2016. augusztus 11., csütörtök

Jodi Picoult · Samantha van Leer Sorok között




Valami sziporkázóra, merőben újra, valami mesésre vágytam, a sok itthoni nehézség miatt. És sikeresen meg is találtam e könyvben. Gyorsan olvasható mese. Vagy ami a mese után történik.
De valójában mese? Inkább felnőtteknek szóló olvasmány vagy nagyobb, de befogadó ifjúságnak?Talán mindkettőnek javasolnám. De a nagyobb gyerekeket sem hagynám ki a felsorolásból, mert szerintem ők is élveznék már a történetet.
Te gondolkodtál már el azon, hogy a kedvenc történeted hogyan folytatódna vagy mi történne a főszereplőiddel? Bizonyára igen!
Nos az írónőnk a lányával karöltve megálmodta, mik vannak a lapokon és szavakon túl. Mi van egy mese mögött. Mit érezhetnek a szereplők...

Ugye, hogy egy igazi könyvmoly álma ez a téma?

Már az is olyan jópofa, hogy az írónő lányával közösen vetette papírra. El tudom képzelni, hogy esténként ülnek az íróasztalnál és serényen folyik a munka. Meg-megbeszélik, mi legyen a következő oldalon, milyen szót cseréljenek ki másra, a történet szála hogyan gombolyodjon tovább. Bensőséges pillanatok, órák és mi bepillantást nyerhetünk, még ha rövid ideig is.

A szereplők szerethető kis karakterek. Könnyű azonosulni velük, megérteni őket és a vágy röpít a lapokon át, hogy tudjuk, mi lesz a sorsuk.
Delila igazi aranyos főhősnő. Akit könnyedén megkedveltem. 
Minden valamirevaló könyvmoly vágyakozik egy-egy kedvenc történetébe. Egy kicsit átélnénk, bele szeretnénk a főhősbe, végig élnénk a világokat. Nem hibáztatom Delilát ezen álmáért. Inkább irigylem, hogy ő megélhette, elmenekülve a valós világ bajaitól. Jól vett minden akadályt, amit az élet elé gördített. És szerettem őt mindenképpen azért, mert olvasott. Mert mert mesét kézbe venni. És talán sok fiatalnak példát mutat ezzel.

Olivér egy herceg, aki cseppet sem olyan, mint a hercegekről ismeretes. Nos, őt nehezebben ismertem meg teljesen, mert van a könyvbeli énje és aki a könyv becsukása után jelentkezik. kicsit erőszakos, kicsit öncélú emberke. De megértem az ő álláspontját is. A végén nagyon szurkoltam neki és társainak.

Kettőjük váltott szemszögén át látjuk a könyvet. Ezzel kellően megalapozva az érzéseket. Bevallom Olivér mesés világ izgalmasabb volt számomra. Nagyon ötletesnek találtam.
Míg Delila szemszöge realisztikusabb, megfoghatóbb volt és valós drámai helyzeteket ecsetelt és valós, mai problémákra hívta fel a figyelmet.
Továbbá elmondható a könyvről hogy bájos, romlatlan, hangulatos, gyors sodrású és izgalmas a szokatlansága mellett. Igazán egyedi világot teremtettek meg benne nekünk.

Ez a könyv merőben más, mint az írónőtől megszoktunk. Szokatlan tőle, de jó tudni, hogy mindig képes megújulni, valami mást írni nekünk.
Könnyed szórakozás inkább érzelmekkel fűszerezve, mesés világokon barangolva és mindezt szembe állítva a valós világgal néhol humorosan, máskor kicsit drámaian.

A könyv kinézete valami eszméletlen szép. Kezdve a hangulatos, szépséges borítóval, folytatva a benne helyet kapó illusztrációkon át. 
Yvonne Gilbert és Scott M. Fisher nevét megjegyzem mindenképpen, hisz a munkáik mesések és nagyon illettek a könyvhöz.

Azt hiszem, nem rakom messzire a könyvet. Csak a nagyobbik lányom könyvespolcának fő részére, hogy mikor olvasni tud majd és elég érett lesz az izgalmasabb mesékre is, maga is felfedezhesse e könyv értékét, szépségét, hangulatát, humorát, finomságát.

A könyv nagyszerűségét bizonyítja az is, hogy több mint egy hónapja olvastam és most jutottam csak el a történet keltette érzéseim megírásához, de az élmény, hangulatok élénken élnek bennem, nem felejtettem el. 

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Az ​​igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

Idézet:
CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.

Athenaeum kiadó
368 oldal
FordítottaBabits Péter  
Illusztrálta:Yvonne GilbertScott M. Fischer

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék