Érzések garmadáját éljük meg nap mint nap: düh, elkeseredés, fájdalom, kín, szorongás, félelem, boldogság, öröm, megkönnyebbülés, szeretet...
Jókat és rosszakat vegyesen.
Van olyan, amiről lemondanál, ha cserébe az ellentétpárját is elveszítenéd?
Vajon milyen lehet a világ keretek közé zárva, színek nélkül, érzések nélkül.
Talán olyan gépes.
Ezekért a dolgokért érdemes élni! Még ha néha fájnak is és rosszak.
Írónk ehhez a témához nyúlt és olyan környezetet teremtett hősünknek, ahol nincs semmi a világon, csak szabályok, keretek, rendszerek, elvárások és még több szabály.
Lassan adagolja a feszültséget, a negatív hátrányait ennek, így elfogadhatónak tűnik, majdnem hogy tetszetős a világ, majd egyszerre robbantja a negatívumokat.
Ami számomra hiteltelenné tette kicsit a dolgokat, hogy "hősünk" 12 éves. 12 évesen nem hiszem hogy ennyire összetett, ennyire hősies, ennyire nagy az ember gyerekének az érzelemvilága úgy, hogy mindentől el van zárva. Nem ilyen hősies. Nem tud ennyit elviselni valaki és felnőtteket meghazudtolóan éretten viselkedni.
Ám a könyvben ez az egyetlen, ami nem tetszett. Ha mondjuk 16 éves lett volna Jonas, a főszereplő, akkor rögtön más lenne. Elfogadhatóbb.
Jonas ennek ellenére szerethető karakter. Együtt érezhetünk vele, félthetjük, szurkolhatunk neki és minden tettével egyet érthetünk.
Nem kistílű olvasmány.
Nincsenek benne erotikus, vagy horror elemek, amik fel szokták dobni az úfjúsági könyveket. Nem is hiányzott, megmondom kerek perec. Élvezetes volt, hogy kihagyták a megszokott kliséket is. Ne várj románcot, sem szerelmi háromszöget, sem ősi ellenséget...
Elegánsan adja vissza az olyan történéseket, amik lelkileg zúznak péppé minket. Nem tocsog vér sehol sem. Mégis fáj. Megvisel. Elgondolkodtat.
Nagyon könnyen befogadtam szőrőstől-bőrőstől a történetet.
Izgalmasan adagolja a tudnivalókat, a szereplők is igen érdekesek, főleg Jonas. Sok kérdés még megválaszolatlan maradt, így tovább élteti a kíváncsiságomat.
A hangulat és érzelem ábrázolás is kitűnő. Nagyon élvezetes, hogy úgy ébreszt bennem ezernyit érzést, hogy a könyv szereplői teljesen el vannak szeparálva tőle.
Az elején szántam őket, aztán valahol ez dühbe fordult, elkeseredésbe. beléptem volna a könyvbe és megráztam volna mindenkit.
Ami nekem nagyon hiányzott, azok az élő párbeszédek. Kevés volt a könyvben. Mindig csak elmesélés vagy pár szavas kis beszélgetések. Viszont cserébe rengeteg leíró rész volt, szépséges képi ábrázolásokat közvetítve. Egy alma is lehet főszereplő, unalom nélkül.
Erre azért volt szükség gondolom, mert beszélgetések, érzelmek nélkül nehezen ábrázolhatóak.
A könyvet gondolkodás nélkül feltenném a kötelező olvasmányok listájára nagyobbaknak. Élvezetes felnőtteknek is és a gyerekek fantáziáját, érzelmi intelligenciáját is felturbózná.
Köszönöm a Minikönyvklubnak, hogy ezt tűztük ki olvasmánynak. Láttam a belőle készült filmet, ami jól átadta a könyvet, de jó volt olvasni is, így teljes az élmény. Sajnáltam volna, ha kimarad az életemből.
Fülszöveg:
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…
Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.
Idézetek:
Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.
Animus kiadó
268 oldal
saját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése