2016. január 10., vasárnap

Mary E. Pearson: Az árulás csókja





Még az előző évről vagyok adósotok ezzel a bejegyzéssel. Gondolkodtam, és arra jutottam, kár lenne kihagyni az ajánlóját, mert érdekes könyv. De sem időm nem volt, sem pedig túl sok említésre méltó mondatom vagy az ihlet hiányzott talán. De csapjunk a lecsóba mégis.

Meglepetés volt a könyv számomra. A szépséges borítóért ölni tudtam volna, de úgy gondoltam a belseje nem fog rejteni semmi említésre méltó értéket számomra. Erősen ifjúsági könyv talán, amiből kezdek kiszeretni. Egyre több sablonos, gyorsan olvasható, ám felejthető könyvet olvastam ebben a témában. 
Az elején nehezen indult be, elmaradt az érdeklődés, de aztán folytattam szerencsére, mert szépen beindult, sőt!
A lassan csordogáló, unalmasnak induló, egyszerű jellemű karakterek és az instant történet valami varázslatossá vált.
Ráadásul nem kicsit megviccelt. Akkora tévedésben voltam, hogy ihaj. Derűsen vettem tudomásul a baklövésem. Kíváncsi vagyok, titeket is megtéveszt-e az író.

A megemlítésre méltóbb benne az írásmód és a hangulata talán. Annyira szépen írja le a tájat, a természetet, a népcsoportok szokásait, a városok milyenségét, a tépelődéseket, a jó kis szópárbajokat, az érzelmeket...mindent.
Érzékletes és hangulatkeltő. Éreztem a szelet, a természet hangjait olvasás közben. Annyira magával ragadott, hogy hihetetlen. Igaz szeretem a misztikumot és a középkori, középkorra hajazó történeteket, viszont nem szeretem a szerelmi háromszöget, a megmentésre áhítozó és folyton kényszerülő szereplőnőket. És mindez jellemzi is a történetet. De nálam így is átment a rostán, pedig máskor messzire hajítottam volna vagy alaposan felmérgelem magam miatta. Most nem. 

A misztikum feledtette ezeket, mert halványan, finoman kígyózik elő, nem tolják a képünkbe, nem erőltetett és nem csak erről szól a könyv. Csak egy kis szelete. Egy kis plusz a szép leírások és a vágtázó történetvezetés mellé.
A misztikum és a gyorsan pergő jelenetek, a sok érdekesség, a rejtélyek és amik még várnak ránk ígéretesek...
A háttérvilág kellően izgalmas és fordulatosan felépített.

A szereplők is szerethetőek. Az elején alaposan félreismertem őket, azok a fránya előítéleteim működtek...

Lia egy kedves, csupa szív, naiv lányka, akinek annyi bűne van csupán, hogy rossz helyre, időbe, társadalmi rangba született és kitörni szeretne a ráerőltetett szerepből, lázad. Én is azt tettem volna, valljuk be. Bár berzenkedtem tőle kicsit és önzőnek éreztem, a végén szimpatizálni kezdtem a cselekedeteivel. Nem érzéketlen az élet apró dolgai iránt, bár könnyen befolyásolható. Nagyon vágytam utálni, de nem ment. 
Barátnője olyan lány, akit szívesen neveznék én is annak.
A fiúk meg...
Gyűlöltem és szerettem is őket egyszerre tetteik miatt. 
Jókat nevettem a versengésük és szópárbajaik alatt.

Egy kis spoiler
Szerelmi háromszög, ami roppant kivívja az utálatom.
Itt is zavart, nem kicsit. De szerencsére a többi jó dolog feletteti
Spoiler vége



Fülszöveg:
EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN. 
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya. 
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. 
Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.


Idézet:
A kavargó szél párafoszlányokat dobott az arcunkba. 
A legtávolabbi zugban is megtalállak,suttogta. 
Megtöröltem a szememet. Az igazság és a valóság elmosódott előttem.De annyi bizonyos volt, hogy itt volt. 
Eljött.És talán abban a percben nem is volt szükségem más igazságra.


Gabo kiadó
utazó könyv
408 oldal
FordítottaMiks-Rédai Viktória



HAVASI — Spring Wind | Cultural Bridge Symphony (Official Music Video)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék