2018. április 25., szerda

Top 5 Szerda


Már ezer éve nem volt nálam Top 5 Szerda. Most egy olyan téma volt adott, amit mindenképpen szerettem volna megírni.
A Top 5 Szerda heti témájának a kedvenc fandom tárgyakat kaptuk. 
Ki ne szeretné a sztáros, figurás, közkedvelt  jelképeket, tárgyakat?
Én imádom őket. De sajnos egyetlen egy darabom van. Pedig nagyon örülnék a listán szereplő bármelyik tárgynak ám! Hátha valaki meglep vele...

J. K. Rowling karkötő



Harry Potter pálca



Trónok harca nyaklánc


 Trónok harca óra 


Vavyan Fable póló



És az egyetlen dolog, ami meg is van nekem itthon:


2018. április 23., hétfő

Chuck Wendig Vészmadarak (Miriam Black 1.)




Bevallom töredelmesen, ez a könyv csupán a borítójával fogott meg. Nem igazán szoktam hasonló könyveket olvasni. A fülszöveg sem volt túl impozáns. Na de a borító? Az mindent visz. Így nem volt kérdéses, hogy elolvasom.

Végül kellemesen meglepett. Van benne vér, üldözés, fantasztikum, csúnya beszéd, randa szavak tömkelege...és nekem mégis tetszett. Vaskalapos vagyok ez ügyben. Nem igazán szeretem, olvasom az olyan könyveket, amiben öncélú káromkodás van. Általában pár oldal után félredobom és kész. Legyen szó kortárs vagy akár régebben íródott könyvekről. Nem és nem. Azért olvasok, hogy szavakban bővelkedjek, de nem szitokszavakban. Ahhoz elég hátramennem férj műhelyébe és megvan a szókincs. Nem igazán káromkodom én sem. És nem csak a gyerekek miatt. Nem áll a szám rá. Szóval tőlem messze áll az egész könyv, mint Makó Jeruzsálemtől. De mégis élveztem. A szösz sem tudja miért. 
Miriam, főszereplőnk nem egy csupaszív csajszi, akit szívesen meghívnék a lakásomba egy ebédre. Nem is az a fajta némber, akivel leállnék beszélgetni az utcán. Inkább szorosabban markolnám a táskám és iszkolnék ellenkező irányba. Nem varázsolt el sem a külleme, jelleme, hangulatai, mondanivalója, életútja, életcélja sem. De mégis a könyv a kezembe ragadt. 
Nem izgultam halálra magam, nehogy megmurdáljon szegény. De mégis olvastam tovább. 
A "fantasztikus" képességétől sem estem hanyat. Nem szeretném a magaménak tudni igazán. A leírás, ahogyan látja Miriam mások halálát, na az nagyon szuper volt.
Maga a történet kerete, a világ, amiben él, szintén nem olyan, amiért egyedi jelzőt aggatnék a könyvre vagy letehetetlent. Semmi újdonság. Snassz.

Talán az író ír annyira zseniálisan, hogy mégis kitartottam a könyv végéig mindezek ellenére. Talán. Nem tudnám megmondani ténylegesen, hogy miért olvastam végig. 

Az író, ahogy csűri, csavarja az idegeinket, az tényleg nagyszerű. Pont a legjobbkor a tetőfokán az izgalomnak hátrál meg, más vizekre evez. Majd mikor már leült kissé a történet, újra hajrázhatunk. Így mindig éberséget követel tőlünk.

Végül is jó volt. Nem sorolnám a rossz vagy közepes könyvek közé. Pedig nagyon megpróbált eltántorítani. De mégis legyűrtem és még élveztem is valamennyire. Úgy látszik érdemes az embernek a határait feszegetni és néha tőle nagyon idegen olvasmányt választani. Kellemes meglepetés lehet a vége...

És van folytatása! Szóval megpróbálom azt is legyűrni majd. Mert hiába nem nekem íródott könyv, jó volt ilyet is olvasni. 

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:
Miriam ​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.
És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.
Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

Fumax kiadó
Fordította: Rusznyák Csaba
300 oldal
recenzió


2018. április 22., vasárnap

Könyvfesztivál, te csodás!




Első és eddigi egyetlen Könyvfesztiváli élményem után gondoltam egy nagyot és kitaláltam, hogy idén ellátogatok ismét. Hiszen az előző, 3 éve nagyon jó volt. Csakhogy azóta bőven szaporodott a létszámunk, így idén 5 tagú családként látogattunk ki. Elég merész voltam, hogy ebben a melegben 3 kisgyerekkel kimerészkedtem, ráadásul 140 km-t utazva, apukával, aki nem igazán szereti ezeket a rendezvényeket, tömeget.. 
Arra mindenképpen számoltam, hogy mesekönyv vásárlás nélkül nem is fogom megúszni. Na de ekkora mennyiségre nem számítottam...



Jó, kezdjük az elején.

Első körben egy igen klassz eseményt néztem ki. Naivan úgy gondoltam, apa elbír a három minimanóval, míg én a Twister Média kiadó által meghirdetett Ada féle blogger workshopra megyek. Végül a kicsi 1 évesem maradt nálam, akit úgy 10 percig le is kötötte a magunkkal hozott keksz. 
De utána félő volt, hogy senki sem fog hallani semmit tőlünk, nem csak én. Így fájó szívvel lemondtam az okosságokról. 
Aki bent volt, szívesen meghallgatnám, elolvasnám, mi volt az eseményen.
Ekkor szó szerint, szaladtam egy kört kint. Megtaláltam a "kicsiny" családom többi tagját. Ettünk valamit, aztán újult erővel vetettük bele magunkat a nézelődésbe, vásárlásba.
Míg legkisebbet az érdekelte, hogy szaladhasson, addig a középsőkémet csak az foglalkoztatta, mit lehet megenni. Ezúton is köszönöm a 21. század kiadó könyves csokisságait, amik lefoglalták őt egy darabig. Megnéztem a szépséges standjukat, megnéztem az újdonságaikat. Csak bemutatkozni felejtettem el, hogy én vagyok az Adri könyvmoly...



Megállapítottam, hogy nagylánykám  tiszta anyja. Otthonosan mozgott a tömegben, a könyvek és kiadók forgatagában. Válogatott. Könyveket nézegetett. Színezett. Dedikáltatott írókkal és írónőkkel. Recenziós könyveket kért és kapott. Itt meg kell említenem a Móra kiadót és a Manó kiadót
Köszönjük szépen a szépséges olvasmányokat, pakkot, útravalókat, ajánlókat, dedikálást, rajzokat, könyvjelzőket:! Igazán szép és igényes kiadásokkal gazdagodott a csomagunk. 








Csomó kiadóhoz szerettem volna ellátogatni, de bizony delet ütött az óra és mindenki megéhezett ennyi tudomány, könyv, sétálás után. Némi ebédszünet után még egy helyre tudtam ellátogatni, a Twister Média kiadó szívélyes invitálására. Így esett, hogy millió gyermekkönyvvel tértünk haza és én "csak" egyetlen könyves csomaggal gazdagodtam. Na de az milyen? Hamarosan hozom a bejegyzésem róla. A véremet adtam kibontáskor!




Mindenképpen megjegyezném, hogy a Főnix-Fumax sátor megint pörgős, nagyvilági, élettel teli kis hely volt. Szívesen maradtam volna, mindenkit kikérdezve, lefárasztva. Megnézegettem az újdonságokat. Aztán elkaptam egy rövid interjúra Holden Rose író urat, aki közben a lányokat színezni valóval látta el. 



Szerettem volna még Beninát, Tiszlavicz Marcsit, Wee-t, A. M. Aranth, Ordódy Esther, Krausz Emma és még számos író, írónő grabancát elkapni, de elvesztem a tömegben. 
Szerettem volna még eljutni az Álomgyár, Atlantic Press, Park, Libri, Maxim kiadóhoz is, de az idő elment sajna...
Na de majd legközelebb...




2018. április 13., péntek

Exkluzív interjú Krausz Emmával!





Hamarosan érkezik Krausz Emma első, megjelenő kötete az Osztálykép. 
Így készítettem vele egy exkluzív interjút nektek.

Ki Krausz Emma? Mit mondanál el magadról a nagyközönségnek?Író és mellette hatalmas Star Wars- és Harry Potter-rajongó vagyok. Van egy Oshi nevű cirmos,  betyár macskám. Élvezem a hosszú, gondolkodós sétákat, az esőt, a buszmegállókat és szeretek megfeledkezni egy történetben vagy újabbakat kitalálni.

Elsőkönyves szerzőként rögtön a darázsfészekbe nyúlsz és egy nem könnyű témát választottál a könyved fő vonalának. Nem féltél a fogadtatástól?Volt bennem félsz, de örülök, hogy megírtam, és leadtam a [bekezdés]-pályázatra az Osztályképet. Természetesen izgulok, hogyan fogadják az olvasók, de remélem, hogy sikerült megfogalmaznom vele egy üzenetet: „A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”

Hiszen fontosnak tartom, hogy beszéljünk a közvetlen valóságunkról, próbáljunk elfogadással és megértéssel fordulni a benne élőkhöz. Ez a harmonikus együttélésünk kulcsa. Bízom benne, hogy a könyvben leírtak újabb kérdéseket ébresztenek, és hozzáadnak valamit mások történetéhez.

Mit szólnak a környezetedben, hogy könyved fog megjelenni?Szerencsésnek mondhatom magam, mert a kis-nagy családom mindenben támogat, örülnek annak, hogy megjelenik a könyvem. Bátran fordulhatok hozzájuk, és mindig érdeklődnek, hogyan áll a kézirat, vagy mit is kell tudni az Osztályképről. Hálás vagyok nekik, hogy ennyire lelkesek és segítőkészek.

Hogyan jött az ötlet, hogy egyáltalán könyvet írj?Gyerekkorom óta szeretek alkotni, kisebbként sok időt töltöttem rajzolással, később, gimnázium végén írással. Kezdetben novelláztam és rajongói történeteket írtam. Utóbbiak sok mindenre megtanítottak, amiket hasznosíthattam a tervezéshez.

Csak pár éve határoztam el, hogy belefogok egy saját, önálló világú történetbe, nagyrészt azért, hogy ezzel még többet tanuljak önmagamról és az írásról. Egy pár töredék a fióknak íródott, mire végeztem az első kéziratommal. De minden erőfeszítést megéri, végső soron vele adhatok magamnak és másoknak is.

A Budapesti Nemzetközi Fesztiválon fogsz debütálni. Izgulsz miatta? Máskor is vettél részt már ezen az eseményen?Rendszeresen, egyetemista korom óta kijártam a Könyvfesztiválra, élveztem, hogy annyiféle újdonság, program vesz körbe, előadásokra is beültem. Most azért is várom és izgulok, hogy találkozzak az érdeklődőkkel, kialakuljon egy párbeszéd az Osztályképről.

Mik a terveid a közeljövőben? Van új téma- és könyvötleted?Nyitott szemmel és füllel járok, gyűjtöm az ötleteket, rendszerezem őket a füzetemben. Emellett az elsődleges célom, hogy megszerkesszem a Pandóra arcai munkacímű történetemet, ami a 19. századba kalauzolja el az olvasót, és három nővér történetét mutatja be, hogyan boldogulnak a világban. Ennek a szerkesztése is sok mindenre tanít, és a legjobb, hogy mindeközben kikapcsol.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,
Emma

Emmával hamarosan találkozhattok a Könyvfesztiválon, a Millenáris Parkban.

2018. április 2., hétfő

Hermann Irén Dévény ​Anna




Dévény Anna neve sok szülőnek ismerősen csenghet. 
Dévény torna.
Így szerintem már azok is fölkapják a fejük, akik nem szülők, nem kaptak a gyermekeik ilyen kezelést valamilyen okból kifolyólag. 
A dévény módszer egy torna, egy masszás féle, ami sok emberen, gyereken segített. Kitalálója egy igazi úttörő volt. Egy nagyszerű ember.
Saját érintettség miatt is kaptam föl a fejem a könyv címe hallatán. Kíváncsivá tett.  Mindhárom gyerekem kapott Dévény torna kezelést. Dancim túl kötött volt, Vikim hipotón, Andris szintén kötött. Szóval sokat köszönhetek Panni néninek, ahogy sokan hívták és az ő módszerének, tanítványainak. 
Kíváncsi lettem, milyen is volt ő. Sajnos csak volt. Mert nem is oly rég, de itt hagyott minket. Remélem nem csak az emléke, hanem a hagyatéka, a Dévény torna is fenntartja majd a nevét hosszú évszázadokig. 
Elképzelem, hogy nagy hangú, ám szerény nő lehetett, aki imádta a gyerekeket annak ellenére, hogy neki nem született saját. Sok gyermeke lett végül, a mi gyerekeink által. 
Azt viszont el sem tudom képzelni, mennyi gyermeken, felnőtten segíthetett vajon. 
A könyv visszaemlékezés, egy kis magyarázat, életképek, hangulatok, baráti megemlékezés, kevés személyiséggel vegyítve. Talán magából Dévény Annából van a legkevesebb benne. Sajnálatomra. A módszerről lehet olvasni, hogy épült és alakult. A küzdelemről. Mi a háttere. Neves barátokról és ismeretlen kis életkékről, akik a keze által gyógyultak, esélyt kaptak. 
Anna nem lehetett könnyű interjú alany, könyvalany. Megvoltak a szokásai, beidegződései. Nem szívesen beszélhetett magáról. Erős akaratú nő lehetett. 
Vajon a könyv írója hány órát ülhetett ott, Annát hallgatva, a történeteket megismerve, de Annát teljesen sosem?
Vajon milyen gyorsan lopta magát a szívébe Anna?
Mikortól nem csak egy interjú alany volt, hanem majdnem családtag?
Szívesen megismertem volna őt személyesen én is.  Sajnálatomra a könyv nem teljesen adta vissza Annát, a személyiségét, a történetét. Csak egy kicsiny szeletke, amit a kívülállók megismerhettek, amit kaptunk.
Örülök, hogy a kezdeti küzdelmeiről, majd a révbe éréséről, a módszer alakulásáról olvashattam azért. 
Talán ez tükrözi legjobban Dévény Annát! A saját módszere. 

Köszönöm  a könyvet a 21. század kiadónak!

Fülszöveg:

Két ​éve találkoztam először Dévény Annával, 2016 tavaszán bólintott rá, hogy könyvet írjak róla. Egy éven keresztül beszélgettem vele, mint később kiderült, ez volt élete utolsó éve.
Ösztönös újító volt, akit a gyógyítás és olykor a sors komisz akaratával szembeni ellenállás hajtott. Eleinte ő maga sem tudta, mitől működik az a módszer, amelyre ráérzett. Mégis ezreket, kisebb és nagyobb gyerekeket, táncosokat, felnőtteket állított talpra. Olyanokat, akikről talán senki sem hitte, hogy esélyük lehet a teljes életre, vagy folytatódhat derékba tört pályájuk. Isteni kegyelemnek tartotta, amit kapott, ehhez mérten ragaszkodott annak tisztaságához.
Nem értette, miért kellene róla könyvet írnia bárkinek. Ő csak tette a dolgát, gyógyított, segített.
Szerény ember volt, de módszerének elismeréséért megküzdött a bürokráciával, a kétellyel és a gyógytornász szakmával is, amelynek élete végére legelismertebb művelője lett. Kemény harcos volt, talán túl kemény is.
Ő már nem érhette meg, hogy ez a könyv elkészüljön, de nekem mindent elmesélt. Én pedig leírtam.

21 század kiadó
300 oldal

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék