2016. február 8., hétfő

Könyvmolyok legnagyobb bosszúságai



Könyvmolyok legnagyobb bosszúságai, avagy az olvasás bosszúságai.
Lehet eléggé lerágott csont már, de papírra vetem (blogra inkább) a könyvmolyok legnagyobb bosszúságait. 
Amitől falra mászunk olvasás közben, után, előtt!

- Kezdjük az elején. Mikor nagyon vársz egy könyv megjelenést és az istenért sem érkezik. Eltolódik a megjelenés időpontja, nem lehet pontos dátumot tudni...
Csak vársz és vársz. Örökké valóságig. Jobb esetben teljesen elfelejted, mi is volt az előzmény. Rosszabbik esetben a második pont lép érvénybe.

- Az első vagy második rész megjelenik a sorozatból, de a folytatásról nem gondoskodnak, mert nem nyereséges, minek, eltűnt a kiadó a süllyesztőben, nem megoldhatóak a jogok...
Tudom pénz kérdése főként. De akkor is annyira bosszantó, hogy nem tudod meg, mi lesz a szereplőid sorsa, hogy végződik a történet. Lezárás hiányában meg inkább el sem olvastad volna.

- Végre megjelent a könyv, de olyan áron, hogy a hajad égnek áll tőle. Természetesen nem az olcsóságra gondolok. Újabban van olyan kötet, amiért elkérnek 5000ft-ot is vagy még többet. Esetleg egy száz oldal alatti kis semmiségért 2000 Ft-ot. Értem én, hogy drága a kiadás, fordítás, nyomtatás, utómunkálatok, jogdíj...stb. Na de ennyire? Sajnos luxus az olvasás manapság. És nem mindig a kiadók hibája.

- Mikor az elő rész megvan puha borítósban, tuti hogy a folytatás már csak kemény borítósban jelenik meg (avagy fordítva) és cseppet sem egységes a polcodon a sorozat. Mondjuk nagysággal, formátummal is lehet ugyan ez a gond.

- Gyönyörű szép borítót képzelsz el az éppen érkező nagyon várt vagy kedvenc könyvednek, erre kapsz egy összedobott izét. Jobb szó nincs is rá.  Olyan izé. Nem jellemző a borító a könyvre, egy teljesen oda nem illő jelenetet, hölgyeményt jelenít meg vagy kriksz-krikszkrakszokat gyerekesen. 
De hát a külföldi olyan szép volt...
Szerencsére azért a magyar borítókra nem jellemző. Talán csak nekem van fura (más) ízlésem és azért nem tetszik, gondolhatod azt is. 
A meztelen pasiktól, csücsörítő csajos borítóktól kiráz egyébként a hideg. 
Vagy a most divatos nagy, angol felirata hangyányi magyar írás fölött. Jaj!
Titeket mi idegesít egy borítón? 

- Olvasás után derül ki a számodra, hogy a fülszövegben lelőttek minden poént? Előfordul sajnos. 
Vagy egy adott íróhoz, könyvhöz hasonlítják, holott köze sincs hozzá.

- Kinyitod a régen vágyott könyvet, olvasol pár oldalt és megtörik a gerince, olyan bolhányi betűk vannak benne, hogy keresztbe áll a szemed, kiesnek a lapok, lekopik az aranyozás, díszítés, rossz minőségű, sercegő a papír, hiányoznak oldalak. Ugye ismerős? Bosszankodsz, hogy ezért fizettél?

- Helyesírási hibák a kötetben? Sok molyt ki lehet kergetni vele a világból! Szerencsére a szépérzéken és a "viszonylag jó" magyar helyesírási érzékemtől eltekintve, ha jó az olvasmány, nekem fel sem tűnik az elütés, félre nyomtatás. Csak nagyon súlyos hibák esetén.

- Elkezded a történetet és végig olyan ismerős. Valahol olvastad már ezt, csak pepitában. A jó öreg másolás művészete. Hát igen. Már majdnem mindent megírtak. Nehéz újat kihozni.

- A trendek! Egyszer elkezdődik, és csak érkeznek az újabb és újabb könyvek. Csak azokat marketingezik, az folyik a csapból is. Például hiába vágyom egy jó történelmire, mikor csak erotikus történelmit adnak ki, mert az a divat. Egy trendi stílust agyonnyomatnak, míg a többi talonban van. Volt már vámpíros, vérfarkasos, erotikus is. Mi jöhet még? Én mást akarok olvasni!!!!!!!!!!!!Már csak azért is.

- Nyafogó, élethez is képtelen szereplők. Önmarcangolás, hiszti, picsaság, picsogás, nyávogás a köbön...
És újabban férfi szereplőknél is.

- Szerelmi háromszög vagy mostanában lassan sokszögek is oly divatosak. Nem szeretem!!!!!!!! Ritkán fogadja be a szervezetem. Főleg mikor hol ide, hol oda húz a központi szereplő. Az nem szerelem, ha nem tud dönteni.

- Kliséhegyek. Lerágott csontok. Ismétlés a tudás anyja, de a hatodik minden könyvben fellelhető dolog után már nem csak a szemem forgatom.

- Erotika mindenhol, mindig, bármennyiszer és bárhogy, bármilyen helyzetben.

- Könyvbe nem illő szerelmi szál beleerőltetése. Minek? Az nem oda illő, akkor kár bele tenni. Megvagyunk anélkül is. Nem is értem, miért kell minden könyvbe szerelem?

- Macsó férfi, aki megszelídül a hősnőnktől és papuccsá válik kb. fél perc alatt, elveszítve minden férfiasságát. Szerelem, szerelem, sötét verem, de ennyire agyatlan, kifordító módon?
Ráadásul a "szerelem első pillantásra" szépnek hangzik, de nem tartom igaznak valahogy. Főleg ha semmit sem tudunk az illetőről. Akkor hogy szerethetnénk? Maximum a kinézetét.

- Hihetőség megkérdőjelezése, nem életszerűség. Egyre több könyvbe futok bele ilyen dolgokba. Nem a fantasy elemekre gondolok fantasy könyvekben, hanem mikor az elrablóba szeret bele a szereplő (és nem betegség miatt) vagy hasonló esetek tömkelege jellemző mostanában.

- Váratlannak nem mondható fordulatok, kiszámítható dolgok, előre megjósolható az első oldalon a befejezés. Akkor minek olvassam el?

- Butának néznek minket olvasókat. Szánkba rágják ugyan azt az eseményt, dolgot tízszer, százszor...
Mikor a tök logikus dolgokat körbeírják milliószor, hátha nem értük meg. De elsőre is értettük, köszönjük. 

- Ennek az ellenkezője is igaz szokott néha lenni. Kifejezések, amiket nem ismerünk, előre meg nem írt dolgokra jöjjünk rá, mikor nem ismerhetjük. Nagy tudású a molyok agya, de nem mindent tudnak. És én ettől végtelenül kicsinek és butának érzem magam. Tessék megmagyarázni, felvázolni, körülírni. Nem minden magától értetődő.

- A levázolt, egyedi világ nincs kifejtve, érthetetlen, logikátlan, érthetetlen, kesze-kusza, tele bakikkal, elvarratlan szálakkal, fura kivitelezésekkel. Néha oly egyszerű lenne a megoldás és nem azt cselekszi a főhős. Ismerős, mikor a csaj visítva menekül a gyilkos elől, nem a városba, ahol emberek, segítség lenne, hanem a kietlen, néptelen erdőbe...? Ilyenkor fogom a fejem. Vagy mikor megmondják, hogy kerülje el a pacákot, éjjel ne menjen ki, akármi és már csak azért is azt csinálja, amit nem kéne. Két pofon kellene neki ilyenkor!

- Kimondhatatlan, kiejthetetlen szereplők nevei. Hogy jegyzem én meg vagy mesélek róla másnak így? Itt az ellenkezője is igaz. Majd minden könyv főszereplőjének neve megegyezik és mikor a negyedik könyv főszereplőjét is ugyan úgy hívják, rettentő pipa leszek...

- Kivégezni a kedvenc szereplőnk? Ne már! Értem én, hogy nem maradhat mindenki életben, de pont őt...?

- Mikor olyan befejezése van, hogy semmilyen.
Vagy akkora függővég, hogy ihaj, esetleg be nem fejezett, de már lezárt kötet. A képzeletünkre bízza. Ez okés. De azért na...
Egy olyan befejezés, ami rózsaszín? Mindenki él, mindenki mindenkivel összejött és szereti. Csillámos póni effekt.
Vagy mi teljesen máshogy zártuk volna le. A főszereplő mellé mást képzeltünk el, azok nem illenek össze szerintünk és így tovább...

- És persze amikor a legjobbat olvasnánk, akkor jön valaki, telefon csörög, mennünk kell valahova, betegek leszünk, elalszunk...

Melyik vajon a molyok legtöbb bosszúságot okozó pontja?






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék