölcsönöztem a könyvtárból. Majdnem állatorvos is szerettem volna lenni. De csak majdnem. Közelebbi ismeretségben nem kívántam lenni a tehenekkel. De legalább már jókat nevettem és a könyv stílusa, mondanivalója is nagyjából kezdte alakítani a stílusomat. 

Ide tehetnék bármilyen kötelező olvasmányt is nagyjából, de a kedvencemet ajánlom csak. Igazán stréber voltam és az összes kötelezőt elolvastam, még a csak ajánlottakat is. Tőlem mindig lehetett kérdezni a történetekről.
Ez a kötet simán versenyre kelne a legtöbbször olvasott könyveim első helyéért. És megvan vagy három példányban is itthon.

Gárdonyi Géza. Egri csillagok
Fülszöveg:
A mű tárgya történeti eseményekhez kötődik, Buda elfoglalása és a török 1552. évi hadjáratának kiemelkedő fontosságú eseménye, az egri vár ostroma szolgál fő témájául.
A mű lapjain kibontakozik a három részre szakadt Magyarország állapota: a mohácsi csata után a törökök 1541-ben elfoglalják Budát, az ország középső része török fennhatóság alatt áll. A törökök hatalmuk megerősítését és területük kiterjesztését megcélozva 1552 nyarán újabb hadjáratot indítanak a még el nem foglalt magyar területek ellen, majd több nagyobb végvár birtokbavétele után három seregük Szolnok alatt egyesült erővel indul a végvár ellen.

Nem is tudom, mit emeljek ki belőle. Igaz kicsit nehéz a nyelvezete. Fárasztó a sok újfajta(régi) kifejezés. A háborús részek, hogy mennyi katona, löveg és hasonló van, az túl sok. de maga a történés izgalmas, a karakterek szerethetőek...Újra kéne olvasnom ismét. Hanyadjára is?

Vavyan Fable: Vis Major
Fülszöveg:
A boldog-boldogtalan őslakók által csak Fertő Cityként emlegetett nagyváros éjszakájában tort ül a bűn. És mintha ez nem volna épp elég: jut belőle a nappalokra is. A helyi rendfenntartókat nem véletlenül emlegetik egy napon a középkor szent őrültjeivel. Ehhez a küzdelemhez gyomor kell, idegek. Meg stukker. Meg könyökütés. Mindezen földi jókkal felfegyverezve, oldalán a hirtelen, szőke Kyra Emettel járja a nagyváros dzsungelét a modern szamuráj, Vis Major. A bűnüldözés leghatékonyabb fegyvere ő a húszas kaliberű smasszerpuska óta. Egy-jobb napjain két-lépéssel mindig a rosszfiúk előtt jár. Rendszerint győz. Utcahosszal… Egy regény, melynek tempójával csak egy Ferrari Testrossa, élvezeti értékével viszont az égvilágon semmi sem versenyezhet.
Itt már menthetetlenül elvesztem anyuék könyvespolcán. Kedvenc lett az írónő. Hogy pontosan mely könyvével kezdtem, arra nem emlékszem, jelölve sincs a molyon. De újra és újraolvastam, amik megvoltak. Most pedig talán két kötet hiányzik a sorozatomból és teljes Fable anyó életműve itthon. Imádom a nyelvezetét és szokványosnak nem mondható életszemléletét.

Fura és vegyes ízlésem volt kiskoromban(most sem jobb a helyzet).
Ti mit olvastatok, ami megmaradt zsenge ifjúságotokból? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék