2016. július 27., szerda

Ingar Johnsrud Követők





Első könyves szerző Ingar Johnsrud. Ráadásul nem vagyok nagy rajongója a skandináv krimiknek, talán egyet, ha olvastam eddig, az is felejthető volt. Félve, ám meglehetősen nagy elvárásokkal ugrottam neki a könyvnek. Végül nem csalódtam. Szövevényes, fordulatokkal teli történet. Hidegen írja le az elképesztőbbnél elképesztőbb brutális tetteket. 
A karakterábrázolásokra szintén jellemző a mélység, ám hideg távolságtartás, érzelgősségmentesség. Az író nem ítéli el őket tetteiért vagy szeretteti meg. Egyszerűen leírja tényszerűen.

Nekem személy szerint egyetlen egy gondom volt csak a könyvvel. Gyorsan vált térben, időben és nem mindig jelzi megfelelően. Így néha vissza kellett lapoznom, hogy most kinél is járok vagy mikor.
Feljebb írtam, hogy szövevényes. Ezt bővebben is kifejteném. 
Több szálon fut a cselekmény, ráadásul több főszereplő, mellékkarakter is kap részleteket. Így néha a múltban járunk, néha a jelenben. Néha az üldözött gonosz fejében, majd a következő részben a bűnüldöző vagy éppen az áldozat kap  történést. Ez izgalmassá teszi a könyvet és gyors folyásúvá. A megfelelő helyeken vált, hogy tövig rágjuk a körmünk izgalmunkban, mi a végkifejlete az előző szereplő szálának.

A tagoltsága megfelelő. Rövid szösszenetek, fejezetek alkotják, így bármikor előkaphatjuk a könyvet, ha időhiányban is szenvedünk. Esetleg letenni nem fogjuk tudni.
Megfelelő elegye a kriminek és az akciónak.
A krimi része igen erős. Szívesen nyomoztam, figyeltem az összefüggéseket és próbáltam rájönni a részletek tudatában a lényegre. Nem mindig jártam a nyomozóink előtt, de volt, hogy sikerült lekőröznöm őket. Nyilván a múlt ismeretében több támpontom volt.
Az akció része is rendben volt. Izgalmas üldözések, lövöldözések és kézi párharc tarkította a jeleneteket, kellően felturbózva a művet és az ingerküszöbömet. Hihető és cseppet sem bugyuta jelenetek. Nincsenek túltagolva, de elnagyolva sem.

Az író stílusa érdekes, ám szerethető. A könyvet végig körüllengi a sötétség, mindenki maga démonaival való harca,  kellően fűszerezve leíró részekkel, tájleírásokkal, jellemábrázolásokkal, párbeszédekkel, találgatásokkal, visszaemlékezésekkel, érzelmekkel. 
És a nagyon durva témával. 
Megrázó. Letaglózó.
Nem is tudom, hogy a múlt, vagy a jelenbeli részek drámaibbak és brutálisabbak. De adtak némi alapot a nehezen történő elalvásomhoz.
Még mindig hihetetlen, hogy egyes emberek szívfájdalom, lelkiismeret furdalás nélkül milyen tetteket visznek végbe. És mégis oly hihető a történet. Akár igaz, megtörtént eseményként is helytállna.

Tetszett, hogy egy egyszerű kis eltűnésből mekkora dolog lesz végül. Mint egy rózsa, ami kis bimbóból hatalmas rózsává fejlődik, de egy sötét rózsává.

Kidolgozott. Minden apró rész a kirakó darabkája és szép lassan összeáll a kegyetlen valóság. Összeér a múlt és a jelen. Nem találtam rajta fogást. Mindig szokott lenni kilógó vagy éppen hihetetlen részlet, baki vagy bármi, de most akárhogy is olvastam a sorokat, nem leltem.

A karakterek lenyűgözőek. Kicsit talán elcsépeltek, de jól kidolgozottak. Hitelesek. Tetszett, hogy lassan megismerjük a személyiségüket, az élet hogy formálta őket ilyenné. 

A könyvet köszönöm a Kildara csapatának és a Generál Press kiadónak!
Fülszöveg:
Oslo, napjainkban: Fredrik Beier főfelügyelő egy eltűnési ügyben, egy politikus lánya után nyomoz. Az eset azonban hirtelen fordulatot vesz, amikor az Isten Fénye elnevezésű szekta több tagját is lemészárolják, és a fiatal nő, aki szintén a hívők egyike, nincs a holtak között. Hová tűnhettek a gyülekezet életben maradt tagjai? És vajon milyen munka folyt a szekta rejtett laboratóriumában? 
Bécs, 1937: megalakul a Bécsi Testvériség, a nemzetközi csoport fajkutatással foglalkozik. A negyvenes években a testvériség feje, Elias Brinch egy norvég hadifogolytáborban folytatja a kísérleteit. Mire bukkanhatott és milyen eredményeket érhetett el, ha kapcsolat látszik felsejleni a mostani gyilkossági ügyek és az évtizedekkel ezelőtti háborús bűnök között? 
Ingar Johnsurd első regénye az izgalmak és a borzongás rajongóinak való olvasmány. A hús-vér figurák, a mesteri történetszövés, az újabb és újabb meghökkentő fordulatok jelentik a biztosítékot arra, hogy aki belekezd, az nem lesz képes megállni a trilógia első darabjánál.


Generál Press kiadó
428 oldal
FordítottaVaskó Ildikó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék